Average Stroll |📝

Merre tovább?

Fáradtan nyitottunk be szeretett házunkba. Reggel 7 óra volt. Az előszobában bólintottunk egymásnak nagybácsimmal, majd elmormoltunk egy " jó éjszakátot " és aludni mentünk.

Délben keltem fel arra, hogy iszonyatosan korog a gyomrom. Lementem és bekaptam gyorsan valamit abból, amit a hűtőben találtam. Mély csend ült a lakásban. Theo bácsi szigorúan megtiltotta Sallynek , hogy fel merjen minket kelteni, vagy bármi nagyobb zajjal járó házi munkát kezdjen csinálni. Egyedül voltam. Őszintén szólva jól esett az elmúlt napokban történt rohangálások után. Felcaplattam a szobámba és arcal előre  bezuhantam az ágyamba. Minden porcikám sajgott, de valami kegyetlenül. Hanyatt fordultam. A plafont elnézve úgy gondoltam, hogy ideje lenne lássam már egy pókhálótalanításnak. De ez jelen pillanatban egyáltalán nem volt top prior. Stone verse járt a fejemben. Be kell valljam, kicsit kiakasztott, hogy megint ott vagyunk, ahonnan indultunk. Sehol.

"Hol szunnyad az alvó óriás,
Bejáratot ott találsz.
Bár repülni nem tudsz
Mégis szállj!
Merülj a mélybe, mert utat
Csak ott látsz!"

Mégis mi az istent jelent ez a vers?! És különben is, miért nem lehetett szimplán leírni, hogy hülye gyerek, menj el egy bányába vagy könyvtárba, ahol a második sor harmadik könyve a megoldás vagy inkább ugorj bele egy vulkánba?! Na, álljunk csak meg egy szóra! "Szunnyad az alvó óriás." Ezt a szót csak  tűzhányókra használják. Megvan! Jó, de akkor is. Millió helyen vannak ilyen hegyek. Mégis hol az anyámban kéne keresnünk? Hadd gondolkozzam... Tehát a professzor Izland fele ment. Ott tett egy kitérőt a csapattal, akkor az volt az a hegy, ahová mentek! Minden világos! Szólnom kell a bácsikámnak.
Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam le a lépcsőn. Az már más kérdés, hogy a nagy sietségben természetesen úgy pofára estem, mint annak a rendje. De ez sem állított meg. Kopogás nélkül rontottam be Theo bácsi szobájába. Elmosolyodtam az elém táruló látvány miatt. A professzor az íróasztalára dőlve aludt, hangos horkolás kíséretében. Óvatosan meglöktem. Semmi reakció. Még egyszer.
- Sally, nem megmondtam hogy... - kezdte felháborodva. - Oh, Alex, ne haragudj!
- Megfejtettem - vigyorogtam.
- Mit? - nézett rám értetlenül.
- A verset - húztam ki magam. - Legalábbis az első sorát.
- És? - csillant fel szeme.
Önelégülten mosolyogtam.
- Mondd már! - türelmetlenkedett.
- Egy vulkánt kell keresnünk, méghozzá Izlandon.
- Hozd a térképet! - rendelkezett. - Végig követjük Stone professzor útját. Tehát, Cabot leírása szerint - vette elő a naplót - itt kötöttek ki - mutatott Reykjavíkra. Innen pedig erre mentek - húzta végig ujját a nyomvonalon. - Ha minden igaz, fiam, akkor a Longjökull lesz a mi láva köpőnk. Készen állsz egy újabb utazásra? - nézett rám.
- Menjünk - nevettem.
Theo bácsi telefonált egyet taxi sofőr ismerősének, aki másnap reggel jött értünk úgy, mint a múltkor. A nap hátralévő részét ismét pakolással töltöttük. Lassan már rutinból fog menni. Este még kényelmesen megvacsoráztunk, aztán aludni tértünk. Én személy szerint igen nehezen tudtam álomba merülni. Le merem fogadni, hogy legalább egy órán át csak forgolódtam.

A reggel egy kicsit előbb érkezett a kelleténél. Üvöltő ébresztőm egy pillanat alatt elhallgattattam. Felöltöztem, és levittem a bőröndömet.
- Reggelt! - üdvözölt Theo bácsi mosolyogva.
- Neked is!
Hamar megreggeliztünk, elköszöntünk Sallytől, majd kocsiba szálltunk. Meg sem álltunk Le Havre gyönyörű kikötőjéig. A sok hajó közül nagybácsim kiválasztott egy viszonylag kisebb termetűt, aminek az orrán a La Barante név díszelgett. Gyorsba lebeszélte a kapitánnyal az úti tervünket. Mázlink volt, mert a vízi jármű pont Reykjavíkba tartott. Mondhatni tökéletes volt a szervezés. Egy pillanatra nem is hittem el, hogy ekkora szerencsénk van.
A hajó maga gyönyörű volt. Teste szinte fehéren világított. A padló csiszolt fából készült. A motor mellett ki volt egészítve 2 vitorlával is.
Kellemes időnk volt míg az Atlanti-óceán vizeit szeltük. Jó a matrózok alja paraszt mód viselkedtek, de ezt ilyen utazásokkor el kell engedni. A második nap óriási viharba kerültünk. A hajó dőlt jobbra- balra, azt hittem, ott halunk meg. A vitorlákat pont időben húztuk be, így el tudtuk kerülni, hogy a szél magával vigye. Másnap reggel viszont már csodás napunk volt.
Végtelennek tűnő hetek után végre valahára megérkeztünk Reykjavík gyönyörű kikötőjébe. Kellemes hideg szellő simogatta arcunk, mikor leszálltunk szállító eszközünkről.
Nagybácsim hamar rendelt egy taxit, amivel egészen a Langjökullnak nevezett vulkánig utaztunk.