Harley Quinn: Elfeledett Szerelem /BEFEJEZETT/

5. fejezet

  Batman a gázra taposott és nem kímélte az autót. Pár perc alatt ott voltunk Mr. J klubjánál. A hátsó bejáratnál álltunk meg.
- Üresnek tűnik. - suttogtam
Batman kinyitotta a Batmobile tetejét, majd kikapcsolta biztonsági övét:
- Csak tűnik! - ugrott ki.
Én is úgy tettem, ahogy Batsy, leszámítva a menő ugrást, az nekem még nem megy. Elindultunk az ajtó felé, ami mint gondoltam be volt zárva. Batman az övéből egy zártörő készletet húzott elő, majd munkához látott.
- Hogy-hogy nem berúgjuk az ajtót és rajtuk ütünk? - kérdeztem.
- Mert Joker egy pillanat alatt meglépne. Nincs még akkora ereje, hogy szembe szálljon velünk. - magyarázta - Szóval ha itt van, akkor csendbe kell maradnunk.
Így elmondva értettem a dolgokat és teljes mértékben egyetértettem Batman-nel. A lakat egyszer csak kattant, az ajtó pedig kinyílt. Óvatosan hatoltunk egyre beljebb. Mindenhol törött poharak és piás üvegek, ja és szemét. Próbáltunk halkak lenni, de a szilánkok recsegése elég feltűnő volt. Elérünk a VIP részhez, ahol Mr. J-vel régebben ücsörögtünk és sok mást is csináltunk. Régi szép idők. Egy TV állt az egyik asztalon, ami eddig nem volt ott. A merengésemet egy videó zavarta meg, ami a TV-n indult el. A képernyőn Mr. J ült egy fotelbe és mosoly alakú tetoválását a szája elé tartotta.
- Ha ezt a videót látjátok akkor biztosítalak titeket, hogy nem kaptatok el! - nevetett fel - Felesleges engem keresnetek, mert ameddig nem akarom, addig úgysem találtok meg. Menjetek! Törődjetek a magatok dolgával. Én majd jelentkezem. - nevetett fel, majd a TV kikapcsolt.
Batman-nel egymásra néztünk:
- Ez gondolom semmi jót nem jelent. - mondtam.
Hátat fordított, majd elindult kifelé:
- Erre nem fogunk találni semmit.
Kiértünk a Batmobile mellé. Batman bele ugrott:
- Menj haza. Én kikérdezek egy pár embert. - csukta le az autó tetejét.
- Ne veled akarok menni! - dübörögtem a Batmobile-on, de Batman rátaposott a gázra és ott hagyott - Akkor bazd meg, te nagy, kigyúrt bőregér. - ordítottam utána.
Tudtam, hogy semmit nem fogok elérni azzal ha itt állok szóval úgy tettem ahogy Batman mondta, elindultam haza. Már félúton járhattam amikor eleredt az eső.
- Utálom ezt a várost. - motyogtam.
Futólépésekre váltottam, hogy ne ázzak bőrig. Próbáltam az épületek párkányai alatt menni, de nem értem el vele sokat. Hatalmas örömmel töltött el amikor már a ház kapuját nyitottam ki. A laskásba érve ledobtam az átázott bakancsomat és berúgtam az egyik sarokba. Bementem a fürdőbe és az összes ruhámat a szennyes kosárba dobtam. Engedtem magamnak egy kád forró vizet és kényeztettem magam. Játszottam a habbal és alaposan megmosakodtam. Éppen a víz alatt voltam amikor hallottam egy csörömpölést a nappaliból. Feljöttem a víz alól és hallgatóztam. Lépésekre lettem figyelmes. Kiszálltam a kádból, a derekam köre tekertem egy törölközőt és levettem a fürdőszoba szekrény tetejére ragasztott pisztolyt. Óvatosan kinyitottam az ajtót és elkezdtem kiosonni a fürdőből. Továbbra is hallottam a nappaliban a lépteket. Elbújtam egy fal mögé. Végig az járt a fejemben, hogy biztos Mr. J jött vissza, hogy elraboljon vagy valami. A megfelelő pillanatba elő ugrottam a fal mögül és a behatolóra szegeztem a fegyvert.
- Nem tudom ki vagy de jobban teszed ha felemeled a kezed! - parancsoltam rá.
- Harley? Én vagyok az. - fordult meg az ismerős hangú alak.
- Éjszárny? - kerekedtek ki a szemeim - Te? Itt? Hogy-hogy? - kérdeztem kislányos zavaromban, miközben leeresztettem a fegyvert.
- Hallottam, hogy Joker nálad járt. Csak megakartam győződni arról, hogy jól vagy. - közelített felém, majd amikor elért átöleltem.
- Annyira félek. Nem ismeritek annyira Mr. J-t amennyire én. Nem tudjátok milyen amikor bosszúszomjas. - szöktek könnyek a szemembe.
Éjszárny is átölelt és magához szorított.
