The Last Game

#14

Kék, vagy fekete ajtó. A kék a kedvenc színem. De az az ajtó olyan félelmetes volt... Inkább benyitottam a fekete ajtó mögé. Egy nagy, üres tér tárult elém. Olyan volt mint egy tornaterem. A nagy ablakokon beszűrődő fény egy-egy pontot megvilágított.
-Mi lehet ez?-mondtam halkan.
-Dorina ébredj! Hahó!!- mondta egy mély fiú hang.
-Mi vaan??-mondtam álmosan.
Ránéztem az órára és már 1:00 volt.
-Az előbb itt volt egy egér. Megijedtünk, és az egér felszaladt a kis létrán, ami a padlásra vezet.- mondta rémülten Domi
-A padlásra?-mondtam elgondolkodva.
-Most ott van kint a tetőn.-mondta Bence.
Szabina az összes félelmét leküzdve elkezdett mászni a létrán. Mi ki mentünk, hogy figyeljük. Amikor felért a tetőre megláttuk hogy egy nagy botot visz magával.
-Ezzel leütöm a kis férget.-mondta Szabina rettenthetetlenül.
Csak egy lépést ment, megcsúszott, és a földön találta magát. Megfagyott a levegő körülöttünk. Nem szabadott sikítani,mert mellettünk volt a tanárok faháza. A ket fiú összenézett, és közelebb mentek Szabina mozdulatlan testéhez.
De nagy megkönnyebbülésünkre Szabina élt.
________________
Be sikerült vinnünk a házba....
-Mi volt ezzel a célja?? MI VOLT EZZEL A CÉLJA??-kiabált kétségbeesetten Lau.
-Mi??-kerdezte Domi.
-Hát hogy megsebesítette Szabinát!! Mi volt ezzel a célja?
Gondolkodóba estem... leültem az ágy szélére. És a pilláim elnehezültek...