Szerelmes lettem!

Part title

Lefagytam. Hogy tessék? Anya? Mi a franc folyik már itt?? Már kezd rohadtul elegem lenni ebből az egészből.

Elkezdtem hátrálni az ablaktól. Megfordultam és gondolkozás nélkül elkezdtem szaladni a bejárati ajtó felé. Ráfogtam a kilincsre, egy másodpercre elgondolkodtam. Biztostudni szeretném az igazságot? Biztos! Kinyitottam az ajtót és elkezdtem a hangok irányába sétalni, halkan és óvatosan a falhoz tapadva. Amit láttam lesokkolt.

Először Dant láttam aztán kicsit ellöktem magam a faltól. És megláttam.... megláttam őt ahogy Dannel épp veszekszik. Megláttam anyámat!

Csak álltam. Csendben halkan, lefagytam a látványtól. Ők nem vettek észre, én meg csak alltam mellettük pár centire. Éreztem hogy gyűltek a könnyek a szemembe. Nem értettem. Mióta ismerik egymást? Anya miért van itt? Hogy hogy tudja hogy itt dolgozom majd? Mi a franc folyik itt?

Átverve éreztem magam. Becsapva és eltiporva.
Nem értettem semmit... Legszívesebben üvöltöttem volna de egy hang nem jött ki a torkomon. Ugyan arrol veszekedtek mint amit fönt hallottam. És akkor Dan elfordította a fejét és rámnézett. Lefagyott.

- Bazdmeg! - kapta a fejére a kezét. Ekkor anya is rám nézett. Láttam a szemükbe a rémületet, és a szégyen érzetet, főleg anya szemébe. Kigördült a szememből az az egy könycsepp amit eddig tartogattam.

Dan elindult volna felém de én csak kinyújtottam a kezemet ezzel jelzve hogy most nehogy hozzám érjen. Anya csak lehajtotta a fejét. Nem bírt rám nézni. Annyira jó lett volna ha elmondják hogy most mi a franc van. De most rohadtul kiborult a bili.

Megfordultam és csak elsétáltam. Nem jöttek utánnam hisz ismertek, tudták hogy nem jó ötlet ilyenkor utánnam jönni. Besétáltam a házba kivettem Dan kocsi kulcsát a tálkából ami az ajtó melletti kis komódon volt. Gyors léptekkel a kocsi felé igyekeztem. A kocsihoz érve feltéptem az ajtót, gyorsan bepattantam és rá adtam a gyujtást.

Mikor beindítottam a kocsit Dant láttam a vissza pillantó tükörből ahogy felém szalad de bele tapostam a gázba. Nem akartam most beszélni egyikükkel se. Kikanyarodtam az útra az udvarról, Dan szaladt utánnam láttam a vissza pillantó tükörből, az útra kiért ő is és megállt fejét fogta, tudta hogy nem érhet utól és fogalma sincs hova mehetek.

- Kim!! - kiabált utánnam. De nem érdekelt.
Rosszul esett hogy hagyni. Könycseppek tömkelege csordult ki a szememből míg őt néztem. Össze csordult a szívem...

Hajtottam az utcákon olyan sebeséggel ahogy csak tudtam. Míg ide jöttünk Sergioval láttam egy gyönyörű sziklát alatta a tengerrel. Eldöntöttem hogy oda akarok menni. Ott kikapcsolhatok. Egyébként vezetni anya tanított meg. Igen rohadtul nem szabadna vezetnem jogsi nélkül de ez se érdekelt most.

Egy kis ösvény vezetett egészen a nagy szikláig. Gyönyorű volt az az ösvény, kis virágok és zöld növényzet vette körül az "utat". Gyönyörű volt még így hajnali fél 5 kor is. Dan kocsijának órájáról tudtam meg az időt és azt hogy hány fok van. 23• volt ami pont ideális volt ahoz hogy ne fagyjak szarra.

