Harley Quinn: Elfeledett Szerelem /BEFEJEZETT/

9. fejezet - Vége

Csak órák teltek el azóta, hogy a városba értünk. Mr. J egyből nagy terveket kezdett szőni, azonban semmit nem árult el nekem. Gondoltam, hogy a robbanó anyag valami nagyra kellhetett neki, de fogalmam sem volt mihez.
Egy térképen, amin Gotham szerepelt karikázgatott és vonalakat rajzolt.
A legnagyobb változás az hozta meg, hogy Frost és az emberei megérkeztek a bárba.
- Egy nagy adag C4 és TNT rendel! - lépett be Frost, a maga önelegült vigyorával.
- Akkor minden meg van! - mondta Mr. J - Próbáltam költséghatékony lenni és nem lefogyasztani a pénzünket. - mosolygott, majd rám nézett.
Ez az a fajta nézés volt, amit nem szerettem. Ha így nézett rám, soha nem volt valami jó.
- Harley, kérlek menj ki. - parancsolt rám.
Teljesen összezavart. Nem tudtam, hogy most rosszat csináltam vagy nem. Hiszen semmit sem csináltam.
- Mu... muszáj? - kérdeztem, miközben hatalmas szemekkel néztem rá.
Ő közelebb lépett hozzám és átkarolta a derekamat. Homlokát az enyémhez szorította és lehúnyta a szemeit. Én is így tettem és furcsa dolgot éreztem. Olyan volt, mintha félne, de nem tudtam, hogy mitől.
- Később mindent elmondok. - súgta fülembe, mire én elkaptam a két orcáját, magamhoz húzta a fejét és megcsókoltam.
- Szeretlek Puddin. - mondtam neki, egy apró mosoly kiséretében.
- Én is Harl. - villantotta meg felém ezüst fogait.
Leugrottam az asztalról és kimentem az irodából. Még az ajtóból visszanéztem Mr. J-re, majd becsukva azt magam mögött, elhagytam a szobát.
A bár részébe mentem a helynek és régi emlékeket felidézve. Leültem a pulthoz és fejemet távasztva vártam, hogy legyenek valami fejlemények.
Fél óra elteltével az iroda ajtaja kinyílt és minden ember elindult valahova. Nem tudtam, hogy mi folyik itt, így visszamentem Mr. J-hez.
Az ajtóban megálltam és kopogtam, hiába volt tárva nyitva.
- Minden rendben, Puddin? - kérdeztem.
Joker felnézett rám a térképéből, majd hatalmas mosollyal elindult felém.
- Minden a legnagyobb rendben. A robbanó anyagok a elkerülnek a megfelelő épületek alá és amikor bejelentem a visszatérésem, Gotham legnagyobb épületei felszállnak az égbe. - magyarázta, majd átkarolta a derekamat és magához húzott - De van még itt valami, amit meg kell tenned.
Szemeim nagyra nyíltak és akaratomon kívül mosolyogni kezdtem.
- Bármit megteszek magának. - mondtam.
Mr. J mind a két kezével végig simította az arcomat, majd felkapott a karjaiba és a legközelebbi ablakhoz vitt.
- Menj a GCPD-re és hozd ide Batman-t! Azt akarom, hogy ő legyen a díszvendég a party-mon. - nevetett fel.
Értetlenkedve néztem Mr. J-re.
- Mégis, hogyan vezessem ide? - kérdeztem - Nem hiszem, hogy a múltkori után megbízna bennem.
Joker elengedett és a fenekemre csapott.
- Okos lány vagy! Biztosra tudom, hogy képes vagy oldani. - mondta, majd utamnak eresztett.
Elhagytam a bárt és elindultam a rendőrség felé. A sötétebb utcákon és sikátorokon át haladtam, hogy ne keltsek feltűnést. A rendőrséghez érve, felmásztam a tűzlétrákon, majd a tetőn felkapcsoltam a hatakmas reflektort, amivel Batman-t szokás hívni.
Leültem az épület párkányára és lógattam a lábaimat, amíg vártam. Egyszer csak a csendet, hatalmas zaj törte meg. Batman repülője felemelkedett az épületek közül és éppen előttem lebegett.
