The Last Game

#1

Lágyan lengedezett a szél a fák levelei között. Nyár volt. Apa beszédére ébredtem.
-Dorina! Gyere indulás. Már 7 óra.- mosolygott rám apa
-Minek??- kérdeztem a takarót a fejemre húzva.
-Mert 10-re jön a busz. Tudod! A 10 napos tábor!!
Erre azonnal kiugrottam az ágyból. Mentem fürdeni, enni, fogatmosni és öltözni.
Amikor kész lettem felvettem a táskám és utoljára elköszöntem anyától és apától.
-Sziasztok, szeretlek titeket!
-Szia kicsim- ölelt meg anya.
Aztán apa ölelt meg.
-10 nap és tali! - mondtam
Felmentem a busz lépcsőjén és megláttam a barátaim.
Szandi, Szabina és Bia. Laurát nem láttam.
-Szandi, Lau hol van?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Valahol hátul!- mondta hátra mutatva. Aztán megláttam őt.
- Szia kis muffin!- mosolyogtam rá.
- Szia zsúrtorta!
Leültem mellé. Kicsit unalmas volt az út, de kibírtam. Fellélegezve léptem le az utolsó lépcsőn.
-Végre itt... - mondtam
Voltak ott faházak, számozással a falukon.
Bementunk a kettes házba mind az öten. Kicsit csalódott voltam, de közben boldog, mert már ezt a tábort rengeteg ideje vártam.
A bejárati ajtó előtt kis hely van, és azután egy fal. Balra egy kisebb szoba, poros szekrényekkel. Jobbra egy másik kis szoba, ahol volt 3 emeletes ágy. Én aludtam Lauval, Szabina Szandival, Bia pedig a 3. ágyon.  Továbbá Szabina, Lau és Bia fent aludtak.
-Egy embernek van még hely... - mondta Szabina.
Be nyitott a tanár és bekísért egy fiút.
- Tudom, hogy fiúk és lányok nem aludhatnak együtt, de Dominiknak nem jutott hely. Itt aludhat?
Összenéztünk a csajokkal és mindenki egyszerre bólintott. Én szívem szerint nem akartam, de szegénynek nem jutott hely...
-Sziasztok!- köszönt a fiú.
-Szia- mondtuk majdnem egyszerre.
-Gyere Dominik aludj felül.- mondta kedvesen Bia.
Lau nagyon kemény csaj, szép is, és mindenki fél tőle. Domin láttam hogy le sem bírja venni róla a szemét.
- Nevetek?- kérdezte egy kínos csönd után Domi.
- Hát nevess.. - mondta Lau.
- De én a neveteket kérdeztem.
-Laura
-Szabina
-Dorina
-Szandi
-Bia