Új generáció/ Star Wars Fanfiction //SZÜNETEL//

1. Fejezet

    A nap éppen lemenőben volt, így kimásztam a ház ablakán, egyenesen a tetőre. Elsétáltam a szélére, onnan átugrottam a szomszéd ház tetejére. Felmásztam a kéményére, és ugrottam. A jobb kezemmel elkaptam a tető szélét, majd a ballal is megragadtam és felhúztam magam a tetejére és át mentem a túloldalára.

   Ez nekem nem újdonság, elvégre minden nap keltét és nap nyugtát innen nézek végig. A túloldalon kiültem a tető szélére és onnan gyönyörködtem a látványban. A falusiak már nem szólnak érte, tudjákn hogy ez jelenti nekem a mindenséget, ebben megnyugvásra találok az után, amit tettem. Nos, igen a múltam nem a legtisztább. Ők viszont elgogadnak úgy, ahogy vagyok. Befogadtak, kaptam helyet, ahol élhetek, kapot ételt és italt. Mindössze annyi a dolgom, hogy az erő segítségével megvédem őket és a fiatalokat kiképzem a harcra és az erő használatára.

   Mindenkit ismerek és amíg a kisebb gyerekek szülei kereskedelmi útra mennek, én vigyázok rájuk, ezért is ismerek mindenkit innen. Három nap múlva betöltöm a 20-at és akkor ünnepélyesen is öt éve leszek tagja ennek a "családnak".

    Csendben ültem a tetőn és hallgattam, ahogy a gyerekek nevetve elszaladnak alattam, néha még fel is köszöntek, és olykor visszaköszöntem vagy csak rájuk mosolyogtam. Néztem a naplementét, mikor egy érintésrt éreztem a vállamon.
- Szia, Freya.- ő Kayla, vállig érő sötétbarna haja van és az én, semmihez sem hasonlítható szememhez képest, rikitó, tenger égkék szeme. Nagyon szép, remekül harcol és az erőt is jól használja, pedig mindössze 11 éves. Minden problémám vele beszélem meg, szinte legjobb barátok vagyunk, pedig van köztünk több, majdhogy nem 10 év.
   Visszamosolyogtam és én is köszöntem.
- Szia Kayla. Mi járatban itt?- kérdeztem viccesen.
- Áá... csak kerestem az őrült erő tanáromat.- ezen mind a ketten nevettünk.- Tudod, sosem értettem, hogy miért fontos neked ez a látvány.- miközben ezt megkérdezt, az ölembe mászott, és a hátát a mellkasomnak támasztotta, majd én átöleltem és a feje búbján pihentettem meg államat.
- Tudod, ez nekem a megnyugvást jelenti egy olyan világban... ahol egyfolytában háború dúl.- hogy jobban megértse, a földről, az erő segítségével felhoztam egy kevés homokot és megformáztam az új Első Rend által épített Halálcsillagot.- Ez a hatalmas bolygó, túl sok embert pusztított el, aztán egy nap, egy nagyon bátor lány, Rey, a barátai segítségével és az Ellenállással felrobbantotta.- itt a homokot apró darabokra szedtem- Kezdett béke lenni, Rey megtalált Luke Skywalkert, aki kiképezte őt, csakhogy eközben az Első Rend és az Ellenállás csatába keverdett.- a homokból kèt flottányi hajót készítettem, majd apró homoklövedékeket küldtem belőlük, egymás felé.- Végül megmenekültek, de Rey az Első Rendhez került, egyenesen Snoke fővezér elé.- ekkor a homokból egy trónt alkottam, amin ott ült ő és körülötte ott voltak a katonái, előtte, pedig Rey és Ben. Ben Solo.- Ben Solo és Rey összefogtak és megölték őt, de egyikük sem akart a másikkal menni, így külön váltak.- itt készítettem egy barlangot, amibe egy csapat épp berohant.- Végül az Ellenállás csapdába esett és míg Luke Skywalker elterelte az Első Rend figyelmét, addig Rey az erő segítségével kiszabadította, az Ellenállókat.- ránéztem Kaylara, aki csak kidülledt szemekkel nézte mit csinálok a homokkal. A barlang szájánál lévő "köveket" elkezdtem megemelni, majd a kis homokfigurák kiszaladtak a lyukból.- Azóta Rey az újakat képzi Luke Skywalkerrel.- Kaylanak már többször elmeséltem ezt a történetet, de mindig csodálkozva hallgatja és imádja.
- Freya?-
- Igen?- kérdeztem vissza.
- Majd egyszer, elviszel hozzájuk? Miután kiképeztél olyan tehetségessé, mint amilyen te vagy, elviszel?- olyan aranyosan, kérlelően és reménykedve nézett rám, hogy nem tehettem mástm
- Ígérem, de csak ha te is megígérsz nekem egy valamit.- néztem mélyen a szemébe.
- Mi lenne az?-
- Kayla, soha ne akarj olyan lenni, mint én. Mindig legyél önmagad. Nem ismerek még egy olyan lányt, mint te. Fiatal vagy, gyönyörű és tehetséges. Ezek a tulajdonságok nagyon ritkák együtt, de benned meg vannak és ezeket nem szabad alábecsülni. Rendben.- ő felnézett rám, és úgy válaszolt.
- Igérem, Freya.- összemosolyogtunk és újra a távolba néztünk. Ám a dombok mögül hirtelen apró, fekete pöttyök emelkedtek fel, középen egy nagyobbal, ahogy egyre jobba közeledtek láttam, hogy azok hajók. Lassan felálltam, és felállítottam Kaylat is. Aztán, ahogy közelebbről megnéztem láttam, hogy azok, az Első Rend hajói. Kayla felnézett rám én pedig rá.
- Rohanj a főtérre és mond mindenkinek, hogy az Első Rend eljött! Menj!- Kayla azonnal rohanni kezdett, míg én a környéken lévőknek üvöltöttem.
- Emberek!- szerencsére tisztelnek annyira, hogy felfigyelnek rám, ha szólok- Itt az Első Rend a nőket és a gyerekeket vigyétek a hajókhoz, a többiek ragadjanak fegyvert!- ahogy ezt kimondtam, mind felnéztek és a szemük azonnal elkerekedett. Eldobták amu a kezükben volt és azonnal cselekedni kezdtek. - Gyerünk, siessetek!- mondtam nekik, még mindig a ház tetején állva.

