Lead By The Answer - Lassan Jön Új Rész

Ismerős?♢

BOCSÁNAT HOGY ELTŰNTEEEEEM 😢😱😭😭 DE SEM IHLETEM SEM ENERGIÁM SEM IDŐM NEM VOLT.
De a mai nap nekiültem😊

"Tekintete kezd megváltozni s látszódtak a megfeszült izmai a karján s a nyaka körül. -Pedig most velem jössz! Akár akarod akár nem.- ezzel becsukta a kocsi ajtót, beszállt s elindult vele. De ki tudja hova? Lehet haza visz, vagy éppen meg fog ölni. Az is lehet hogy elad.. ahj Taehyung, állj már a sarkadra!"

♢ Kezdjem el faggatni?

Taehyung pov

Halkan ment a rádió, mely össze mosódott a kocsi búgásával. Néma csendben vezetett, néha-néha rám pillantott s olyankor elkaptam a tekintetem róla, mosolygott. Szigorú arcizmai ilyenkor meglágyultak, de nem figyelhettem meg rendesen. Ez ment egy ideig. Közben az én buksimban kavargott ezer meg egy kérdés. De győzött felettem a kíváncsiság.

-Hova viszel?- tettem fel a legelsőt ami per pillanat elsőbbséget élvezett. A frász kerülget attól, hogy talán valami kihalt helyre visz és én nem fogok tudni védekezni vagy tenni ellene. Szemeit rám emelte egy pillanatra, majd vissza az útra. -Haza- válaszolta szűkszavúan, de én ezt nem hagyom annyiban. -De hol van az a haza?- kérdeztem rá mégegyszer, hátha veszi a lapot hogy nekem ennyi nem elég. Sóhajtott egyet és kezei kicsit megszorították a kormányt. -Nyugi, nem valami kihalt helyre viszlek, hanem a lakásomra.- mondja ezt úgy, mintha a gondolataimba látna.

Kinéztem oldalra s még a forgalmas városban voltunk. Remélem tényleg itt maradunk. Akkor folytassuk! -Ki vagy te?- hoztam fel a következőt. -Aki segít neked.- erre furcsán néztem rá. -Hogy érted hogy segítesz, nekem?- nem értem ezt az embert. -Majd rá jössz.- s kacsintott rám egyet egy széles mosoly kíséretében. Éreztem hogy pír szökött az arcomra, így gyorsan elfordultam tőle. Miért ilyen dögös? De nem ez a lényeg. -Miért kell nekem segítség?- akkor is tudni akarom. De erre már nem válaszolt. Akkor se hagyom annyiban. Vettem a levegőt az újabb körhöz, de megérkeztünk. Kiszállt a koccsiból s mellém lépve kinyitotta a kocsija ajtaját. Kioldotta a biztonsági övemet s az egyik kezemért nyúlt, hogy kisegítsen. Másik kezemmel tartottam a tányérokat míg fogta a kezemet. Kiszálltam s csak ámúlni tudtam. Egy hatalmas kertes ház állt előttem. Nem, hazudok.. ezt már háznak nem lehet nevezni.. ez inkább egy mini palota. Ámulásomból két kéz ébreszt fel, amik a derekamra csúsztak. Hátulról átölelt. -Najó, ki vagy te?- erre sajna vagy nem sajna de csak egy édes kuncogást kaptam. Karjával kezdett jelezni egy finomabb tolással, hogy induljak meg befelé. El is kezdtem menni, de a sötét és a saját ballábaim miatt megbotlottam. Hirtelen történt és nem érekztem a kavicsos földre. Elkapott s vissza segített állásba. -Jól vagy?- nézett rám kissé aggódva de azért ott bújt egy kis mosoly a szája sarkában. -Igen, jól vagyok.-

Kinyitotta az ajtót s egyből a konyhába húzott. A konyha pultra leraktam a tányérokat s felé fordultam. -Miért vagyok itt? Mit akarsz tőlem?- csak úgy jöttek tovább a válaszra váró kérdések. Az asztalnak volt dőlve s úgy bámult engem, a teljes lényemet. -Mert szeretném hogy velem legyél.- ellökte magát az asztaltól s lassan lépkedett felém. -Azt akarom, hogy újra megismerj!- kezét az arcomra simította, ott hagyta pihenni. Bőröm kezdett forrósodni az érintésétől, de álltam a tekintetét. Pár centivel lehetett csak magasabb nálam. De várjunk csak! Újra??? -Várj!- kezemet kezére rakom és elveszem az arcomról. Ellépek mellőle, de tartom a szemkontaktust. -Mi az, hogy újra? Szóval mi ismerjük egymást?- emeltem meg kérdően a hangom, de nem annyira hangosra. Szeme csillogása sokat elárult nekem. Sok érzelem kavargott benne. Szomorúság, izgatottság, vágy és fájdalom lehetett. Picit meghasadt a szívem ez láttán. Nyelt egyet s látszott erőt vesz magán,hogy válaszoljon nekem. -Öcskös, itthon vagy?- kiabált az emeletről ezek szerint a bátyja. Égnek emelte tekintetét az emberem s ingerülten vett levegőt s megszólalt. -Igen, és vendégem is van, Namjoon Hyung.- megfordult és már az ajtóban állt Namjoon.

Namjoon amint rám nézett valahogy éreztem hogy köpni nyelni nem tud... szemei hatalmasra tágultak, hangját is elhagyta az emeletről lejövet. Nem tudom miből következtettem erre, de valahogy megérzésnek tituláltam. -Bátyó- zaklatóm kezével integet az elbambult emberke előtt, aki sikeresen köreinkbe visszatért. Megköszörülte a torkát -Bátyó, ő itt Taehyung, Tae ő itt a bátyám Kim Namjoon.- kezet fogtunk s illedelmesen én is bemutatkoztam. -Kim Taehyung vagyok, örülök a találkozásnak.-  -Magunkra tudnál hagyni? Majd holnap megbeszélünk mindent. Jóéjt.- köszön el testvérétől. A nappaliba vezet s leülünk a kanapéra. Veszek egy nagy levegőt, hogy egy kis frusztráltságot levezessek. -Ha már neveknél tartunk. Még nem tudom a tiedet zaklatóm. De te tudod az enyémet.- hadartam el egy szuszra. Ő pedig először nagy szemeket meresztett majd nevetni kezdett. -Most meg mi van?- forgattam meg a szemeimet. -Miért lettem zaklató?- kérdezi ezt úgy mintha nem tudná. -Gondolj csak vissza az eddigi tetteidre és megvilágosodsz.- nem néztem rá, inkább felmértem a terepet. Drága bútorok, gyönyörű csillár és sötét vörös szőnyeg a parkettán.

Mikor vissza néztem rá, két vállamnál fogva a hátamra nyomott. Szemezett velem, szinte felfalt a tekintetével. Valamiért ismerősnek éreztem ezt a felállást.

♢ Rákérdezzek

Vagy

♢ Hallgassam?

Remélem tetszett😄 habár gyengének érzem ezt a részt is..
Igyekszem tartani ezt az egy hetes ciklust..
És csütörtökre hozom a kövit!

Legyen szép napotok!😶😙❤