Életem célja egy kis extrával (Tom Holland ff.)

A vacsora (15. rész)

Liza szemszöge:

Orromat megcsapta a kellemes étel illata ahogy beléptünk a helyiségbe. Pompás volt a hangulat, elegánsan öltözött emberek étkeztek az asztaloknál és volt egy apró tancparkett is.
-Remélem terveztél velem táncolni - böktem oldalba Tom-ot.
-Persze.. - kaptam tőle egy nem túl meggyőző választ,amire csak megforgattam a szemem.
Egy hatalmas asztal volt foglalva, ahol kényelmesen elfértünk. Mi érkeztünk utoljára, szóval odamentünk a többiekhez. El nem tudom mondani, hogy milyen ideges voltam. Elvégre ezek nagy filmesek. Mi van ha nem tetszem nekik és csak úgy néznek rám, mint egy szánalmas  álmodozóra.
Ijedségemtől hirtelen hátrafordultam, így szembe kerültem Tom-al.
-Nekem ez nem megy.. - ragadtam meg az alkarján lévő ruhaanyagot.
-Hé, nyugi! Figyelj nem lesz semmi baj, ők kedves emberek. Én kedvellek, ami azt jelenti, hogy ők is fognak. - mosolygott rám.
-Honnan tudod?
-Biztos vagyok benne! Na.. - fogta meg a kezem -Gyere!
Huuu oké... Én bízom benne. Remélem igaza lesz...
Szóval odamentünk és Tom bemutatott mindenkinek.

~~~

Az este valami fantasztikusan telt, már a desszerten is túl voltunk. Kérték, hogy meséljek magamról szóval elővettem csodás nyelvtudásomat és megosztottam velük életem egy részét és néhány mókás történetet is. Hála égnek jó humoruk van szóval sikerült megnevettetnem őket.
Azomban kezdett elég késő lenni én meg kezdtem egyre laposabbakat pislogni. Egy váratlan pillanatban Tom odahajolt a fülemhez.
-Nem vagy fáradt? Ha gondolod indulhatunk. - rekedtes hangjától kirázott a hideg és szerintem el is pirultam rendesen.
-Olyan jó a hangulat és nem szeretném megbántani őket.
-Ne aggódj, meg fogják érteni plusz én is fáradt vagyok szóval... - erre mindketten elmosolyodtunk.
-Ti meg mit mosolyogtok? - kérdezte Zendaya huncutul.
-Semmit, csak mi lehet indulnánk, mert fáradtak vagyunk - mondta Tom és közben felállt az asztaltól majd kezét nyújtotta felém és mélyen a szemembe nézett - Hölgyem! - erre a felszólításra egy széles mosolyra húzódtak ajkaim. Összeérintettem kezeinket majd felálltam az asztaltól.
-Köszönöm szépen ezt a csodás estét, fantasztikusan éreztem magam és nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket. - néztem körbe az asztalnál ülőknél.
-Mi is örülünk neked Liza és hát köszöntünk köreinkben! Úgy hallottam bármilyen szerepet szívesen elvállalnál a filmben, szóval akkor holnap várunk a meghallgatásra. - mondta Steve (a rendező).
Döbbenten bámultam rá, majd Tom-ra aki csak vigyorgott rám.
-Nagyon hálás vagyok tényleg nem tudom elmondani, hogy mennyire. Köszönöm a lehetőséget!
-Igazán nincs mit!

~~~

-Jól érezted magad? - indítja be a kocsit Tom.
-Igen, nagyon rendes emberek.
-Mondtam én, hogy nincs mitől félned. - mosolygott elégedetten.

Hazafele menet már szinte teljesen sötét volt. Házamhoz érve kiszáltunk a kocsiból és nagy meglepetésemre csönd uralkodott az utcán. Egy árva lélek sem volt rajtunk kívül.
-Mielőtt még elmész... - szólalt meg hirtelen - ígértem egy táncot amit szeretnék megadni.
Lassú lépésekkel közeledett felém, a szívem pedig hevesen reagált rá. Megállt közvetlen előttem és egyik kezét nyújtotta nekem. Természetesen megfogtam kezét, ám valami olyan váratlan dolgot csinált, amitől megfagyott az ereimben a vér. Egy gyors mozdulattal megpörgetett és hátulról magához ölelt majd elkezdett ringatni. Vállamon éreztem forró lélegzetét... Pont mint álmomban...

Itt egy újabb rész, remélem tetszik. Igyekszem hamarabb kirakni őket csak most, hogy itt a nyár eléggé kevés időm van, de ahogy tudom csinálom és hozom nektek a részeket. Nagyon örülök, hogy ennyi embernek tetszik ez a könyv, szóval köszönök mindent!
Sok puszi! ❤️❤️❤️❤️