PagieCake Novellái

A vég előtt

Egy novella, melyben Thor meglátogatja testvérét, kinek gyermekeit megölték, s őt, Lokit, fiának beleivel sziklához kötötték, fölébe mérgeskígyót aggattak, s feleségére hagyták idők végezetéig.

"Testvérem, ím újfent találkozunk. Mondd, sajnálatod vezetett ide, vagy csupán újabb bosszút állsz Baldr haláláért?"

"Egyik sem öcsém, s ezt oly nehéz elhinned, tudom. Bolond szívem csak látni kívánt, hisz nem tudod, de még mindig szeretlek..."

" Szavaid hazugságtól csepegnek, mint a fölém aggatott kígyó mérges fogai. Ha így érzel, miért nézted végig, ahogy farkassá vált fiam széttépi fivérét? Ellent mondasz tetteidnek, mert nem álltál ki mellettem Thor!"

"Mert bűnös vagy Loki. S apánk parancsait én sem írhatom felül."

"Odin nekem apám sohasem volt, ennél fogva te sem vagy vérem. Senkim sem maradt, csak kedves feleségem, Sigyn, ki a mérget szemem elől egy tálban fogja fel. Majd a Ragnarök idejével kiszabadulok és gyermekeim segítségével elpusztítalak titeket!"

"Ezen idő sohasem jő el. Fenrir farkas fogoly, Midgard kígyóval egyetemben. Hel az alvilágban marad, míg egyetlen élő fiadat farkasként vadásszák le az istenek. A Ragnarök baljós ómen, nem több. Megvalósulásába hitet ne vess!"

"Tévedsz bátyám, bolond vagy. Minden igaz, amit a jósok mondanak. Konok fejed visszatart az igazság felismerésétől. Túl kell látnod azon, amin nem akarsz..."

"Fogd be szádat Loki! Még mindig oly álnok vagy, mint szabadságod idején. Nem tanultad meg a leckét?!"

"Ti tettetek azzá ami vagyok! Az istenek kiáltottak ki hazug cselszövőnek! Esélyem sem volt megváltoztatni véleményeteket! Így lettem azzá, aminek beállítottatok!"

"Magadnak köszönhetsz mindent! Megöletett fivérünket, utána lazac képében megpróbáltál kibújni büntetésed alól. Végül elkaptunk, s..."

"...megölettétek előttem fiaimat. Halgattátok fájdalmas kiáltásaimat, szánalmasan könyörögtem nektek."

"Már mondtam, nem tehettem semmit. Pedig megszántalak volna testvérem."

"E szót szádon többet ki ne ejtsd!"

"Mit?"

"Testvérem."

"Mivel érdemeltem én ezt ki?"

"Thor, te vagy a legostobább teremtés akit valaha ismertem."

"Látom miért nem kedvelnek téged annyira."

"Téged erődért szeretnek, a Mjölnirért, s azért, mert te mindig az istenek oldalán állsz."

"Valaha te is elmondhattad megadról ezt Loki. Sokszor segítettél Asgard népéjek, s urainak, de Baldr halálával betelt a pohár."

"Akkor miért nem engem büntettetek?! Két fiam, Váli és Narfi holtan fekszenek! Ó, mondd miért?!"

"Ezáltal te szenvedsz Loki. Az Istenek elérték amit akartak."

"Eljő még az én időm Thor! Eljő az a nap..."

"Az istenek áldjanak Loki!"

"Thor, ne merészelj nekem hátat fordítani!

Thor!

THOR!

Thor...

Ne hagy itt..."