Lead By The Answer - Lassan Jön Új Rész

Beszél♢

Nos, elég sok kihagyással, de hoztam egy részt :)

"Megindult s egyre közelebb lépett felém. Először én is hátráltam, de a konyhapult közbeszólt. Így kénytelen voltam megvárni, mire is készülhet. Mikor teljesen elém állt, karjait emelve átkarolt. A ruháján keresztül áradó hő és a megfeszült izmai valamiért nyugtató hatással kezdett lenni rám.

„Sosem bántanálak Tae"

-Mi?- kérdezek vissza, de mintha a fejemben hallottam volna olyan távolinak de mégis hangosnak hallatszott. -Nem szóltam, ne haragudj Tae!-"

♢ Vissza öleljek csendben

Taehyung pov.

Már megint az a hang! Egy az egybe megegyezik Jeong hangjával. Az ezelőtti dühöm kámforrá vállt a közelsége miatt, pedig általa lettem az, vagyis a hozzá kapcsolódó helyzet miatt. Már percek óta állunk szavak használata nélkül. A csendet egyedül a mi lélegzeteink töltik be. Karjai mozdulatlanul össze vannak fonódva derekammal, mintha nem két külön testrészek lennének. Ezekben a pillanatokban egyként léteznek. A tudata furcsa mód megnyugvást gyakorol rám, ezáltal önkényes parancsot adva testemnek a mozgásra, kezeim önálló életre kelve keresik saját helyüket az előttem álló egyén birtokán. Hozzá érve érzem megremeg egész lénye, míg meg nem állapodik végtagom szintúgy derekán, mint az övé. Lélegzete gyorsabbá válik, de hallatszik igyekezete ahogyan kontrollálja magát. -Tae?- kérdezi vékonyka hangon, mely egy elveszett kisgyerekre emlékeztet engem. -Most már le vagyok nyugodva. Mi volt ez az egész?- néztem nagy íriszeibe, melyek csak engem pásztáztak.

-Tudod, kaptam egy hívást, ami nemigen tetszett.- itt megakadt a mesélésben. Biztos azon gondolkodik, hogyan formázza meg a mondanivalóját, amire volt bőven ideje. -Ez miatt törted be az ajtómat?- vágok közbe, hogy piszkálhassam egy kicsit. -Mi? Nem! Vagyis, hnm. Van egy ember, akit mindketten ismerünk. Nem akarja, hogy újból a közeledben legyek. Erre elvesztettem a fejemet. Ne haragudj rám. De ha rólad van szó, nem tudok magamon uralkodni!- Kezem reflexszerűen szorította meg az öltönye anyagát, mihez eddig csak hozzá simult. Hiába gondolkozom és burkolózom némaságba, nem fogok rá jönni ki lehet az az ember, aki elvileg mindkettőnk ismerőse. Hiszen nem is ismerjük egymást, vagyis én nem tudok róla.

Keze a derekamról simulva kúszott végig a felső testemen egészen a nyakamig, majd megállapodott az arcomon. Furcsa bizsergés kezdi kibontani szárnyait bőrömön, ahol tenyerének melege árad. -Nem akartam ennyi mindent elmondani, hisz meg sem ismertél még engem. Így meg lehetsz zavarodva, meg értem.- Hüvelykujja simogatni kezdte a már piros pozsgás arcomat. Arca is egyre közelebb és közelebb kerül enyémhez, de nem fog elvarázsolni. -Igen, meg vagyok zavarodva. Tudtommal mi ketten nem ismerjük egymást. Viszont mióta ismerlek, olyan értelmetlenségeket beszélsz, hogy ismerlek. Én ezt le tagadom, utána meg azt állítod hogy teszel róla, hogy újra megismerjelek. Teljesen össze zavarsz!- Elemeltem a kezeimet s kicsúsztam fogságából. A hűtőhöz lépve folytattam az energia bombám készítését.

...

Mindketten az asztalnál ülünk s eszünk. Végre megnyugodott a helyzet és az ajtóm megmentői is úton vannak. -Honnan tudtad... -Kimozdulunk egy kicsit?- Mondtuk egyszerre, csak én nem tudtam befejezni a kérdésemet. -Ha készen lesz az ajtóm, akkor igen. Hova akarsz menni?- Kérdezek rá, de valahogy feleslegesnek éreztem.-Titok, majd meglátod ha oda értünk.- ejt meg egy csábos mosolyt a mondata végére. -Miért nem mondod el?- kérdeztem kicsivel több gyermeki durcássággal akaratom ellenére. Észrevételemet kikerekített szembogaraimmal és enyhén megdöbbent arcommal reagáltam le.

...