A kocsit leparkoltam a zöldes területen és kisétáltam a szikla széléhez. A tenger csodaszép volt, a hold fénye beragyogta az egészet. Csak álltam és bámultam, aztán elfogott a zokogás. Lerogytama szikla szélére és csak zokogtam , elkiabáltam magam.Jól esett, de még mennyire. Jól esett kiadni magamból az égsz hónapos feszültséget. Annyi minden történt velem, annyi minden szar... És azt várja mindenki tőlem hogy ezt pikk pakk dolgozzam fel. Mert ez ilyen rohadt egyszerű, hogy mindent most tudsz meg. Hogy dolgozni fogsz egy bűn bandában, hogy az anyád valószínű tud mindent és ki tudja hogy még mi folyik itt, elraboltak, megvertek és még sorolhatnám. És ezt mind olyan kurva egyszerű feldolgozni. Kiborultam! Rohadtul elég. Nem akartam hogy bárki is rám találjon, egyedül akartam lenni. Elegem volt mindenkiből. A folytonos hazugságokból, titkokból. Nem tudom többet ezt így csinálni. Vagy mindenki őszinte lesz vagy én elszökök. Komolyan ott tartok hogy el akarok tünni. Ez nem az én életem, 180• os fordulatot vett az egész. Vissza akarom kapni a régi semmilyen életem. Az anyámat aki sose hazudott nekem, legalábbis eddig azt hittem. A legjobb barátnőmet és a nyugalmat. Igen eddig izgalmasabb életre vágytam de nem így képzeltem én ezt el, nem úgy hogy egyből minden rám zúdul.

Csak sírtam és néztem a tengert, csend volt és nyugalom. Végre! Nyugalom... ez hiányzott nekem. Még a tenger is nyugodt volt, alig hullámzott. A nyugalom engem is elárasztott lassan, kezdtem ellazulni és csak élveztem a látványt. Jól esett végre egyedül lenni.

Jó pár óra is eltelhetett hisz a nap már felkelőben volt. Hála istennek senki nem talált rám, pedig ahogy ismerem Dant már szinte az egész csapat engem kereshet. Hihetetlen egyébként hogy csak ezt a helyet nem keresték... Milyen csapat ez? Pedig elég feltűnő az útról nézve..

Vissza battyogtam Dan kocsijához rá adtama gyujtás, 5:27 órát mutatott a kis digitális óra. Huh jó pár órára eltűntem... Már kezdtem nagyon éhes lenni és még a bulin mondták a srácok hogy a városban van egy nagyon jó kis kávézó ami már nyitva van hajnalba is mindíg oda járnak munka után, így elhatároztam hogy én oda akarok menni. Mivel nem ismerem a várost csak ezt az egy kávézót beütöttem a gps-be a kávézó nevét beindítottam a kocsit és már suhantam is a kis búvóhelyemről.

A gps nagyon ügyesen elvezett a kávézóhoz. Leparkoltam a kocsival és besétáltam a kávézóba. A hely nagyon aranyosan nézett ki belülről és incsiklandó illatok szálingóztak odabent. Az egész hely púder színű volt fehér kiegészítökkel, asztalokkal és székekkel. Hangulatos volt nagyon, tetszett. Az eladő nő igen furcsán nézett rám, először nem értettem miért aztán magamra pillantottam. Ja... Hát persze, még mindíg pizsomába vagyok... Kicsit kínosan éreztem magam, el is feledkeztem arról hogy nem vagyok rendes ruhába.

- Hosszú volt az éjszaka... Szó szerint.. - mosolyogtam rá, hogy a szituáció ne legyen olyan kínos.
- Elhiszem. - kuncogott. Sikerült.. - Mit adhatok? - mosolygott rám.
- Egy kávét szeretnék és ezt a csokis islert. - mutogattam az elég finomnak kinéző islerre.
- Rendben máris kiviszem, addig foglaljon helyet. - mutatott az üres asztalok felé.

Leültem az egyik sarokban lévő asztalhoz és a fejemet a falnak döntöttem. Fáradt voltam nagyon... mióta Dannel vagyok szinte alig pihenem ki magam... és ez látszik is, a szemeim alatt nagy karikák lehetnek, a hajam meg tiszta kóc lehet... fantasztikusan festhetek.

- Kész is a kávé - rakta le elém kedvesen a hölgy a kért kávém. - és az isler. Jó étvagyat. - mosolygott.
-Köszönöm. - mosolyogtam vissza. - Dan számlájára írja kérem. - erre ő csak bólintott.

A kávé és az isler is isteni volt. Az isler mostanság lehett kész hisz még picit meleg volt. Már értem miért mondták hogy ez a hely a legjobb. Fantaszikus hely. A személyzet is nagyon kedves nagyon, a lány nem is ítélkezett hogy pizsibe itt ülök egyes egyedül. Szerintem kicsit ijesztő vagyok. Egyedül, pizsibe, kisírt szemmel, szomorúan. Mit akit elraboltam és megerőszakoltak kb úgy nézek ki.

Még 20 percet tölthettem ott mikor beléptek az ajtón a csajok. Rájuk néztém és ők is rám. Láttam az arcukon a megkönnyebbülést és az aggodalmat, gyorsan oda jöttem és megöleltek.

- Basszus Kim!