The Last Game

#6

Mindenki lélegzetvisszafolytva nézte Bia élettelen, véres testét.
-Szóljunk t-tanárnak...- mondta sírva fakadva Szandi.
-Aham.. persze, szerinted majd megköszönik nekünk hogy szóltunk!!! Azt hiszik majd mi öltük meg!- Mondta idegesen Lau
-Igaza van! Vigyük ki az erdőbe... Jobban járunk.-Mondta Domi
-Basszameeeg.... A..Akkor Menjünk.- Mondtam összezavarodva.
Kinéztem az ajtón. Csak távolabb láttam tanárokat.
-Most!-adtam jelet a többieknek.
Kiszaladtunk Szandival és megnéztük hogy a házak mögött vannak-e emberek. Nem voltak. Csak a ködös, sötétség ami körülvett minket. Intettünk Dominak, Launak és Szabinának hogy hozhatják Bia használt ruhákkal és zacskókkal betekert testét.
Végigfutottunk a házak mögött. Mellettünk balra volt a kerítés, ami elválasztott a kis pataktól, és a sötét erdőtől. Sikerült észrevétlenül kimennünk a kapun. Elénk tárult az erdőn végigfutó út. Belljebb mentünk kicsit, hogy el tudjuk temetni szegény Bia holttestét. Amikor már virágot is tettünk rá, visszafelé akartunk indulni. De csak akartunk. Nem emlékeztünk merre van a tábor.
-Ne ne ne ne ne ne!! Ezt nem hiszem el!!- Kiabáltam
-Lehet hogy ez volt a célja annak aki írta az SMS-eket.
Sóhajtottam.
-Basszus emlékszetek a buszon mit mesélt tanárnő?-kérdeztem
-Nope- válaszolt Lau.
-Azt mesélte hogy a legtöbb fiatal eltéved túravezető nélkül az erdőben. És... és fáznak... ugyhogy egy fa tövébe lekuporodnak, és végelgyengülésben halnak meg... azaz megfagynak és reggel nem ébrednek fel...