    A nők és az idősek megragadták a közelben lévő gyerekek karját és rohanni kezdtek. A férfiak a fegyverekhez rohantak. Jonas, az egyik legjobb harcos feldobta a botomat, melynek mind a két vége ki volt hegyezve, középen pedig rongyokkal volt betekerve. Ezt a hátamon lévő tartóba csúsztattam, majd a két sugárvető közül, amiket feldobott, az egyiket az övembe tettem a másikat megragadtam.
   Az erő segítségével egy homoklépcsőt készítettem magamnak, majd gyorsan leszaladtam.
- Várjátok meg, hogy mit lépnek, én addig megnézem, hogy kijutottak-e már!- senki sem mondja ki, hogy én vagyok a főnök, de a parancsommal senki nem mer szembe szállni és mindig, mindent pontosan teljesítenek. Jonas bólintott, majd a többiek felé fordult.
- Bújjatok el és figyeljetek! Senki nem megy sehová.- még visszanéztem rá aztán elmosolyodtam, ha ezeken a férfiakon múlna a világ sorsa, akkor soha többé nem lenne Első Rendhez hasonló sereg.
   
    Elindultam a faluban, néhány házba benéztem, de sehol nem találtam senkit. Ez jó jel, azt jelenti, mkndenki jólvan és a hajóknál vannak. Elindultam arra, éppen akkor kezdett indulni. Egy hatalmas hajó volt. Azzal érkeztem, én magam loptam az Első Rendtől, és végül úgy döntöttek megtartják, mert a meneküléshez- mint például most- jól jön.  

Sziasztok!😘😘
Ezt a storyt most kezdtem, és nem tudom van-e értelme folytatni, így arra kérlek titeket, hogy kommenteljetek. Folytassam?