Lead By The Answer - Lassan Jön Új Rész

Deja vu ♢

Sajnálom hogy nem tudom tartani a heti ciklust így lehet a két hetivel megpróbálkozom, de így sem igérek sokat. Sajnos a gyakorlat kiszívja az életerőmet is. Ötleteim sincsenek nagyon. Élni sincsen erőm xD de megy az élet tovább.

"Mikor vissza néztem rá, két vállamnál fogva a hátamra nyomott. Szemezett velem, szinte felfalt a tekintetével. Valamiért ismerősnek éreztem ezt a felállást."

♢ Rákérdezzek?

Taehyung pov

Hátam alatt besüppedt a kanapé matraca amely pólómon keresztül is selymes hatást kelltett, túl kényelmes ez a vacak! Védekezés képpen a kezeimet a mellkasára helyeztem, hogy ellen hatást érjek el. Sikerült is eme kis akcióm, mert abbahagyott minden mozgást és erőkifejtést. Szemei csillogtak s szomjaztak valamire, de nem tudom mire. Tekintete kezdett elmémbe férközni, pont olyan sikerrel amellyel a bőröm hevült másodpercek alatt.

"Kedvellek"

-Tessék?- kérdeztem rá. Ismeretlenem össze ráncolta homlokát s furcsa mégis érdeklődő tekintetét adta elsőnek válaszul. -Nem szóltam semmit- válaszával egyszerre emelte meg egyik kezét és simított végig pírban úszó bal almácskámon. Ahogy felfogtam mit mondott, kíváncsibb lettem. Akkor csak a képzeletem játszana velem? Talán kiderül egyszer. Érintése annyira nosztalgikus, hogy testem akaratlanul is belesimul mint egy cica a tenyerébe. -Elárulod a nevedet? Hisz még csak megszólítani sem tudlak.- igyekeztem hihetően mondani. Amugy is tudnám szép nevekkel illetni, de adok neki egy esélyt legalább a nevének megtudására. Hosszas csend után vett egy mély levegőt s kifújta nagyját; -JeongGuk. De a Jungkook is megteszi.- mosolygott a végére. Látszott rajta hogy ideges és izgatott egyszerre. Valamiért piszkálni akarom. Úgy érzem, hogy én vagyok előnyben, de fogalmam sincsen miért, csak így érzem az irányítás az én döntéseimben rejlik. -Akkor Jeon kölyök.- kuncogva mondom végig, hisz a meglepődött arca mindent visz.

Arcvonalai mosolyra rajzolódtak, mely melegséget árasztott. Fel állt s karjaival átölelve húzott fel engem is. -Mára hagylak, egyenlőre.- vont szorosabb ölelésbe s nekem picivel mintha gyorsabban verne a szívem. -Nos, köszönöm JEON.- emelem ki nevét ezzel is bosszantva őt míg én jót szórakozom rajta. -Bort?- invitál újra a konyhába s válaszomat nem várva vette elő az édes vörösbort. Ahogy nézem van ízlése de hogy pont a kedvencemet vette. Na ez gyanús! -Nem azt mondtad, hogy mára ennyi volt?- fontam karjaimat mellkasom elé ezzel is kérdőre vonva szándékait. -Pontosabban, nem ezt állítottam- húzta pimasz mosolyra hívogató ajkait. Mit?? Taehyung nem! Azok nem hívogatóan édesek!

-Azt mondtad békén hagysz!- folytattam érvelésem hiába.. -Nem Taetae, csak mára, de azt egy szóval sem említettem hogy elengedlek.- vigyorog mint egy töklámpás. -De..- vágott szavamba. -Azt se hogy haza viszlek.- mondta olyan természetesen mintha csak levegőt venne. Eközben elővett két boros poharat és a dugóhúzót. Minden szó nélkül fogta meg csuklómat s finoman húzott maga után az emeletre. A homályban ahogy a hátát tárta fel nekem, teljesen ámulatba ejtett. Ahogy az ing alatt hátizmai kirajzolódnak s a természetes vonalai portrét rajzolnak. Meg akarom érinteni.

Felérve az emeletre teljes sötétség fogad. Egyedül a folyosó végén lévő ablakon beszűrődő utcai világítás ad egy kis hangulatot. Pláne amilyen alakkal sétál előttem, mintha nem evilági lény pompázna ebben a gyér fényben. A folyosó legvégén egy ajtó volt csak. Hóna alá rakta az üveget, kinyitotta, majd úriemberek módjára állt arrébb és nyújtotta a karját ezzel ösztönözve hogy lépjek be elsőként az idegen helységbe.