Én felpattantam a földről és integetni kezdtem neki.
- Batsy! Ide! Békével jöttem! - kiáltottam azonban válasz nem érkezett - Hahó!
Vártam még, egy kis ideig, majd hátat fordítottam, hogy faképnél hagyjam. Ám amint elindultam volna, valami nagyba ütköztem.
- Áu! Ez meg mi a... - nyitottam ki szemeimet, majd lassan felfogtam, hogy nem mi, hanem ki.
Hirtelen elkapta a nyakamat, majd a földtől tíz centivel elemelt, egyenesen magával szembe.
- Nem volt a legokosabb ötlet ide jönnöd. - mondta - Hol van Joker? Ha elárulod teszek róla, hogy csak egyszeres életfogytiglant kapj!
Kezeimet az ő kezéhez kaptam és próbáltam beosztani a minimális levegőmet.
- Mr. J... Segítened kell...
Ezeknek a szavaknak a hatására elengedett, én pedig vissza estem a földre.
- Hol van? - kérdezte még egyszer.
- A bárban! Utóljára ott voltam vele! - álltam fel.
Batman kinyitotta a repülője ajtajait, majd beült. Én csak néztem rá, szerintem a világ legértetlenebb arckifejezésével.
- Mi az? Gyalogolni akarsz, vagy beszállsz? - érdeklődött, mire én hatalmas mosollyal az arcomon bepattantam mellé.
Furcsa érzés volt, de furcsán jó. Ekkor jöttem rá, hogy szükségem van Mr. J-re, de ugyan akkor jó is akarok lenni. Nem akarok többé körözött bűnöző lenni és segíteni akarok Batman-nek a bűnüldözésben, de Joker-hez akarok hazamenni és mellé akarok esténként lefeküdni.
Batman beütötte a GPS-be a bár helyét, majd megindultunk. Ellenőrízte a nála lévő dolgokat és magához vett pár batkorongot.
- Reménykedj, hogy ott legyen, Quinn. Különben mész utána Arkham-ba. - mondta.
- Csapda. - suttogtam - Csapdába foglak csalni. - hajtottam le a fejemet.
- Tudom. Amikor megtudtam Gordon-tól, hogy nem ő kapcsolta fel a reflektort, hanem te, már akkor sejtettem, hogy a terv része vagyok én is. - magyarázta.
- És önként feladod neki magad? Meg sem próbálsz túljárni az eszén? - kérdeztem aggódva.
Az idő alatt, amit Batman mellett töltöttem, megtanultam, hogy ha valaki akkor ő minden bajból kibújik és mindenkin fogást talál. Ahányszor összeakadtak Mr. J-el, olyan volt mintha két megállíthatatlan erő találkozna.
- Nem. Belemegyek a játékába és legyőzöm. - mondta.
Amikor megérkeztünk a bárhoz, leszálltunk a géppel és kiugrottunk belőle. A bejárathoz sétáltunk, ami zárva volt. Fogalmam sem volt arról, hogy hol lehet a sok fegyveres.
- Mielőtt bemegyünk, tudnom kell, hogy kinek az oldalán állsz? Joker-én vagy az enyémen. - kérdezte Batman.
A nagy kérdés, amire még magam sem tudtam a választ. Egy ideig gondolkodtam, de bárhogy próbálkoztam, mindig Batman tűnt a logikus megoldásnak. Mr. J-nek segítség kell és ezt csak egy profi adhatja meg neki. És akkor talán egy nap együtt élhetjük a nyugodt életünket.
- Veled vagyok! - mondtam határozottan - De csak akkor, ha megígéred, hogy segítesz Joker-en. - jelentettem ki.
Batman kezet nyújtott nekem, amit el is fogadtam.
Ezek után betörte a bár ajtaját, majd bementünk. Minden sötét és csendes volt. Egy lámpával világítottunk, hogy lássunk is valamit. Amikor elértünk a tánctérre a világítás hirtelen felkapcsolt. Joker egy székhez kötözte Frost-ot és valami gépet erősített rá.
- Csak megjöttetek! Már kezdtelek titeket hiányolni. - mondta Joker - Újra együtt a csapat. A mi kis triónk. Milyen kár, hogy hamarosan mind a hárman eljutunk utunk végére.