Leállította a motort s a kezdetleges késő délutáni napfényben úszó tájat ámuldozva néztem. Kiszállás után csak egy lehetőség volt merre lehet menni és természetesen arra vittek a lábaim. -Ez gyönyörű! Mióta ismered ezt a helyet?- kérdeztem késve Jungkookhoz kit lehagytam, de nem kellett sok idő míg beért engem.

-Kiskorom óta szoktam kijárni ide. Reméltem hogy tetszik.- Ejtett mellé egy csábos mosolyt is mi egészen illik hozzá. A kisebb füves terület közepén egy tó fekszik és rengeteg virággal van körbe ölelve. A mezőt pedig zöld bokrok és fák keretezik be. Ide bárki szívesen jön annyira csábító ez a hely. Akár az ajkai... NEM! TAE NEM!

A hirtelen kontaktus miatt megijettem, mi a kezemet érte. Megfogta a kezem és az egyik hatalmas fűzfa törzséhez vezetett. Incselkedően nézett rám s kérdezte is -Fel tudsz mászni?- és nem felelve, csak hogy én is piszkáljam válasz helyett felkapaszkodtam, először a kezem majd a lábam s ezeket addig folytattam míg a legstrapabíróbb ághoz fel nem értem. -Na és te tudsz?- kérkedtem tehetségemmel nevetve.

Jungkook szintén ha nem jobban és gyorsabban felért mellém. Arcom reakcióját pedig vidám nevetéssel. Az a csilingelő mégis férfias hangja.. Naaaa nem, hagyd abba Tae!

"Te vagy az életem Tae"

-Huh? Hogy másztál fel gyorsabban? Ez nem fair!- váltottam rögtön hangnemet. Nem mozgott a szája beszédre csak nevetésre. Valami nem stimmel velem, miért hallom a hangját? Na majd pont én adok erre választ..

-Rengeteget voltam itt, szeretem a természetet, így a fára mászás is elkerülhetetlen.- nézett rám de valahogy mintha többet szeretne mondani mint amit tesz. A kellemes levegő kezd lehűlni és a nap fénye egyre kevésbé világít. Felkapcsolódtak az utcai lámpák mik rejtéjes hangulatot hoztak erre a helyre. A vidám hangulat vitte a beszélgetést és a nevetést órák hosszat.

Egyszer csak az egyik poénnál mindketten hasunkat fogva nevettünk és könnyeinket törölgettük. Nagyon behajoltunk és összeért mindkettőnk orra. Csillapodott a nevetés és kezdett áthangolódni egy nyugodtabb légkörré miközben egymást néztük.

Hosszas percek néma csöndben egymát figyelve, vonzó volt. Újabb percek és milliméterek tüntek el. Pillanatok teltek és puha ajkai enyémeket kérték válaszra. Mély lélegzet után cirógatva folytatom a beszélgetést édes ajkaival. Tömérdek becézgetés után megnyalta az alsó ajkamat, tudtomra hozva szándékát. Hűvös szellő simított végig kettőnkön s leejtettem az állkapcsomat bejutást engedve számára. Nyelve átbújt menedéket kérve és feltérképezve új helyét táncra hívott. Forró lehellete és mennyi csókot váltva szívem őrült tempóban el akart szökni a velem szemben ülő férfihez. Az egész testemen jóleső bizsergés futott végig de jelen is maradt. Hőt árasztó testtel átölelt és gyengéden tartott.

A csókot felváltotta a testi érintkezés. Ahogy átölel és amilyen érzéseket átad. Meghasad és egyben őrülten ver a szívem. Elváltunk annyira hogy rendesen láthassuk egymást. Kezét felvezettem arcomhoz és cirógatni kedte. -Tae..-

-Öcsi? Te vagy az Kook?- hallottuk meg hirtelen.

♢ Eltoljam magamtól és elbújjak?

Vagy

♢ Maradjak ahol vagyok?

Remélem tetszett, kérek véleményeket és ha még nem felejtettétek el a szavazási módszert.
♢Csak ahhoz válaszolj amelyiket szeretnéd, igennel
♢Azok alatt ne beszélgessetek
♢Azon kívül meg beszélgessetek^^

Brutálisan hosszú ez a kihagyásom.... 🙇🙇🙇🙇🙇🙇🙇
De wattpadon sem voltam annyira jelen. Akivel szoktam beszélgetni és kommentelni és vote-olni észre vehette hogy teljesen eltűntem.
Igazából időm lenne (vagyis tanulni xD) de ihlet és szenvedély hiányában nem lehet írni.

♢Hogy vagytok?
♢Még van érdeklődőm?
♢Tetszik még a fici?
♢Szerintetek mi miért van benne?
♢A két választásból mi következhet?