Mögöttem sétálva azonnal felnyomott egy kapcsolót mely apró fénysorokat gyújtott meg. Szemet gyönyörködtető volt, mint amikor a karácsony fán az égőket figyeled gyermeki álmodozással. A kis szobában csak egy ágy volt bal oldalon, vele szemben egy egész szekrény sor fogadott. Ezeknek a tetejére is volt aggasztva égősor. Szemben egy erkélynek az üvegajtaja virított, mivel az aprócska fények tükörképüket találták meg benne, játékosan mosolyogva egymásra. Az erkélyre kiérve egy kisebb társalgásra, pihenésre volt berendezve asztal és székek. Mindkét széken párnák s azokon pokrócok hevertek, ha netán ideiglenes vendégük fázna. Jungkook a kis asztalra lerakott mindent, majd felém fordulva fogott csuklómra s gyengéden vont magához közelebb.

"Gyönyörű vagy"

Hallottam meg néma szószólómat. Ajkait figyelve teljes némaságba visszhangzott a fejemben ez a kijelentés. S csak a gazdájának kiléte a kérdés. -Min gondolkozol?- formálja a szavakat dús ajkaival ezzel megtörve a csendet amely a földszint óta beállt közénk. -Nem tudom.- néztem sötét szemeibe. Megfordultam s a kis szobát pásztázva folytattam. -Tetszik az összhangja. Hangulatos.- haraptam be ajkaimat s így fordulok egy picit felé. Térlátásom nem sok jót kecsegtetett számomra. Jungkook teljesen maga felé húzott s éppen hogy nem csókolt meg. Kisebb nyögés hagyta el a torkomat, amit sajnos meg is hallott. Megdermedt s csak figyelt és légvétele az enyémmel együtt szaporodott magasabb számokba. Csak néhány millimétert hagyott kettőnk között, mely igen érdekes kínzó fájdalmat bontakoztatott ki belőlem.

-Hagyd abba Taehyung!- ahogy mondta parancsoló hangnemben, úgy mondott ellent szavainak tettével. Ajkai mozgás közben becézgetve súrolta párnácskáimat. -De mit? Most is te piszkálsz.- húzódom el tőle ami nem tetszik neki, de nem szól érte. Kiöntötte a bort s az egyik poharat felém nyújtja s készségesem elvettem. Koccintás után helyet is foglaltunk egymás mellett mégis kissé szemben, hisz így voltak helyezve az ülő alkalmatosságok. Egy park volt velünk szembe aminek volt egy erdős része és egy tavas-nádas, amit híddal lehetett jobban megcsodálni. Ha jól emlékszem, az egyik útmutatóban, mintha láttam volna. Azt hiszem ez tényleg a gazdag kerülete a városnak.

Nagyon jól el lehet ezzel a zaklatóval beszélgetni. Már a bort is megittuk, javában elmúlhatott éjfél és még mindig nem merültünk ki a beszéd témákból. Ha normálisan kezdeményezett volna, akkor talán jobban állnék ő hozzá. De hát az első benyomást nehéz eltüntetni.

Kezdett nagyon lehűlni a levegő, így bementünk a kis szobába. A megágyazott ágyról lehúzta a pokrócot s a szekrényből elővett egy pizsi szettet. -A jobb szélső szekrényajtó az ehhez a szobához tartozó fürdőnek az ajtaja. Ne tévesszen meg.- vigyorgott mondandója közben. Én meg csak szemöldököm felhúzva nézek rá értetlenül. Oda sétálok az említett darabhoz s kinyitom. Állam a padlót súrolta mert bizony az tényleg egy másik helységnek volt az átkötője. -Milyen fura.- hallatok csak ennyit. Ránézek s gyermeki kíváncsisággal a szememben fogtam magam s a többi szekrényt is kinyitottam. Láttam hogy jót szórakozik rajtam s kuncog is mellé, pláne miután látja csalódott arcomat mert nem találtam több titkos átjárót. -Ennyire csalódott vagy?- kérdezi szórakozottan. Mire kiveszem a ruhákat a kezéből s mielőtt rácsuknám az ajtót számból elhangzik egy -Jóéjt.- s bezártam az ajtót.
...

Reggel madár csicsergésre keltem, ami igen kedvemre volt. Imádok így felkelni. A reggeli mosakodás után a tegnapi ruháimhoz nincsen túl sok kedvem, de azokat vettem fel. Kinyitom az ajtót és a tegnap esti útvonalat követve indultam meg a konyhába ahonnan a hangokat hallottam. Előttem egy sürgő forgó Jeong-ot találtam, meg egy sietősen reggeliző Namjoon-t. Viszont még úgy sem vettek észre hogy beléptem.

♢ Köszönjek,

Vagy

♢ Lelépjek?

Sikerült az eddigi leghosszabb részem. Azt hiszem 😂😂😂 1100 szó lett.

Remélem nem lapos a sztori. És nem unatkoztok. Igyekszem, annak ellenére is hogy nem látszik a teljesítményemen 😥

Remélem ti jól vagytok és lekúzdötök minden akadját. Nameg jó nyaralást^^ amiből én még nem elveztem ki semmit és sajna nem is fogok mert az egészet végig kell dolgozzam 😢 sad story of my life 😂

Pusszancs mert el múlt éjfél és 5 40kor kelek 😱😂😂😂😂😂😂