Az utolsó lélegzetvétel / #suga#jisoo#/

Az ujj életem felé

Jisoo sz.:

-F-fiúk? Szólaltam meg félénken. Hogy-hogy mégis kijöttetek elém? Néztem körbe az autóba.- A levélbe az állt hogy csak este találkozunk és hogy most épp próbán lesztek.

A fiúk egyszerre húzták el a szájukat és kezdték el vakarni a fejüket.- Hát tudod Jisoo az úgy volt, hogy nem bírtuk ki hogy ne ismerhessünk meg mihamarabb és így ellógtuk a próbánkat.Kezdet bele a mesélésbe V. -Viszont ezért még kapni fogunk ne feledjétek.Kezdet el megint morogni Suga. 

Az út nem tartott sokáig maximum negyed óra alatt megérkeztünk a hotelhez ahol élni fogok. Mért is ne a BigHit egy tetőtéri luxus lakást bérel itt nekem ami fel van szerelve minden olyan eszközzel amire esetleg szükségem lehet majd a kezelésem során, egy kész kis kórház.  

-Köszönöm hogy elkísértetek. Mosolyogtam rá Namjoonra.

-Ne köszönd kislány. Mosolygót ő is vissza rám.  -Á, mielőtt el nem felejtem holnap reggel 9 re jön érted egy autó hogy behozzon a céghez, a menedzserünk és az igazgató is szeretne veled személyesen is találkozni és megbeszélni a továbbiakat. -Azt hiszem minden fontosat elmondtam, úgyhogy pihenj jól és holnap találkozunk szia!! 

A fiú a hotel előtt elköszönt majd vissza szált az autóba ami mit a szálvész úgy száguldott el.

A csomagjaimat már előre küldték így azzal már nem kell bajlódnom, a recepción elkértem a szobám kulcsát és a lift fele vettem az irányt egyenesen a szálloda tetejéig. Mikor benyitottam a lakásba nem hittem a szemeimnek, valami csodálatos látvány fogadott, a lakosztály meseszép volt és mindenhonnét   virágillat érződött. Az előszoba és a nappali fényei automatikusan fel gyulladtak ahogy be sétáltam. El tartott egy kis ideig amire megtaláltam a szobámat.

Miután végeztem a felfedező utammal már csak egy két helység maradt amit nem néztem meg. Nos akkor a következő legyen a fürdő szoba gondoltam magamban és meg álltam az ajtó előtt egy pillanatra, viszont ezt nem kellet volna. Az ajtó egyszer csak kivágódott és úgy fejbe talált hogy hanyatt estem...aúú.

-Jaj istenem ugye jól vagy? Hajolt fölém egy barna hajú fiú. - Jisoo hallasz? Nem eset komolyabb bajod? Fáj valahol?

-Azt hiszem agyrázkódást szenvedtem. Nyöszörögtem halkan. - Mégis ki vagy te és mit keresel itt? Tettem fel neki egyszerre a kérdéseket.

-Szerencsére beszélni még tudsz. Mosolygott rám és felsegített a földről.- Gyere velem ellátom a sebet a homlokodon és közbe mindent elmondok. 

Akaratom ellenére is de valamiért megbíztam benne és követtem ahogy kérte pedig még azt se tudom hogy kicsoda és hogy mit keres a lakásomban.

Végig mentünk egy folyosón és egy kis orvosi szobába találtam magam.  

-Gyere beljebb és ülj fel az ágyra. Invitált beljebb az idegen. -Na had lássam a homlokod. Felvett egy pár fehér gumikesztyűt és valami piros löttyel fertőtlenítette a sebet ami iszonyatosan csípet majd leragasztotta és már kész is voltunk.

-Most már elárulod hogy ki vagy és mit keresel itt? Néztem rá kicsit félve. A fiú akinek még a nevét se tudom bambán meredt rám.

-Nos akkor kezdem az elejéről mert úgy látom hogy nagyon nem világosítottak fel.  A nevem Kang Cheol én vagyok a kezelőorvosod és bizony itt fogok veled élni hogy mindig segíteni tudjak.  Vigyorodott el. - De most ennyi elég is rólam, inkább te mesélj nekem a betegségeddel kapcsolatban, mert hibába küldték át az orvosi anyagaidat azokból még se tudom hogy mit élsz át.

Suga sz.:

Miután vissza értünk a  dormba felmentem a szobámba és bezárkóztam, bevágódtam az ágyba és a plafont fürkészve gondolkodtam azon hogy mégis hogy a búsba tudnám távol tartani magamtól Jisoot és a problémáját. 

 Egyszerűen  gyűlölöm Jisoot amiért  Yoorára emlékeztet, még is egy pillanatra el tudott varázsolni mikor megláttam. Talán ha bunkó leszek vele és félelemben tartom akkor nem kezd el közeledni felém, egy próbát megér úgy hiszem.

 A fiúk közül senki sem tud a húgomról még azt se hogy egyáltalán létezik vagyis hát hogy létezett. Ezért ők nem érthetik hogy min megyek keresztül és hogy mért viselkedem így mikor jelen van Jisoo is, pedig állatába nem ilyen vagyok sőt egyáltalán nem ilyen vagyok, ez csak egy maszk ami eltakarja az igaz énem, azt az énem amit nem szeretnék előtte felfedni.

Próbáltam elaludni de sehogy sem ment így inkább a dal írás mellet döntöttem, a stúdió a földszinten volt így lefele menet előtte be ugrottam a konyhába is valami harapni valóért, mivel még vacsorázni se jöttem le. Jin hagyott nekem szendvicset a hűtőbe egy kis üzenettel ellátva.

" Drága  Yoongink valami nagyon nincs rendbe veled te soha nem szoktál így viselkedni senkivel se, ha bármi nyomja a lelked velem nyugodtan megoszthatod ne tartsd magadba, egy csapat vagyunk és a csapat tagok segítenek egymásnak bármiről is legyen szó ezt soha ne feledd."

Az üzenet elolvasása után mélyen elgondolkodtam azon hogy talán el kéne mesélnem nekik a múltam és így talán nem néznének hülyének akár még segíthetnének is ... a hosszas elmélkedésem után most már tényleg a stúdióba siettem és komponálni kezdtem egészen hajnalig.  

Ez lett a végeredmény ez a dal az én kis Yoorámnak szól!!

Sziasztok megérkeztem az újabb résszel igaz egy kis idő után de kész lett, remélem minden olvasónak tetszeni fog. Várom a biztató kommentet ha szeretnétek folytatást.