Életem célja egy kis extrával (Tom Holland ff.)

Erőszak (6. rész) +18!!!

Ahhh hétfő... Yipiii... Szokásos reggeli rutinomat végeztem, aztán pedig indultam is. Suliban nem volt semmi különös. Nikollal edzésre mentünk késő délután. Egy fél órával előbb odaértünk, szóval leültünk a padokra. Nagy meglepetésemre Patrik is ott volt a haverjával. Amikor meglátott oda jött hozzám és átölelt.
-Ömmm... Ezt miért?- kérdeztem kínosan.
-Csak.... Mert!- húzta a száját egy perverz mosolyra. -Amúgy meg az oktató kérte, hogy menjünk oda hozzá, mert valamit meg akar velünk beszélni.- mondta halál komolyan.
-Csak te meg én?- kérdeztem egy kicsit furcsállva.
-Igen!- mondta határozottan.
-Hát okés. Hol van?
-A mosdóban. Elment feltölteni a palackját.

Kicsit sántított nekem ez a dolog, de minden esetre elindultam Patrikkal a lánymosdó felé.
-Hát itt nincs!
-Tudom!- mondta nevetve, majd becsapta és kulcsra zárta az ajtót.
-Ez nem vicces, engedj ki!- mondtam neki komolyra fordítva a szót.
-Jólvan... Csak elötteee...
Nekilökött a falnak és durván megcsókolt.
-Mit csinálsz? Hagyd abba!-pánikoltam be.
-Nem-nem, ezt befejezem.
Ajkait nyakamra tapasztotta és durván elkezte szívni.
-Aaa ez fáj!!
Persze mintha meg se hallotta volna. Próbáltam ellenkezni, de erősebb volt nálam. Elkezdtem ordítani, mire ledugta a nyelvét a torkomon.
-Maradj csöndben és akkor nem lesz baj!- suttogta a fülembe, majd elkezdte letoni a nadrágomat.
-De én ezt nem akarom!- mondtam sírva.
-Úgy látszik muszáj lesz bekötnöm a szád.- elővett egy rongyot és bekötötte vele a számat.
-Nincs sok időnk, szóval most még nem duglak meg... Viszont jó lenne egy kis játszadozás.
Ujját az intím zónámhoz nyomta és elkezdte mozgatni. Nagyokat lélegezve tűrtem. Nem akartam ezt az egészet, de gyenge voltam ellenkezni. Szerencsére valami megszakította tevékenységét.
-Liza, Patrik??!!! Hol vagytok!!??
-Bazdmeg!- suttogta Patrik idegesen és gyorsan visszahúzta a nadrágom, majd kivette a számból a rongyot. Kihasználva az alkalmat futottam volna ki az ajtón, de elkapta a karom.
-Ha bárkinek is elmondod, úgy megbaszlak, hogy egy hétig nem fogsz tudni járni! Megértetted?
Nem válaszoltam, kikaptam a karomat kezei közül -és kirohantam az ajtón.
-Áh megvagy, már mindenütt kerestelek! 5 perc múlva kezdünk! Szólsz Patriknak is?
-Én most haza megyek. Nem vagyok túl jól!- meg sem vártam a válaszát, kifutottam az épületből.
-De... LIZA!
Nem mehettem haza sírva, mert akkor anya megtudja, hogy mi történt. Viszont nem mondhatom el senkinek sem. Mit csináljak?
Leültem a buszmegállóban és elkezdtem sírni. Csak folytak a könnyeim. A sírásból zokogás lett. Annyira megijedtem és félek is. Tanácstalan vagyok és egyedűl érzem magam.

Valamennyire sikerült megnyugodnom annyira, hogy haza tudjak menni. Időben is jó voltam, mert kb. az edzésnek is ilyenkor szokott vége lenni. Mikor hazaértem nagy meglepetésemre anya aludt, aminek örültem. Gyorsan lefürődtem és mentem is lefeküdni. Bár a rémültségemtől és a gondolataimtól nem nagyon tudtam aludni.

Sziasztok! Ez egy kicsit durvább rész lett, de szerintem kellenek ilyenek is. Remélem tetszett. Hamarosan jön a folytatás!