- Ne aggódj, nem hagyom, hogy bajod essen.
- Nem tudtok megvédeni. Senki sem tud.
Éjszárny leültetett a kanapéra és bekapcsolta nekem a TV-t. Az egyik kedvenc csatornámra kapcsolt és azt néztük közösen. Szorosan hozzá bújtam és úgy néztem a TV-t. Már egy órája nézhettük amikor megszakadt az adás.
- Picsába. - mondta Éjszárny és elkezdte keresni a távirányítót.
A képen egyszer csak Mr. J arca lett látható, ahogy a kamerába mosolygott.
- Üdv Gotham városa! Ez itt a Joker show. A mai egy nagyon különleges adás. - Mr. J ekkor hátrébb lépett és a kamera is hátrált. Egy nő volt mögötte egy székhez kötözve.
- Ez itt Doctor Roads. - mutatott a nőre - Ő volt az orvosom az Arkham Elmegyógyintézetben. Első látásra nagyon kedvesnek tűnhet, de igazából velejéig romlott. - Mr. J a zsebéből elővett egy kis gyógyszeres dobozt, majd a nőhöz sétált - És most nyisson nagyra, mert jön a csu-csu. - megpróbálta a dobozt a nő szájába nyomni, de Roads tiltakozott. Mr. J felkapta a vizet és befogta a nő orrát - Azt mondtam nyisd ki a szádat te ribanc! - mondta mérgesen. Amikor a nő kinyitotta a száját, hogy levegőt vegyen Joker az összes gyógyszert beleöntötte, majd befogta a nő száját - Nyeld csak le szépen. - mosolygott.
Megszólalt a hívóm amin Batman szokott értesíteni.
- Te is látod? - kérdezte.
- Igen. Már is öltözöm.
Nem érdekelt, hogy Éjszárny ott ül a kanapén, ledobtam a törölközőmet és futottam a hálómba. Felkaptam az egyik szettemet, majd mindketten kifutottunk az utcára. Pár másodperc múlva a Batmobile megérkezett a ház elé. Mi csak bepattantunk és már indultunk is. Közben néztük tovább az adást.
Joker emberei éppen egy szerkezetet toltak be a szobába.
- Ez itt az elmesokkoló. - mosolyodott el Mr. J, miközben az emberei beüzemelték a gépet. Joker megfogta a két sokkolót és a nő mögé sétált.
- Hogy is mondta nekem doktornő? - gondolkodott el - Nem fog fájni, legalábbis nekem nem. - mosolygott, majd a doki halántékához nyomta a sokkolókat. Hosszú perceken át csak növelték a fokozatot.
- Bemértük honnan jön az adás. Ez utal elkapjuk Joker-t. - mondta Batman.
- Jobb ha sietünk mert a nő nem bírja már sokáig. - mondtam Batman-nek.
- Na jó ez csak csiklandozás, nem de doki? - emelte fel Joker a félájult Roads fejét, majd leeresztette - Háromszoros fokozatot fiúk! - kiáltott az embereinek, akik egyből cselekedtek is.
Újból a nő fejéhez nyomta a sokkolókat. Roads csak üvöltött fájdalmában, majd vér kezdett el csorogni az orrából. Joker csak tovább nevetett. Másodperceken belül Roads minden nyílásából vér folyt, majd lehajtotta fejét.
Közben mi is megérkeztünk a helyszínre. Kiugrottunk a kocsiból és berohantunk a stúdióba. Minden kihalt volt. A doki még ott feküdt a székben megkötözve. Odafutottam és kitapogattam a pulzusát.
- Halott. - néztem a két fiúra - De furcsa, mert mintha már egy hete az lenne. Látszik a véren. Alvadt.
Batman mellém sétált és leellenőrizte az állításomat. Éjszárny közben a gépeknél matatott valamit, majd kihúzott egy kazettát.
- Felvételről ment az egész! - mondta - Joker csak játszik velünk.
Batman megfordult és elindult kifelé.
- Menjünk! Úgy sem lesz itt semmi. - rúgott fel egy dobozt.
Mi Éjszárnnyal egymásra néztünk, majd elindultunk kifelé. Beütünk az autóba, majd elindultunk.
- Harley, téged hazaviszlek. Te hová akarsz menni Éjszárny? - kérdezte Batman.
- Hát... - vakarta meg a fejét - A motorom Harley-nál parkol, szóval nekem is jó lesz ott. - látszott rajta, hogy elég kínosan érezte a helyzetet.
Én csak kuncogtam a hátsó ülésen.
- Persze, a motorod. - mosolyodott el Batman.
Amikor megérkeztünk hozzám, mi Éjszárnnyal kiszálltunk a kocsiból, majd elbúcsúztunk Batman-től.
- Nincs kedved egy italhoz? - kérdeztem.
- Dehogy nem. - mosolyodott el.
Felmentünk a lakásra, de persze, hogy nem italoztunk. Egy jó két órás mókában volt részem.