19.rész - ez nem álom..

3.4K 157 40
                                    

Sugawara szemszöge:

Mosolyogva huppantam le az egyik székre Kou-kun mellé, aki köszönés ként egy fejpántot nyomott a fejemre

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.

Mosolyogva huppantam le az egyik székre Kou-kun mellé, aki köszönés ként egy fejpántot nyomott a fejemre.

- Ez meg mi? – kérdeztem meglepetten.

- Kou-kun örül a tavasznak. Csak a szokásos. – motyogta Teruma-kun egy őzike fejpánttal a fején.

- Egész aranyos. – ült le mellém Oikawa és megpiszkálta a fejemen lévő bigyót.

- A srác már foglalt. – lépett elénk Sinohara-san mire Oikawa meglepetten fordult felé.

- Tudom.. Én foglaltam le, vagy mi... – motyogta kissé megszeppenve mire Sinohara döbbenten nézett rá.

- Ó! Az sms-es srác. – esett le neki rögtön mire Oikawa kínosan elhúzta a száját.

- Ja.. Az sms-es srác.. – motyogta de mielőtt még össze kaparhatta volna magát, Kou-kun beállt közénk és alaposan szemügyre vette Oikawát, kicsit talán jobban is mint kellett volna, mert Teruma-kun mérgesen a kezére csapott, nehogy öv alatti helyekre vándoroljon.. Úgy tűnik még mindig érdekli az a ˝fontos kérdés˝ hogy Oikawa milyen méretekkel rendelkezik.

- Ne zaklasd a vendégeket. – morogta Teruma-kun mire Kou-kun mosolyogva támaszkodott meg a pulton és áthajolva felette, egy gyors csókot nyomott Teruma-kun ajkaira.

- Édes vagy mikor féltékenykedsz.

- Édesek vagytok mind a ketten, de nem lehetne ezt kicsit arrébb? Elijesztitek Sugawara pasiját. – mosolygott rájuk Sinohara-san.

- Ha már itt tartunk. – fordult az említett felé Kou-kun. – Teruma-chan pont olyan mint te, O-chan.

- Lehetne hogy nem hívsz így..? – kérdezte Oikawa szenvedő arcot vágva, de mikor meglátta Kou-kun mosolyát, rögtön tudta, hogy most már örökké rajta ragad ez az öreges becenév, így lemondóan sóhajtott. – Hogy érted, hogy olyan mint én? – tért át a másik kérdésre.

- Nem érdeklik a férfiak. Kivéve egyet. – mosolygott büszkén.

- Világos. – biccentett, bár valójában már ismerte a sztorit, mert mikor megtudtam hogy Kou és Teruma járnak, teljesen le voltam sokkolódva és az nap este Oikawánál aludtam, szóval elmondtam neki.. – És mik ezek a fülek? – kérdezte a Kou-kun fején lévő farkas fülekre bökve.

- Talán neked furcsa lehet, de igazából mindkét oldalon játszottam már, szóval bármit hordok ami megtetszik, legyen az férfias vagy ukés. – huppant vissza a mellettem lévő székre, hogy még se álljon kettőnk között egész este.

- Hogy érted hogy játszottál? – kérdezte Oikawa értetlenül.

- Szado mazo magazinod van és nem tudod hogy értem hogy játszottam? – kérdezte egy sunyi mosollyal.

A két feladóTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang