Az utolsó lélegzetvétel / #suga#jisoo#/

A síron túlról

Suga sz.:

Reggel a stúdióban ébredtem, este a komponálás közben aludhattam el, de sikeresen be tudtam még fejezni a dalt. Tegnap csak is Jin szavain járt az agyam de még egyáltalán nem tudtam hogy mi tévő legyek, elmondjam vagy inkább tartsam magamban az egészet. A nagy elmélkedés után felmentem a fürdőbe letusolni és friss ruhát öltöttem magamra, semmi komolyat csak egy fekete farmert és egy fehér pólót kaptam magamra és indultam is a városba.

Ma szabad délelőttöt kaptunk, de mire én felkeltem már senki se volt otthon mindenki ment a maga dolgára, így lehetőségem nyílt arra hogy meglátogathassam Yoora sírját. A temető kapujához érve megálltam a lábaim nem akartak engedelmeskedni nekem, a földbe gyökereztek, a szívem fájt nagyon is és ettől a fájdalomtól akartam megszabadulni, de a kín nem engedett. A vállam ezer teher nyomta és ezt a terhet most nem tudtam elpasszolni senkinek sem, mert ezzel nekem kellet megküzdenem. Vettem egy mély levegőt és át léptem a küszöböt, a sír előtt ismét csak megálltam, majd zokogva a földre rogytam a papírlappal és a csokorral a kezemben.

-Drága húgocskám mond mi tévő legyek, hogyan könnyítsek szívem fájdalmán, hogy tehetném rajtad túl magam? Zokogva tettem fel e sok kérdést az előttem álló sírhantnak. -Nézd, ezt a dalt neked írtam és még virágot is hoztam hozzá. Tetem le az említett tárgyakat a fejfa elé. Most már kezdtem megnyugodni és  a zokogás is messze szált, szemem becsuktam és fejem letettem a márványtáblára így próbáltam közelebb kerülni hozzá, majd lassan az álom is elnyomott.

-Yoongi te vagy az? Egy lány hangját hallatom a hátam mögül és mikor megfordultam ő ott állt velem szemben fehér ruhába ás szőke haja csak szált mint ha szél fújta volna. Úgy futottam mint még soha egyenesen hozzá, ő már tárta apró karjait és átölelt, én oly szorosan öleltem hogy attól féltem összetörik. A vállára hajtottam fejem és ismét zokogni kezdtem, de ő nem szólt egy szót sem hagyta had adjam ki magamból, csak ölet és várt.-Yoongi, drága bátyuskám! Nem maradhatok sokáig így figyelj most rám kérlek. A hangja, bármit megadtam volna azért hogy minden nap hallhassam akár csak egy kis időre is. - A kérdéseidre most választ kaphatsz, nem is olyan rég érkezett hozzátok egy fiatal lány az én kérésemre, a mennyektől kértem, könyörögtem nekik hogy segítsenek neked megbékélni. Kérésemre Jisoot küldték, aki olyan mint egykor én voltam, segíts neki hogy túlélje azt ami nekem nem ment, becsüld meg a szeretetét, tedd boldoggá  és minden fájdalmad elmúlik majd bízz bennem. Lassan eltolt magától és rám mosolygott, soha nem felejtem el az a mosolyt. -Most már indulnom kell, ne feledd amit mondtam és vigyázz a szeretteidre, nagyon szeretlek bátyus ég veled. Yoora képe fakulni kezdett majd teljesen eltűnt, már csak én maradtam a sötétségben egyedül.

Az álomnak egyszeriben vége szakadt és én ismét a síron fekve találtam magam a kezemben egy apró cetli feküdt, " Ne feledd" ennyi állt csak rajta. Ne adódj Yoora soha nem feledem a szavaid és bármi történjék is velem megmentem Jisoot a haláltól, mert ez volt a te kívánságod.

Az órámra pillantottam, már indulnom kéne különben elkések. Sarkon fordultam és otthagytam a temetőt magam mögött, majd egyenesen haza mentem, úgy gondoltam hogy a fiúknak is joguk van tudni azt amiért ilyen vagyok úgy ahogy Jin is mondta mi egy család vagyunk és segítünk egymáson.

