Kim Jisoo gyógyíthatatlan betegségben szenved, az orvosai csak 6 hónapot adnak neki. Utolsó kívánságként Koreába szeretne utazni hogy találkozhasson a kedvenc bandájával a BTS- el. Vajon megvalósul az álma mielőtt itt hagyná ezt a világot?
Már este 10 is el múlott de Jisoo még mindig nincs itt...elmélkedtem a fürdőszobai tükör előtt miközben a nedves hajam próbáltam mindnél szárazabbra törölni. A sok macera után kivánszorogtam a fürdőből ám mikor kinyitottam az ajtót egy nagy puffanásra lettem figyelmes, az ajtó túl oldalán pedig egy lány feküdt a földön a fejét fogva. Jaj istenkém ez Jisoo, de mégis hogy a francba tudott úgy bejönni a lakásba hogy észre se vettem.
--Jisoo hallasz? Nem eset komolyabb bajod? Fáj valahol? Vagy két percig legyeztem a kezem a szeme előtt mire kinyögött pár szót.Megfogtam a kezénél és felsegítettem a földről. -Gyere velem ellátom a sebed és közben mindent elmondok.
Szerencsére semmi komoly nem történt vele egy apró karcoláson kívül a homlokán, a sebet lefertőtlenítettem és egy aranyos ragtapasszal le is ragasztottam. - Készen is volnánk.Néztem le rá mire ő semmi mást nem vágott hozzám mint hogy...
-Most már elmondod hogy ki vagy és mit keresel itt? Úgy látszott hogy félni kezdett.
-Ahogy szeretnéd- ültem le vele szemben - a nevem Kang Cheol ezentúl én vagyok a kezelő orvosod és minden tőlem telhetőt megteszek hogy sikerüljön megállítani a betegséged. Mosolyogtam rá -Á még valami, veled fogok itt élni ebbe a nagy lakosztályba hogy mindig itt legyek ha esetleg szükség lenne rám . Erre csak bólintott egyet majd a földet kezdte fürkészni.
-Jisoo? A neve hallatára egyből rám szegezte a tekintetét. -Mesélnél nekem a betegségedről? Sajnos eddig csak annyit tudok amit az előző orvosod emailjaiból olvastam, viszont én jobb szeretném a te szemszögedből hallani, végül is te éled át nem pedig más.
Jisoo sz.:
Csak egyetlen szó lebegett a szemem előtt -BETEGSÉG- e szó hallatán nem tudtam nem arra gondolni hogy otthagytam a szüleimet Magyarországon és meglehet hogy soha az életben nem találkozhatom már velük, és e szó hallatán az is az eszembe jutott hogy már nincs sok időm hátra . Pedig ezeket a napokat is úgy szeretném tölteni hogy nem gondolok az idő múlására csak élem a minden napjaimat tele vidámsággal és kalanddal, megpróbáltatásokkal.
Mikor észbe kaptam egy meleg kar fonatában találtam magam, a kar Kang Cheol-é volt aki könnyeim törölgetése mellet próbált megvigasztalni.
El telet egy kis idő mire szóhoz tudtam jutni... -Ne haragudj, nem akartam a terhedre lenni és azt se hogy így láss. Mutattam magamra, még mindig az orromat fújtam.
-Ne kérj bocsánatot, nem tartasz fel hisz a dolgom hogy vigyázzak rád ehhez viszont mindig tudnom kell ha valami bánt vagy nem vagy jól. -Jött közelebb hozzám és óvatosan letörölte az utolsó könnycseppet ami még az arcomon pihent. -És még valami szeretném ha ezt mindig be tartanád érted ? bármi fáj vagy nem érzed jól magad akkor szólj .- Ezek a szavak már egy kicsit komolyabb hangnemben hagyták el a száját.
Miután ki lelkiztem magam hangos gyomor korgás csapta meg a fülem.
-Jisoo, ettél te ma valamit? nézet rám vérfagyasztó tekintettek Cheol.
- Be kell hogy vajam mióta elindultam otthonról azóta nem ettem semmit. dörzsöltem meg a hasam.
-Gyere a konyhába, készítek neked valami vacsorát. parancsolt rám.
A konyhába érve Cheol magára vette a kötényét és keresgélni kezdett a rengeteg szekrénybe a vacsorám hozzávalóihoz . -Jisoo menj a nappaliba és ülj le, majd szólok ha kész vagyok. Nézet fel a pult alól és mutogatott a hátam mögé.
Úgy tettem ahogy kérte, leültem a kanapéra és vártam, viszont úgy 10 perc elteltével kezdett unalmassá válni az üldögélés és inkább a távirányító után kezdtem el kutakodni hátha van valami értelmes is abban a TV-ben. Felkeltem és elindultam hogy körülnézek a nappaliba, de hirtelen nagyon erős fejfájás és szédülés kerített hatalmába majd üveg tört és előttem elsötétült minden.
Kang Cheol Sz.:
A kedvenc kpop számom dúdóltam magamban főzés közben. Mikor a nappali felé tekintettem Jisoo épp a kanapén ücsörgött. A figyelmem most már a vacsoránknak szentelem. A sütőben már sült a csirke, a gázon a köret mellé már majdnem minden kész volt. Az egész lakásban csend uralkodott, de nem sokáig a gondolat épp hogy elhagyta a fejemet már is hangos puffanásra és csörömpölésre kaptam fel a fejem, gyorsan a nappali felé tekintettem Jisoo már sehol se volt. Gondolkodás nélkül a nappaliba futottam és ő ott feküdt a földön körülötte rengeteg vér. A szívem a torkomban dobogót megállás nélkül, Jisoo eszméletlen volt a csuklóját a törött üveg pohár felvágta és az arcán is volt egy két kisebb vágás. Óvatosan felvettem az ölembe és az orosiba siettem vele, az ágyra letéve hamar nekiláttam a kezének. A vágás nagy volt és sok vért vesztett, nagy szerencséje volt hogy ott voltam a közelbe hisz még így is minden tiszta vér volt körülötte. A sok vért és koszt letörölgettem róla majd átvittem a kórterembe és egész éjszaka mellette gubasztotam arra várva hogy felébredjen.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok, tudom nagyon régen volt már az utolsó rész amit posztoltam, de be kell hogy vajam eléggé elhanyagoltam a Wattpad-et mostanában.... Ám most vissza tértem és megpróbálok mindnél sűrűben új részeket hozni!
