Elmondani nem tudom, hogy mennyire rossz érzés az, amikor két ember szereti egymást, de nem lehetnek együtt. A világ ellenük szól, és ők tehetetlenek.
Pedig a lelkük egymásé, a másikra hangolódik és egyszerre dobog szívük. Átveszik egymás mozdulatait és öveké a világ legszebb szerelmi története, ugyanakkor a legfájdalmasabb is. Több, mint két évet szenvedtek együtt és mire az egyikük léphetne,meglenne rá az esélye ő mégsem cselekszik, mert tudja, hogy nem helyes.
De őszintén... Ez a helyes. Hisz a szerelmük büntetendő, családjaik kitagadnák és az emberek elítélnék őket. Megelégszenek szimplán a beszélgetéssel, hiába, hogy sóvárognak egymás közelsége iránt, hogy érezzék, ahogy a mellkasukban dobog a szívük, amik csakis a másik iránt dobog ily' ütemesen.
A nyár valakinek áldás. Nekik átok.
Ilyenkor nem láthatják egymást és azt hiszik, az a mérhetetlen nagy szerelem elkopik, pedig nem.
Lehet, hogy öveké a világ...
Lehet, hogy a másik a lelkitársa...
Sőt, biztos.
De van olyan, amikor csak a beszélgetés adatott meg nekik, más nem. Lehet, hogy ők egymás társai az életben, mégsem lehetnek együtt. Talán majd egy másik életben, ahol nem szól ennyire egymás ellen a sorsuk.
