Új generáció/ Star Wars Fanfiction //SZÜNETEL//

2. Fejezet

Megindultam vissza Jonashoz. Általában Kopaszkának hívom, ugyan is kopasz. Vajon miért így nevezem? Na de mindegy. Futottam, ahogy a lábam bírta, majd beugrottam egy ház mögé és onnan figyeltem a hajókat. Öt darab jött, csakhogy 3 szállt le, 2 tovább ment. Ne, ne, ne. Nem láthatják meg a hajót. Nem bírnék a gyerekek nélkül élni. Muszáj volt, ezért felkapaszkodtam a tetőre nagy nehézségek árán. Mikor felértem, elővettem a sugárvetőm, majd céloztam. Csak az erőre és a szeretteimre koncentráltam. Lőttem. A fegyvert egy kézzel fogtam és a szemem csukva is volt, de így is eltaláltam a hajó leggyengébb pontját, ami ez által apró darabokra robbant. A másik hajót, pedig egy homokból formázott ököllel leütöttem. A homokból kinyúlt egy nyúlván, így az ököl fentről érkezett és a hajót széttrancsírozta.
Tudtam, hogy ilyen könnyű dolgom nem lesz az Első Rend maradék emberével, főleg, ha Kylo Ren is itt lesz. Egyedül nem biztos, hogy megbírjuk védeni a népet. Még egy utolsót visszapillantottam rájuk, mikor láttam, hogy messze, a sivatag közepén állnak, miközben az Ellenállás x-szárnyú gépei erre tartanak. Te jó ég, hogy meg könnyebültem akkor. A családom biztonságban, és ráadásul az Ellenállás is eljött. Az Első Rend hajói éppen akkor szálltak le. Homokból készítettem feléjük egy "plafont", majd mikor az ajtók kinyíltak, elengedtem az építményem. Az emberek fele a hajókban zúzódott össze a homok alatt, a másik fele pedig csapdába esett a homok és köztünk.
Jonas rám pillantott, mire én bólintottam.
- Előre!- ordította el magát. A férfiak előbújtak rejtekeikből és támadásba lendültek. Én újból készítettem egy homok lépcsőt amin lementem, majd a védvonalon túljutó katonákat lőttem, néha homokkal tömtem meg a szájukat, máskor pedig, közelharcban intéztem el őket. Jól ment ez, egy ideig. Aztán egy kisebb csapat jutott túl, akiket nem tudtam csak úgy legyőzni.

Felnéztem az égre. Éppen akkor jött arra egy x- szárnyú, így az erő segítségével, a katonákat egy kupacba röpítettem és lent tartottam őket. A gép elszállt felettem és lebombázta a kupacot. Már folytattam volna a harcot, de a mozdulatom közepén- azaz futás közben- megdermedtem. Az erő kényszerített, hogy nézzek hátra. Megfordultam.
Nem hittem a szememnek. Rey és Luke ott álltak teljes valójukban. Mind a ketten engem nézzek, de míg Rey tekintetében értetlenség tükröződött, addig Luke Skywalker-ében elismerés és csodálat. Soha nem fogom elfelejteni azt a tekintetet, de erre most nincs idő. Megfogtam a botomat és megfordultam, közben erősen meglendítve azt, így az éppen felém tartó lövedéket kivédtem, és a katonát, aki lőtt és közben felém futott, jó alaposan fejbe vágtam.
Futva elindultam az ellenség felé.
Ketten jöttek velem szembe, mind a ketten megálltak és lőttek. Feltartottam a kezem, mire a lövedékek megálltak, de a katonák futottak tovább.
Elém értek és feltartották a fegyverüket, mire én fejbe vágtam őket a vízszintesen tartott botommal. Az egyik hamarabb magához tért mint a másik, így azt ágyékon rúgtam, a másiknak pedig megragadtam a fejét és "véletlen" összetalálkoztattam a térdemmel. A sisakja eltört és az orrából vér kezdett folyni, ki a sisak alatt. Guszti volt.

Összeroppantottam a fegyverüket és mentem tovább, de a szemem sarkából még láttam, ahogy Rey tőlem nem messze küzd. Nem is tudják mennyire hálás vagyok nekik. Elmélkedésem közepette valaki a hátam mögé került és keményen hátba rúgva a földre küldött. Az csak röhögött, míg èn eszméletlen dühös voltam.
- Anyádat!- ordítottam a képébe, miközben két kezemet felemeltem és homokláncokkal a földre rögzítettem, de úgy, hogy közben a homok egyre gyorsabban nyelje el. Gyorsan felpattantam és lőttem kettőt balra a nélkül, hogy odanéztem volna, de tudtam, hogy talált.

Miután megfordultam, örömmel néztem, ahogy Jonas az utolsó katonának is kitöri a nyakát. Ezen elmosolyodtam és, mintha a férfi megérezte volna, hogy nézik, rám emelte tekintetét és visszamosolygott.
- 21.- mondtam. Jonasnak lehervadt a mosoly az arcáról.
- A francba! Csak 20.- válaszolta meg hirtelen rossz kedvűsége okát.
- Há há. Nyertem.- erre Kopaszka csak fújt egy nagyot.

-Ki vagy te?- jött mögülem a kérdés, mire megfordultam. Rey állt mögöttem és eléggé értetlen fejet vágott.
- A nevem Freya.- mosolyogtam rá.
- Tudsz róla, hogy hatalmas erőt birtokolsz? Talán hatalmasabban, mint bárki ez egész világon.-mondta.
- Sokan mondták már- válaszoltam, de ő még mindig ugyan olyan értetlen fejjel nézett rám.

- Nagyon örül, hogy megismerhetlek, Freya.- mondta egy mély hang. Azonnal odakaptam a fejem. Luke Skywalker állt ott.
- Én is nagyon örülök, hogy megismerhetlek benneteket.-
- Ugyan, gyere beszéljünk egy kicsit. Jöhet a Kopaszka is.- mondta tök lazán, de Jonasnak ez nem tetszett.
- Hehehee. Tata, lehet, hogy nálad van az erő, de nekem van fegyverem és izmom.- úgy nézett ki, mint egy hisztis kis lány. Esküszöm.
-Pedig kopasz vagy. Természetes, hogy így szólítanak.- mondtam teljesen normális hangnemben, amennyire csak tudtam fapofával. Jonas széttárta a kezeit és összehúzott szemekkel nézett rám.
- Te tulajdonképpen ki mellett állsz?- kérdezte. Körbenéztem és mindenkinek megnéztem a pontos helyét.
- Hát, tulajdonképpen Rey mellet.- mutattam a mellettem álló lányra, aki már vigyorgott a mi kis beszélgetésünkön, ahogy a többiek is.
- Ha Ha Ha. Nagyon vicces. Szakadok.- mondta unott hangon Jonas, mire nekem csak hatalmasabb vigyor ült ki az arcomra, a többiek, viszont nagyon nevettek.
- Na jó, szerintem menjünk. A végén még felrobban itt nekem ez a Kopaszka.- mondtam, aztán elindultunk a hajójuk felé, bár még mindig nevetve.