The Last Game

#13

11:40-kor rezzent a telóm.
1 új értesítés
"Hogy ma ki fog meghalni?"
Hangosan felolvastam az üzenetet. Mindenki tág szemekkel nézett rám.
A csendet léptek törték meg. Gyorsan befeküdtünk az ágyba és lekapcsoltuk a kis éjjeli lámpát. Az ajtó nyikorogva kinyílt.
-Dorina?- mondta egy mélyebb, fiú hang.
-Basszameg de megilyesztettél...-mondtam a fejemet fogva.
Bizony az a fiú volt, akivel beszéltem, és aki rajta van az éjjeli képen. A neve Bence... és sosem hagyom hogy baja essen...
-Bocsánat.  Amúgy, Lau és Domi beavatott... megmutatták az SMS- eket...
-Üdv a halottak listáján...- mondta Lau unottan.
-Hol aludhatok?-kerdezte Bence egy megmagyarázhatatlan, de aranyos fejjel.
Megosztom veled az ágyam, de egyik vége a tiéd, a másik az enyém.- mondtam.
-Köszi.- mondta mosolyogva Bence.
Mire észbe kaptam, már 12:05 volt.
Mindannyian felmentünk Lau ágyára. A könnyeimet már nem bírtam vissza tartani. Lauhoz dőltem és sírtam. Szó szerint álomba sírtam magam. Sikolyra keltem fel. A földön feküdtem, ami nagyon hideg volt. Így hát feltápászkodtam. 3 ajtó előtt álltam. Az egyik piros, a másik kék, a harmadik pedig fekete. Választanom kellett, de közben hallottam valamit. Mintha több száz ember suttogott volna. De nem bírtam kivenni egy szót sem. Végül bementem a piros ajtó mögé. Egy szoba tárult elém. Poros, de jó állapotú bútorokkal. Nem találtam semmi érdekeset. Így kijöttem a szobából...