Jisoo sz .:

Lassan nyitogattam ki a szememet, a fény nagyon erős volt, a fejem és a kezem iszonyatosan fájt. Óvatosan magam mellé pillantottam ahol Cheol az orvosi felszerelése között kutatott, fel akartam ülni az ágyba viszont ez nem sikerült valami halkan mert egy hangos nyögés hagyta el a számat és erre Cheol egyből oda kapta a fejét és megakadályozta a kísérletem.
- Te mégis mit akarsz máris csinálni?? Pihenned kell nem ugrabugrálhatsz itt. Förmedt rám, én csak nagyra nyitott szemmel pislogtam. Meg se mertem szólalni inkább fogtam magam és mint aki meghal csukott szemmel feküdtem a helyemen. Cheol vissza ment az eszközökért amiket oda hozott mellém.
-Add ide a kezed, lecserélem a kötések. Hangjából eltűnt az erősség, ám nem volt benne az a kedvesség mint tegnap. Olyan mint aki haragudna valakire.
Felé nyújtottam a kezem és fürkészni kezdtem szememmel.
-Cheol, te haragszol rám igaz? Hajtottam le a fejem és a válaszát vártam.
-Nem haragszom, ez a határnál is sokkal rosszabb, Jisoo én azt hittem hogy tegnap este elveszítlek érted??? Annyi vér volt körülötted, bele se merek gondolni mi lett volna ha később veszlek észre. A tegnap este volt életem legfélelmetesebb rémálma . A hangja elcsuklott, inkább nekiállt leszedni a kötésemet és lefertőtleníteni a frissen összevarrt csuklom. Nem is tartott olyan sokáig mint én azt hittem, egy szempillantás alatt már az új kötés volt rajta.

Kang Cheol Sz.:

Cheol te bolond! Mégis miket hadoválsz?? A végén még rájön mit érzek iránta, valahogy el kell fojtanom az érzelmeimet mert ha elvesztem azt nem élem túl így.
A sok harc után a fejemben most már a feladatomra koncentrálok.
Oda nyúltam Jisoo kezéért és óvatosan le hántottam róla a kötést, a seb még mindig nagyon ronda volt a hege biztos hogy megmarad.

Lecseréltem a régit új kötésre és tetőtől talpig átvizsgáltam, fogalmam sincs hogy tegnap mi miatt ájulhatott el, de az biztos hogy ezentúl nagy figyelmet igényel majd.

1 órával később

-Jisoo, valami Namjoon hívott telefonon és közölte hogy elindult érted az autó ami a BigHitbe visz majd, azt is mondta hogy küldött valakit hogy ne legyél egyedül.
A mondandóm közbe sietve sétáltam be a kórterembe.
-Hé!!! Kopogj legközelebb!!!
Jisoo egy száll melltartóban állt előttem, nem mintha nem láttam volna már így múlt este de ez most más volt.
-Ne haragudj!! Fordultam meg egy szempillantás alatt.
Hamar magára kapta a pólóját és köhögéssel jelezte hogy vissza fordulhatok.
-Hozhatok neked egy tolókocsit hogy ne legyen fárasztó az utad, így se örülök hogy a pihenés helyett kivisznek a megfigyelés alól.
-Nos sajnos mennem kell ezzel nem tehetünk semmit, viszont a kocsi jól jönne én se érzem magam olyan fittnek.
Elővettem a tolókocsit és segítettem beszállni Jisoonak és a hotel elé vittem.

Jisoo Sz.:

Nem kellet sokat várnom mert hamar megérkezett az autóm és nagy meglepetésemre olyan személy szállt ki belőle akire soha nem számítottam volna.

Sziasztok itt lenne a következő rész is, a többit is írom ezerrel ahogy az időm engedi.

Na és akkor jöjjön egy kis kitalálósdi, szerintetek ki lehet az aki kiszállt a fekete furgonból, ki az akire Jisoo soha se számított volna?