Kpop Idol×Reader Imagines

BTS_Hoseok imagine

Hali! 🤗Itt az új rész, de Nem kérésre! Nyugodtan kérjetek, mert itt lesz a nyári szünet írni. 😌😇
______________________________

A világon rengeteg rossz sorsú ember él. Valaki tehet róla, valaki bele születik. Nap mint nap találkozunk ezekkel a törött lelkekkel! Van, hogy elmennek mellettünk az utcán, vagy a szemben lévő asztalnál ülnek a kávézóban, esetleg előttünk állnak a kasszánál. Sosem tudhatod, hogy ki az a személy, és ha a baráti társaságosban is van egy akkor tökéletesen tapasztalhatod ennek a "betegségnek" a tüneteit. Minden pikk pakk történik, és már el is múlt, mérhetetlen ürességet hagyva maga után........ Ha még nem találtad volna ki..Igen! Ez a depresszió.

Te is ebbe a dologba estél bele. Pontosabban a következményeibe. Jung Hoseok, az örök mosolygós, vidám, mindig pörgő és kifáradhatatlan ember, aki mind ezek mellett a legjobb barátod és mellesleg a titkos szerelmed tapasztalja. Vagyis tapasztalta....

Senki sem gondolta volna, hogy öngyilkos lesz. Emlékszel, aznap még ugyan úgy festett édes mosolya az arcán!

Éppen főzőcskézés közben voltál, mikor rezgett a telefonod, hogy üzenetet kaptál. Nem mástól, mint a te Hobidtól..

SUNSHINE🐴🌞: Tudom, mostanában megváltoztam! Más lett a hajam színe, kilyukasztattam a fülem, és más stílusú zenéket hallgatok. Lehet feltűnt, lehet nem. Soha nem hazudtam még neked, és nem is fogok! T/N nagyon nagyon szeretlek és hiányozni fogsz.....távozásom oka, nem fontos. Kérlek ne keress. Könyörgöm ne haragudj rám. Mennem kell.....szia!

Az üzenetet nem tudtad hova tenni, így tárcsáztad is barátod számát. Ki volt kapcsolva, de nem adtad fel. Megindultál hát a házához! Nem volt alkalom, hogy ilyen üzenetet küldjön neked. Azonnal segíteni akartál rajta, hisz ő is mindig így tett ha bajod volt.

A házhoz érve először csengettél, és mivel az ajtó zárva volt, így használtad a pótkulcsot, amit kaptál tőle.

-Hobi!!- kiáltottad el magad. Válaszod, csak egy fájdalmas nyögés volt a fürdőből.
Egyből a helyiséghez siettél és félve nyitottál be. Amit ott láttál, olyat soha többet nem szeretnél és reméled nem is fogsz! Mikor odaértél még élt, ezért a földre rogyva reménykedtél.

-Istenem Hobi, mit csinálthál magaddal! Várj! Segítek! Kérlek bírd kih....-zokogtál az arcát simogatva. -Ne hagyj itt!- záporoztak könnyeid a mellkasára.
Kezeit lassan felemelte, és hajadat kisímította az arcodból.
-Szeretlek T/N! Hagytam levelet. Én most elmegyek. Vigyázz magadra! -nyögi ki az utolsó szavakat. Amennyire tudod, úgy szorítod magadhoz. Csak zokogsz és zokogsz.
-Én is szeretlek én egyetlen Napsugaram!- Igazságtalannak érzed. Nem érted. "Miért?" Vízhangzik a kérdés a fejedben.

Egy kis idő elteltével síri csönd telepedik a szobára. Lassan állsz fel mellőle. Apró léptekkel indulsz meg a telefon felé, ahol tárcsázod a mentőket......vagy már a hullaszállítót kéne?....

[...1 év elteltével...]

Azt hitted, Hoseok után már soha nem leszel szerelmes, most mégis van barátod......vagy valami olyasmi. Folyamatosan iszik, ver, és utánna pedig úgy tesz mintha semmi sem történt volna. Tested tele van az ő álltala készített lila foltokkal, és hegekkel.

Hányszor jutott már eszedbe Hopi. Mennyivel jobb lenne vele ébredni, édes mosolyát nézni, akár a gödröcskéjébe puszilni. Ő sosem bántott téged. Meg sem fordult a fejében. Mondhatni : "a légynek sem tudott ártani".
Igaz, nem jó sorsod van a barátod mellett, de szereted! Te sem tudod felfogni hogyan, de valahogy beleszerettél.

Ez alatt az egy év alatt számtalanszor megfordult a fejedben a gondolat, miszerint Hopi után mész, hátra hagyva az életedet. Érzed! Tudod, hogy lelke fent vár rád, egy boldogabb vég reményében, és ma jött el a nap, hogy ez bekövetkezzen.

Vajon milyen érzés a halál? Fájdalmas, vagy felszabadítóan könnyű? Képzeletedben, egy lepkéhez tudnád hasonlítani, mely gondatlanul repdes a nagy világban.

Mielőtt bezárkóznál a fürdőbe, minden fontos személynek hagysz üzenetet, de ezen személyek közé a barátodat nem sorolod. Valahogy nem érzed fontosnak, hogy tudja. Úgy sem érdekelné.

Ahogy az éles penge lassan, a szöveteid közé férkőzik, csak beharapott ajkakkal tűröd a fájdalmat, gondolván: "úgy is jobb lesz". És milyen jól gondoltad. Lelked, most a lepke mit elképzeltél 's a nagy fehérségben létezik. Mert pontosan nem tudod mit csinálsz. Lebegsz, repülsz, állsz, de ez esetben ez nem lényeges.

-Már vártalak Babe.- csengett hátad mögül a rég nem hallott hang. Meglepetten fordulsz hátra, ahol egy mosolygó Hoseokot találsz.
-Annyira hiányoztál! -futsz az ölelésébe. Szorosan tart a karjai közt, mintha soha nem akarna elengedni.
-Nyugodj meg T/N! Mostmár itt vagyok -nevet rajtad egyet- .........és hidd el szellemként izgisebb az élet! -mutatja az élet szót idézőjelbe és téged kézenragadva szalad veled a semmibe.

~Vannak dolgok, amiket ha nagyon szeretnénk, áldozatot kell hoznunk értük. Az áldozat nagyságát számításba sem véve.~

Úr isten ennél rosszabb valamit sem írtam még életemben .😳