- Mit tervezel Joker? - kérdezte Batman.
Mr J., Frost ülébe ült és végig simította arcát.
- Annyira örülök, hogy megkérdezted. Tudod ha valamire, akkor a kínzások tanulmányozására jó volt Arkham. Az elmesokkoló gépet rákötöttem Frostikára. De nem az a csavar. Ha a púlzusa megszűnik, akkor ez a hely és még Gotham hét helye a levegőbe repül. - nevetett fel - Azonban van egy mód arra, hogy a bombákat azonnal hatástalanítsd! Ölj meg engem! Lépd át a határodat és akkor megmentheted imádott városod. - mondta.
Mr J. szavai a vért is megfagyasztották bennem. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek. Nem akartam Batman ellen fordulni, de ha nem áll le magától, akkor kénytelen leszek.
- Ha tényleg ez a kívánságod. - mondta Batman, majd neki ugrott Joker-nek.
Én Frost-hoz rohantam és megpróbáltam őt kiszabadítani a székből, sajna sikertelenül. Szerencsétlenségemre a szék és a bilincsek is fémből készültek. Egyszer csak az elmesokkoló beindult és egy áramütést vezetett végig Frost-on, majd rajtam.
Ledöltem a székből és a földre zuhantam. Mindenből négyet láttam és nem tudtam felállni.
Joker kést rántott, majd Batman oldalába szúrta azt és megcsavarta.
- Nem nyerhetsz! - állt fel nevetve, majd lenyalta a késről Batman vérét - Minden porba hull, amiért valaha is harcoltál! És a neved semmivé lesz!
Batman lassú és óvatos mozdulatokkal elkezdett a féltérdelésből felállni, majd harcra emelte a kezeit.
- Lehet, nem fogok nyerni, de te sem. Gotham élni fog, ha kell nélkülünk. - ekkor rám tekintett - Vannak jó emberek és mindig is lesznek. Megtettem, amit kellett. Elértem, hogy alul maradj. - mondta.
- Joker! - szólt Gordon parancsnok hangja egy mikrofonon - Hatástalanítottuk a bombáit és körbe vettük az épületet. Jöjjön ki feltartott kézzel! - parancsoltam.
Mr J. mosolya hamar mérges grimasszá változott. Kabátjába nyúlt és kivett belőle egy detonátort.
- Csak azt hiszed, hogy alul maradtam. Együtt megyünk a sírba! - kiáltotta, majd megnyomta az eszközön elhelyezkedő gombot.
- Puddin! Ne! - ordítottam ahogy torkom bírta, majd egy fekete valami mindent eltakart.
Behunytam a szemeimet és vártam a halált, azonban az nem jött el. Semmit sem éreztem, csak azt, hogy élek.
- Jól vagy? - kérdezte a mély hang.
- Azt hiszem. Nem vagyok benne biztos. - válaszoltam.
Egyszer csak valami fény kezdett el világosodni, majd megpillantottam Gordon arcát.
- Meg vannak! - kiáltotta - Itt van Batman és Quinn!
Több rendőr is oda igyekezett és segítettek leemelni rólunk a törmelékeket. A világ még mindig homályos volt, majd a világosságot felváltotta a sötétség.
Amikor magamhoz tértem egy fehér szobában voltam. Eleinte úgy tűnt, hogy senki nincs bent és csak a pittyegő hangot hallottam.
- Hol vagyok? - kérdeztem választ várva.
- A Wayne rezidencián. - mondta egy mély férfi hang.
Ismerős volt, de nem tudtam hová rakni. Már éppen kérdezni akartam, hogy ki az, amikor egy másik, sokkal ismerősebb hang csendült fel.
- Bruce úr, meghoztam a miss Quinn vacsoráját. Ohh... már magánál van.
Akaratom ellenére is elmosolyodtam, majd fejemet a két férfi felé fordítottam.
- Alfred! Megmondtam, hogy még találkozunk.
- Bárcsak jobb körülmények között történne ez meg. - tette le a tálcát a mellém lévő szekrényre Alfred.
Ekkor minden leesett nekem. A másik férfi Bruce Wayne volt, aki valójában Batman.
