Harley Quinn: Elfeledett Szerelem /BEFEJEZETT/

6. fejezet

  - Ez nagyon jó volt fiúk! - pattantam be az autóba miután végeztem Harley-nál - Szegény lánynak még a lélegzete is elállt amikor meglátott. - mosolyogtam.
- És most hova főnök? - kérdezte Dean.
Én a két elől ülő közé hajoltam.
- Oda ahol minden elkezdődött, az Arkham-ba. - kiáltottam fel.
A férfi a gázra taposott és megindultunk az elmegyógyintézet felé. Amikor odaértünk a portás leszólított minket.
- Maguk meg kik? - kérdezte.
Kinyitottam a furgon oldalát és kiugrottam belőle.
- Visszajáró vendég vagyok és mégsem ismer meg. - ütöttem le a fickót, majd a fejébe lőttem kettőt - Ti maradjatok itt! Innentől egyedül megyek.
Elindultam a portás kártyájával és bementem az épületbe. Aki az utamba állt azt kinyírtam. Meg sem álltam Dr. Roads irodájáig, de ő nem volt a helyén.
- Remek, még többet kell várnom. - motyogtam.
Behuppantam a székbe és úgy töltöttem el az időt. Az ajtó amivel szemben ültem, egyszer csak kinyílt és Roads lépett be rajta. Rászegeztem a pisztolyomat és mosolyogtam.
- Jó estét, doki. - köszöntem - Meglepi, hogy lát? - mosolyogtam rá.
- Jo... Jo... Joker? - kerekedtek ki a szemei.
Felálltam a székből és közeledni kezdtem felé. Eleinte csak körbe körbe járkáltam a nő körül, majd beleszagoltam a hajába.
- Hmmm... illatos. - ekkor elkaptam a haját, majd a gerincéhez nyomtam a fegyvert - Indulás. - parancsoltam rá.
Elindultunk a folyosón, egyenesen a furgonhoz mentünk. Amikor odaérünk leütöttem, majd befektettem a kocsiba. Megparancsoltam az embereimnek, hogy menjünk el az egyik elhagyatott stúdióba. Kiráncigáltam a dokit a furgonból és bevittem egyenesen az egyik terembe. Leültettem egy régi fa székre és kikötöztem a kezét és a lábát.
- Maga lesz az est sztárja. Persze nem a máé. - nevettem fel, majd tovább intéztem a dolgaimat.
Beizzítottam a kamerákat és a fényeket is a megfelelő helyre irányítottam.
- Minden tökéletes. - gondoltam magamban, majd a doki széke mögé álltam - Felvétel! - kiáltottam fel.
Megkínoztam a dokit, majd megöltem. Közben a fiúk beállították, hogy a felvétel minden adást megszakítva egy hét múlva induljon el a TV-ben. Nehéz volt kivárni az egy hetet, de csak letelt. Éppen egy fontos telefont intéztem, amikor az adás elindult. Remekül mutattam a képernyőn. És reméltem, hogy sokan be is vették. Az irodámba mentem és kivettem belőle az ezüst zakómat, a bordó ingemet és a fekete nadrágomat. Miután ezeket felvettem az íróasztalom fiókjából kivettem egy pár gyűrűt amiket felraktam az ujjamra. Lementem a fiúkhoz, majd meghajoltam.
- Uraim. Ideje búcsút vennem maguktól. - mosolyogtam - De ne aggódjanak még látni fognak. - mondtam, majd bementem a raktárba. Eldobtam pár dobozt az utamból, majd a zakómból előhúztam egy slusszkulcsot. A lila sport kocsimé volt az, ami a dobozok mögött várt már egy ideje. Végig simítottam a motorháztetőt, majd beültem a kényelmes bőr ülésébe. Bedugtam a kulcsot, majd beindítottam a motort. Éreztem az égett üzemanyag szagát a levegőben.
- Isteni. - mondtam magamban és kinyitottam a garázsajtót, majd kihajtottam.
Tövig nyomtam a gázt, mert érezni akartam a kocsi gyorsaságát. Néha felhajtottam a járdákra, néha pedig átmentem a szemben lévő sávba, de nem érdekelt. Elmentem a Gotham-i Nemzeti Bank elé, majd kiszálltam a kocsiból, egy arany AK-47es kíséretében. Belőttem az üvegajtót, majd beléptem. Az emberek megszeppenve néztek rám. Egy biztonsági őr fegyvert rántott és rám szegezte azt.
