A szerencsésen szerencsétlen

Hétvégi rutin

Éppen az akkor futó legidegesítőbb reklámot veséztem ki anyával, amikor is az ajtó nyílását
hallottuk. Innentől kezdődött a szokásos hétvégi forgatókönyv:
1. Anya Andi nyakába ugrik, majd startol a konyhába befejezni a terítést. Aztán testvérem engem támad le az ölelésével, hangosan -hogy anya a konyhából is hallja- jelenti ki, hogy az összes vizsgán átment, végül üres gyomrára hivatkozva megy el az asztalon gőzölgő étel irányába.
2. Evés. Általában ilyenkor állapítom meg, hogy nem, a nővérem semmit nem változott a legutóbbi alkalom óta, ugyanannyit eszik, ennek ellenére ugyanolyan jó az alakja. Genetika... nyeh.. (Én pedig, ha nem hajtanám ki a belem minden tesiórán, meglátszana rajtam az összes megevett falat.) Általában nem jó őt ilyenkor zavarni, így a család többi tagja a TV előtt ül, az éppen aktuális műsort nézve. Ez az esetek 95%-ában egy jó kis brazil szappanopera.
3. Az immáron jóllakott Andi társul hozzánk, majd okos, érett és megfelelő világnézettel rendelkező, intelligens egyetemista benyomását keltve áll neki szidni a szennyt, ami a képernyő túloldaláról ömlik ránk, kifejti a véleményét az ilyen és ehhez hasonló sorozatok káros hatásairól, hogy aztán másfél perc elteltével velünk együtt szidja Orlandot, aki ilyen gusztustalan, okádék, féreg (és ennek variációi, mindinféle egyéb szitokszóval párosulva) módon meg merte csalni Luciát, ráadásul azzal az idióta cafkával, Esmeraldával, akinek még a haja is borzalmas, és mégis hogy képzelte, hogy az a pink cipő menni fog a vörös ruhájához?
4. Anya, hallva idősebb lányát kiakadni a műsor eme szálán, elég bátorságot szerez rákérdezni annak szerelmi életére, hátha változott valami az utóbbi hétvége óta. A válasz ismételten csak annyi, hogy ,,az összes pasi hülye, és csak ugyanazt akarja". Erre apa szokásosan megsértődik és elhagyja a terepet, Andi pedig mehet megvígasztalni. A mostani alkalomnál még egy százas csomag zsepit is vinnie kellett magával, hiszen a nátha még mindig nem múlt el teljesen. A családi idill egy jó félórát követően helyreáll, ám addig Mónika showt megszégyenítő vitatkozás tárgyává válnak a fiúk. Apa bizton állítja, hogy kevés kivétel ellenére mindegyik egy normális, rendes, érzékeny és élete szerelmét kereső romantikus ember, amit mi megcáfolunk, indokolva ezt az összes átvert, megcsalt, kihasznált és otthagyott nőismerősünk példájával. Végül az ,,okos enged" szabályra hivatkozva annyival igazat adunk apának, hogy vannak normális férfiak, mi, a ,,gyerekek" pedig rávesszük anyát, hogy azért mégse parancsolja éjszakára a nappali fotelére férjét, ezek után sorrakerül a fürdőszobai rutin.
5. Mivel hétvégén eggyel többen vagyunk, jobban oda kell figyelnünk, hogy ne fogyjon el a meleg víz. Ezalkalommal, mivel utoljára fürödtem, én ittam meg ennek a meglehetősen hideg levét, dühömet pedig erőteljesen ki is fejeztem az előttem fél óra hosszát(!) tusoló nővérem irányába, aki védekezésként igyekezett kihasználni ,,a mindig hideg a víz a koleszban, egyszer hadd élvezzem már ki a meleget" kártyáját. Hosszúranyúlt veszekedés viszont nem volt lehetséges, mert tartottunk attól, hogy anya elsírja magát, amiért az összes hétvégi látogatás háborúval telik. A kedélyeket lecsillapítandó maradtunk a hűtő közös kifosztásában. Ebben Andi lelte legnagyobb örömét.
6. Alvás (hiánya). Míg a család egyik fele békésen (ez apa, akit nincs az a zaj, ami kirobbantja éjjel az álmából) és hangosan (Andi, aki horkol) húzza a lóbőrt, anyával a másik felet alkotva megtárgyaljuk Messengeren, hogy éjszakára berendezzük magunknak a padlást, csendesebb körülményeket teremtve magunknak. A mostani alkalom annyiban tért el a szokásos forgatókönyvtől, hogy most apa is nagyokat horkantott bedugult orrának köszönhetően, méginkább ,,költözésre" késztetve anyát. Ebből ezúttal sem lett semmi, ezt pedig főleg a padlásunkon tanyázó pókoktól való félelemmel magyarázunk, ami a ,,szőrösséghez" hasonló családi ,,ajándék".
7. Szerencsére a reggelig tartó alvásnak is el szokott jönni az ideje, általában akkor, mikor Andit kiparancsolja az ágyból korgó gyomra, így amíg ő a vacsora maradékait felkutatva megy a konyhába, addig nekem bőven van időm apáéhoz hasonlóan mély álomba szenderülni, nagyjából fél 1 körül.