Egy lépéssel közelebb lépett hozzám, majd elmosolyodott.
- Hát te vagy az. Te vagy Batman. - mondtam erőtlen, de mégis izgatott hanggal.
Kezét a vállamra tette, én pedig arra tettem sajátomat.
- Hol van? Mi lett vele? - kérdeztem.
Féltem válaszától, de tudnom kellett, hogy mi történt az én kis Puddin-ommal.
- Nem találták meg a testét. Lehet a csatorna elvitte, szóval most gőzerőkkel keresik. - magyarázta.
Szemeim könnybe lábadtak és úgy kezdtem bőgni, mint egy gyerek. Az összes rossz ellenére, amit velem és a világgal tett, ő volt a szerelmem. És most minden ami hozzáköt, valószínűleg valami mocskos csatorna kivezetőjénél fekszik.
Bruce elővett egy nagy dobozt, majd kibontotta azt és elém rakta Mr J. lila bőrkabátját.
- Ennyit tudtam megszerezni. - mondta lesütött tekintettel, majd megsimogatta a vállamat és Alfred-dal távoztak a szobából.
Magamhoz öleltem Joker kabátját és sírtam. Hiányzott, pedig még egy nap sem telt el. Éreztem a kabáton a parfüm illatát, amit használt, így csak fokozódott a szomorúságom.

Joker:

A robbanás után minden elsötétült, csak a hideg víz érintését és a salakanyag bűzét éreztem. Gotham partjainál, egy kiömlőnél tértem magamhoz. Felkeltem és a lehető legjobban leráztam magamról a mocskot. Egy csöves állt előttem és csak bámult rám.
- Mi van? Nem láttál még bohócot kijönni a csatornából? - nevettem, majd odaséttáltam hozzá és a mosoly alakú tetkómat a szájához raktam - Ne légy ilyne komoly! - mondtam, majd végig mértem a ruházatát - Pakold le a cuccod!
A csöves nem habozott és odaadta a kabátját és a sapkáját, amit én fel is vettem. Elmentem a Gotham melletti villába, ami teljesen üres volt. A testem kés és zöld volt, de nem is számítottam másra egy robbanás után. Egy forró fürdőt vettem, hogy lemossam magamról a szart, szó szerint. Amikor kiszálltam és magam köré csavartam a törölközőt, valami zajt hallottam a konyhából. Magamhoz vettem a pisztolyomat és elndultam a hang forrása felé.
Óvatosan lépdeltem, hogy ne vegyenek észre feltétlen a behatólók, vagy behatoló. Egy fal mellől befordultam a konyhába, mire egy kopasz fickó pezsgőt öntött három pohárkába.
- A-a, én leteném azt a fegyvert! - mondta nekem háttal, mire megéreztem, hogy valami a jobb vállamhoz ér.
Megfordultam és láttam, hogy Slade Willsson, akit csak Halálcsapásként ismertek Gotham-ben, mögöttem áll egy karddal. Letettem a pisztolyt a pultra, majd feltettem a kezeimet. Tehetetlen a voltam velük szemben egy törölközöben és félig holtan.
- Mit akarnak? - kérdeztem - Nincs semmim, én is csak éppen hogy élek.
A kopasz férfi kitöltötte a pezsgőt három pohárba, majd hozzám lépett és a kezembe nyomot egyet.
- Nem az kell amid van, hanem aki vagy. Egy csapatot szervezek, egy ligát, hogy leverjem az Igazság ligáját! - magyarázta - Szeretném, ha a Bűn bohóc hercege is a csapat tagja lenne. Magáé lehet Gotham, sőt a fél világ és persze Harley Quinn is. Na, mit szól? - kérdezte.
Egy ideig gondolkodtam és haboztam a válasszal, majd arcomon a komorság helyett, a mosoly lett úrrá.
- Nem tudom ki maga, de tetszik ahogy beszél. - nevettem, majd megemeltem a pezsgős poharat - Benne vagyok!
A férfi is elmosolyodott, majd koccintottunk egymással.
- A nevem Lex Luthor! - mutatkozott be - Üdvözlöm a Pusztítás Légiójában!