Lead By The Answer - Lassan Jön Új Rész

Változás? ♢

"Előttem egy sürgő forgó Jeong-ot találtam, meg egy sietősen reggeliző Namjoon-t. Viszont még úgy sem vettek észre hogy beléptem."

♢  Köszönjek

Taehyung pov

A küszöbön állva csodálkoztam hogy milyen kis házias az az ember aki képes zaklatni mást. A konyha igen modern bútorokkal volt felszerelve s enyhén látszott használatának gyakorisága. Nem voltak kopottak de egyáltalán nem porosan vadiújak. Elöször Namjoon keltette fel a figyelmem, ahogyan két pofazacskóra tömi a rántottáját. Nagyon cukin fest. Mosolyodom el hisz nem akarok zajt csapni hangos nevetéssel, mert valljuk be nagyon is édesen nevetnivaló a látványa! Hivatalos ruhákat viselt s zakója a székére volt terítve. De öltözékéből egyetlen egy dolog tűnt fel igazán. Az a kezén csüngő aranykarika. Szóval házas.

Jeong gyerek akinek még mindig nem tudom a korát, igen jól festett abban a rózsaszín kötényben. Nem gondoltam volna hogy még ez a szín is így ki tudná emelni a szépségét..  Na Állj. Nem, nem szép, vagyis. Áh reggel van. Nem veszekedek magammal. Inkább haza megyek és folytatom az alvást. Fordulok meg csendesen s egy, inkább kettő dolog hiusított meg tervemben. Egy, hangosan megkordult a gyomrom ezáltal elárulva jelenlétem.  -Jó reggelt Tae. Jól alu..- mondta volna tovább csak én közbe pofára estem. Tehát a második, a zoknim bele akadt a küszöb kiálló részébe. -Au!- nyögtem fel a hirtelen puffanásra. -Jól vagy?- jön oda s felsegített de nem engedte el a kezemet. -Jól, csak hirtelen történt.- vallottam be. Az asztalhoz vezetett s kihúzta nekem a széket. -Hova akartál menni?- kérdezték egyszerre a testvérek. Ami eléggé meglepett. -Nem akartam zavarni.- sütöttem le a szememet, intenzív bámulásuk miatt. -Ugyan, érezd magad otthon. Na mentem.- rohant s csapódott is a bejárati ajtó.

Jungkook visszament a pulthoz s két tányérra kiszedte a reggelinket. Szépen megterített kettőnknek és sajnálatomra a köténykét is a helyére akasztotta. Velem szembe helyezkedett el s folyamatos bámulása kissé kezdett kényelmetlen lenni a számomra.  -Van valami az arcomon? Pedig még neki se álltam enni.-  kérdeztem a szemébe nézve, s egy hatalmas vigyor a néma válasza. Könyökölt karjára támasztja a fejét s úgy nézett le a tojásrántottára s falatozni kezdett. Megunva a várakozást én is befaltam mindent de a változatosság kedvéért újra bámulni kezdett. Csak most éppenséggel picit mintha le lenne döbbenve s ezt fűszerezzük meg egy cseppnyi vággyal? Vagy inkább kéjjel? Tudjátok, amikor erős késztetést érzel hogy megtegyél valamit de nem lenne szabad így igyekszel visszafogni magadat. Na én pontosan ezt látom az arcán. Nyel egyet ami elég hangosra sikeredett így határozott mozdulattal toltam hátrébb a székemet hogy távolabb legyek tőle. Mintha észre vette volna magát abbahagyta azt a viselkedését. Megfogott egy szalvétát és azzal a lendülettel mellém sétált. -Mi...ah..- Adnék hangot döbbenetemnek. Lehajolt s megtörölte a számat. Én kikerekedett gyermeteg szemeket meresztek rá s nem tudom eldönteni hogy féljek vagy mi!

Adott egy gyors puszit az ajkaimra s a tányérokat elmosogatta. Addig ott hagyott engem a gondolataimmal együtt. Arra jutottam hogy haza megyek. Felé sétáltam s mielőtt beértem volna a telefonja megcsörrent. Így vissza sétáltam a nappaliba. Telefonommal babráltam s hirtelen rezgett meg, hogy üzenetem jött. Majdnem el dobtam a készüléket ijedtemben. Megnyitottam és valami tréfának tűnhet de elég furcsa. -Kerüld el őt-

Tekintetemet a konyha felé vezettem s vissza a képernyőre.
-Nem szeretem a tréfákat.-
Ezzel lezártam a képernyőmet s ő is megjelent. Picit mintha ideges lenne.
-Gond van?- érdeklődtem de csak megrázta a fejét. Mellém ült és átölelt. Ez már nem tudom hányadik hirtelen és váratlen cselekedete de nem akarok ebből szokást csinálni. A párok ölelgtik egymást! El akartam tolni magamtól de nem engedte. -Csak még egy kicsit maradjunk így- kérlelt miközben fejét jobban a nyakamba fúrta.
...

Eltelt azóta nehány nap, hogy Jeongnál aludtam. Azóta próbál kedvesebb lenni velem. De hogy őszinte legyek, néha idegesít, pláne hogy dolgozom és hulla fáradt vagyok. Eldöntöttem, ma nem nyitom ki az ajtót. Leraktam a laptopomat s mintha isten vagy nem tom ki szivatni akarna persze hogy megszólalt a csengőm!

Bele kukucskáltam a kinézőbe hogy ki lehet az éééés maga az ördög. Vissza fordultam s a konyhában elkezdtem összepakolni, hogy mi kell a főzéshez. De ezt a leghalkabban, hogy ne tudja meg hogy itthon vagyok. Talán akkor elmegy. Rezegni kezdett a telefonom és csakis a Zaklatóm neve villogott. Elhúztam a zöld gombot és a fülemhez emeltem. -Szia Tae, tudom hogy otthon vagy.- én csak az ajtóra meredek mint borjú az új kapura. Hangja sejtetős és mindent tudó volt. -Szia neked is, megint belerázódsz a zaklatásos hobbidba?- válaszoltam minnél hidegebben. De csak nevetett rajta. -Tae, kérlek engedj be.- kérlelt normális hangnemben. -Nem, pihenni akarok, ahhoz pedig egyedül akarok lenni.- kezdtem bele a vitatkozásba, mert tudom hogy egykönnyen nem fog itt hagyni -Nyisd ki az ajtót!- ohhh ez a hangszín, libabőrös lettem. Hirtelen megrezzgett a telefonom.

♢ Megnézem az sms-t,

Vagy

♢ Veszekedek tovább?

Bocsiii hogy eltűntem, de ez a nyár elég rossz..😫 dolgoznom kell mert megyek kirándulni.. Valamit valamiért ugyebár.😔