- Fel a kezekkel! - mondta dadogva.
Én csak felé néztem, majd elmosolyodtam.
- Komolyan? - nyúltam bele a zsebembe és óvatosan kinyitottam a bicskámat - Ennél valami jobbra lesz szüksége! - hajítottam bele a nyakába - Van még valakinek mondani valója? - néztem végig az ijedt arcokon, majd a pulthoz sétáltam.
Egy szép szőke hajú, kék szemű lány állt ott. Egy táskát dobtam a pult tetejére, majd rá mutattam.
- Pakolj! - parancsoltam a lánynak hatalmas mosollyal az arcomon.
Nem kellett neki kétszer mondani. Azon nyomban elkezdte megtölteni a táska tartalmát.
- És most várunk! - mondtam.
Csak teltek a percek, már a lány is megtöltötte a táskát. Egy széket húztam a bank közepére, majd kiráncigáltam a lányt az üveg mögül. Leültem a székbe és magam elé térdeltettem a lányt.
- Reménykedj, hogy minél előbb megjöjjenek. - mosolyogtam rá.
Pár perc múlva a tetőablak betört és hárman ugrottak be rajta, Batman, a Madárfiú és Harley.
- Csak-csak megjöttetek. - mosolyogtam, majd felálltam magammal rántva a bankos nőt.
Láttam, hogy Batman, már közeledett volna felém, de ekkor pisztolyt szegeztem a nő fejéhez.
- Én vigyáznék minden egyes lépéssel. Mert ha valaki közelebb mer jönni, kiloccsantom a gyönyörű agyát. - simogattam meg az arcát.
- Mit akarsz Joker? - kérdezte Batman - Ha a pénz kellene már régen leléphettél volna.
Úgy tettem, mintha egy pillanatig elgondolkodnék, de már régen tudtam mit akarok. Azt ami nélkül nincs hatalmam, a koronám ékkövét.
- Csak káoszt akarok. - nevettem fel, majd ellöktem magamtól a nőt, egyenesen Batman karjaiba, majd megsoroztam őket az AKmmal. Mind a hárman egy fedezék mögé ugrottak. Én lassan hátrálni kezdtem, majd a bank hátsó ajtaján távoztam. Át rohantam az úton, majd be rohantam egy sikátorba és ott felmásztam egy tűz létrán. Harley volt a leggyorsabb és ő vett üldözőbe. Közben megérkezett a furgon is és elállták az utat a sikátorhoz, majd lőni kezdték Batman-t és a segédjét. Felértem a tetőre, majd megvártam, hogy Harley is megtegye ezt.
- Csak nem kifáradtál, kedvesem? - mosolyogtam.
- Maga mindig jól kifárasztott Mr. J. - mosolygott vissza, majd felemelte az ökleit - De ezúttal én is ki fogom fárasztani magát.
Tetszett Harley vadsága, ezért belementem a játékba.
- Gyere csak! - intettem neki.
Sorban vittük be egymásnak az ütéseket. Harley-nak a végén már egy monoklija volt, nekem pedig felszakadt a szám. Az egyik ütésnél azonban elkaptam a kezét, majd kigáncsoltam és lerántottam a földre, úgy hogy rám essen.
- Milyen ismerős ez a helyzet. - mosolyogtam - Neked is az, drágám?
Harley csak nézett rám értetlenül. Olyan volt mintha lefagyott volna.
- Azt mondom neked, hogy gyere vissza hozzám. Hagyd ott a Denevért és a kis segédjét és foglald el a helyedet Gotham trónján. Mi leszünk újra Gotham királya és királynője.
- Ko... komolyan mondod? - kérdezte - Ennyi idő és dolog után még mindig szeretsz engem? - nézett rám hatalmas bociszemeivel.
- Még mindig. - kezdtem el felállni és húztam magammal Harley-t - Soha nem is éreznék máshogy. - kulcsoltam karját a nyakam köré.
- Ó...Puddin! Hogyan mondhatnék erre nemet? - mosolygott rám, majd megcsókolt.
Egy helikopter jelent meg felettünk, majd ledobtak róla egy létrát. Megkapaszkodtunk rajta Harley-val és újból megcsókoltuk egymást. Batman és a segítője addigra elintézték Dean-éket.
- Viszlát Batman! - integettem neki - Még találkozunk, nem is olyan soká.