Kpop Idol×Reader Imagines

Day6_Wonpil Imagine

Ez a rész sem kérésre készült, de úgy gondolom, hogy megérdemlitek, mert sokáig nem voltam és így adok egy kis ízelítőt más bandákból is. Bátran lehet kérni, most megjött a kedvem. :)
______________________________

Számodra az év legjobb, és egyben legfontosabb napja a karácsony! Imádod ezt az ünnepet, kétségtelen. Az illatokat, a családot, a meghittséget, és az egész izgalmasságát, mert valljuk be, hogy sok izgalommal is jár. Imádsz ajándékozni, csak simán a városban gyönyörködni, vagy a vanília illatú gyertyákat égetni naphosszat. Ilyenkor a szeretteid különösen sok törődést kapnak, és ezt valamilyen szinten te is elvárod.

Wonpillal lassan már három kerek éve együtt vagytok, így volt időtök, hogy kitapasztaljátok a másik karácsonyozási szokásait. Az elmúlt két évben ezt a napot, szorosan összebújva a karácsonyfa körül, ajándékokkal töltöttétek. Most az volt tervben, hogy a közös barátaitokkal ünnepeltek, ám közel sem indul valami fényesen...

A mai este is későn ért haza és te nem tudod, hogy hol volt. Már az ágyban fekszel, de nem alszol, hisz nélküle nem nagyon tudsz. Csöndben lép melléd és, puszit nyom a homlokodra.

-Azt hittem alszol. -suttogja, majd lefekszik melléd.

-Nem tudok. Hol voltál? -teszed fel kérdésed felülve.

- Éhes vagyok. Csinálok valami kaját. -áll fel és kimegy a konyhába.

-Miért tereled a szót? Válaszolj már nekem egyszer normálisan. Nemhiszem, hogy ez ilyen baromi megeröltető feladat lenne!-mész utána.

Az említett személy, csak a hűtőben kutat, majd elővesz egy-két dolgot és elkezd csinálni valamit. Nem válaszol. Ez az amit a legjobban utálsz a világon.

Pár perc telik el néma csöndben, amit te persze gondolkodással töltesz. Csak körülötte forognak az agykerekeid, és rengeteg megoldás eszedbe jut.

-Wonpil....megcsalsz? -teszed fel a kérdést alig hallhatóan, a sírást kerülgetve.
A fiú értetlen fejjel felnéz rád. Látszólag köpni, nyelni nem tud, amit te nem tudsz mire vélni.

Mivel nem válaszol, ezért sírva lépkedsz a szobátok felé, azzal az indokkal, hogy felöltözöl és összepakolod a cuccaidat. A fiú utánnad jön a szobátokba és az ajtóban nézi ahogy pakolsz.

-T/N én nem csallak meg! Nem mondhatom el...

-Elmegyek. Szerintem jobb lesz egy kis szünet nekünk. Nem válaszolsz, nemtudom holvagy és kikkel ilyen sokáig. Tudod milyen nehéz ez? Nélküled elaludni, egyes éjszakákon?!

-De T/N ne. Kérlek ne menj el. Majd elmagyarázom. Könyörgöm várd meg, hogy el tudjam magyarázni. -marasztaló és kétségbeesett hangja meghatja a szivedet, de nem engethetsz neki.

Megindulsz ki a bejárati ajtón, ahová követ mint egy kiskutya, mielőtt bezárnád az ajtót, ránézel az említettre.

-T/N ugye nem szakítasz velem?

-Nem. De felszeretném dolgozni a dolgokat.

-Hova mész? Odakint jég hideg van.

-Valameilyk barátnőmhöz. Megoldom ne aggódj. Szia-lépsz el az ajtótól.

-Szia.-mondja majd végignézi míg el nem tűnsz a lépcsőházban.

Telnek múlnak a hetek, közeledik a karácsony és egyre jobban hiányzik Wonpil. Azóta nem beszéltetek egy szót sem. Sőt nem is találkoztatok. Mostmár, ha összefutnátok valahol a nyakába borulnál, és nem is érdekelne, hogy mi van köztetek. Megbántad amit mondtál neki.

Most is éppen készülődsz, mert meghívtak a templomba. Szenteste van és a kórusban énekelsz, így érthető a dolog. Az úton a villamos ablakán kinézve gyönyörködsz a karácsonyi díszekben és fényekben.

Már majd megfagysz míg beérsz a templomban, ahol szintén csak azért van meleg mert sok az ember. Lassan megérkezik mindenki aki kell, majd el is kezdődik.

Kicsit késve, de kinyílik az épület ajtaja és belép rajta egy nagy rózsacsokor. Vagyis egy ember aki nem látszik a csokortól. Leül a sorok közé és onnantól nem is foglalkozol vele.

Teljesen átéled az éneket, és hát mivel ez egy szent ének, a karácsonyi emlékek feljönnek, amitől kicsit megbicsaklik a hangod, de nem annyira hallatszódik.

A fellépés végesztével szomorúan lépsz le a színpadról ami előtt már csak páran vannak a sorokban. Mindenki hazament már ünnepelni, ajándékot osztani és kapni, na meg persze enni.

Lassan felveszed a kabátod és elköszönsz mindenkitől. Mivel egyetlen kijárat van a helyiségből, ezért a színpad mögül kilépve indulnál meg, de a rózsás fiú elállja az utadat.

Megpróbálod kikerülni, de eléd áll. Lassan elemeli maga elől a növényt, és szembetalálod magad azzal, akivel álmodtál  az elmúlt napokban.

-Szia T/N. -vakarja meg tarkóját.- Bocsánat, hogy nem mondtam el mit csinálok, de meg fogod érteni, csak gyerem haza. Kérlek. -nyújtja át a virágot amit te nagy örömmel veszel át, és a nyakába borulsz.

-Bocsánat, hogy annyira kiborultam.-motyogod a nyakába.- Sajnálom.

-Ne sajnáld. Menjünk haza. -fogja meg a kezed, majd kulcsolja össze a sajátjával.

Ahogy hazaértek, a lakás felvan díszítve, a fa csodálatos és illatozik minden a gyertyáktól, a fa alatt minden tele ajándékkal és körülötte pedig a barátaid.

-Tudom milyen fontos ez neked. És hát.....meglepetéés!-húz magához, majd egy mély és érzelmes csókba von.

~Ez volt és lesz életed legjobb karácsonya, mert a szeretteiddel minden jobb. Nem muszáj családtagoknak lennie, hiszen a barátságok és a szerelem is legalább olyan fontos.~
______________________________
Sziasztok! Tudom, nem a legjobb és bocsánat, hogy eltűntem. A hibákért bocsi, és kissé betegeskedem, ez lehet hogy meglátszik a részen is. Legyetek jók!❤❤