Sugawara már cirka két éve sejti, hogy meleg. Ez akkor tudatosult benne, mikor legjobb barátja iránt mélyebb érzéseket kezdett táplálni. Azonban mindent felkavar, mikor Oikawa rájön a titkára..
Viszont egy kissebb ˝baleset˝miatt Oikawának esti száll...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Futva rohantunk be egy épületbe a hirtelen zápor elől. Nem mintha pénzes picsa lennék, de hol van ilyenkor Oikawa kocsija?... Szervizben.. Mindegy nem szóltam.
- Szerinted megengedik, hogy itt maradjunk míg eláll az eső? – kérdeztem Oikawától.
- Miért ne engednék? – kérdezett vissza mire egy ˝te tényleg ilyen hülye vagy?˝ pillantással jutalmaztam.
- Mert ez egy öt csillagos hotel..
- Igazából csak négy.
- Az már négyel több mint ahol megtűrnek. – nevettem el magam kínosan.
- Hát pedig szokj hozzá, mert itt meg fognak tűrni.
- Mi? – néztem rá értetlenül ő pedig egy falon lógó, bekeretezett irat felé biccentett. Kérdőn kezdtem el olvasni.. Oikawa.. Hm..
- Az apám szponzorálja. – mondta mire tányér nagyságúra kerekedtek a szemeim. – Nem mellesleg a 15. emeleten van a szobám. Azért nem a 16.-on, mert az a legdrágább és apa azt szeretné ha gazdag vendégek igénybe vehetnék, tekintve hogy én majdnem ingyen lakok itt. – visszatartott lélegzettel meredtem rá.
- Ezt úgy érted hogy..?
- Itt lakok. – ismételte.. Akkor kérdezzünk rá nyíltabban..
- Te elhoztál a lakásodra?
- Ja. Ez volt a legközelebb. – na jó, minek izguljak? Elvégre Oikawáról van szó. Csak az eső miatt hozott ide. Nincs semmi hátsó szándéka. Meg amúgy is azt mondta, hogy türelmes lesz.. Nincs gáz.. – Menjünk fel. – indult meg a lift felé. Kínosan feszengve követtem. Mikor a lift kinyílt döbbenten néztem a tükröket.. Tükrök mind a három oldalt. Oikawa belépett így én is követtem. Tévedtem.. Tükrök mind a négy oldalt!! Vagy várj.. A plafon is? De ugye nem?.. Le pillantva megkönnyebbülten felsóhajtottam. Legalább lent nincs tükör. Bár jobban végig gondolva nem lenne túl etikus a lányokkal szemben.
- El tudom képzelni mit gondolsz a mi lakásunkról.. – csúszott ki a számon. Oikawa meglepetten nézett rám.
- Ezt hogy érted?
- Sehogy. Felejtsd el. – pillantottam félre de a tükrök miatt még így is láttam Oikawa arcát és ő is az enyémet.
- Egy ilyen nagy lakás sem jó ám, főleg ha egyedül élsz benne. A tiétek otthonos és az sem olyan kicsi. Kényelmesen elfértek benne.
- Ja. Ez igaz.. – motyogtam. A lift ajtaja kinyílt mi pedig kiléptünk rajta. Még a folyosó milyen fényűző..
- Az O.01 az enyém. – hm.. O. mint Oikawa és a meze az 1-es.. Bár gondolom nem direkt csinálták így.
- Emeletenkénti számozás az abc betűivel?
- Igen. – biccentett és mikor az ajtóhoz értünk elővette a kulcsát és kinyitotta a zárat. Az ember azt hinné, hogy szám kódos. De talán olyan csak a filmekben van. Oikawa kinyitotta előttem az ajtót, így óvatosan átléptem a küszöböt.
