substituteforpizza, barátnèm meghoztam a részedet. Remélem tetszeni fog, bár tbh minden tetszik neked amit írok soo... xdddd imádlak❤❤
Author's note: Ajánlott a történet olvasása közben a fenti szám hallgatása.
- Jó reggelt! - köszönt Bram, mikor beszállt az autóba, majd adott egy gyors csókot a baràtjának. Már lassan kèt éve voltak együtt, Simon azonban mèg mindig képtelen volt elhinni, hogy ez az aranyos fiú az Ő (!!) barátja.
- Simon, figyelsz te ránk egyáltalán? - kérdezte Leah.
- Hogy mi? - kérdezte Simon. - Miről van szó?
- Hát, hogy ki hova megy továbbtanulni. - világosította fel Nick.
- Jajj, hagyjátok már szegényt. - mondta Abby. - Biztos csak el van alélva Bramtől, mint ahogy szokott.
- Abby! - kiáltott rá elpirulva Simon, majd mikor ránézett a vigyorgó barátjára még jobban elvörösödött.
Az iskolához érve Simon odaszólt a barátainak:
- Menjetek csak be, majd bent találkozunk. - majd odasétált Bramhez és megkérdezte tőle:
- Mi lenne, ha ma kihagynánk a sulit?
- Miért? - kérdezte meglepődve a fiú.
- Mert a továbbtanulás miatt mostanában alig jutott időnk együtt lenni. És én most csak veled szeretnék lenni. - felelte Simon.
- Menjünk. - mosolyodott el Bram, majd megcsókolta Simont. Ebbe a csókba belesűrìtette minden szeretetét a fiú iránt, majd mikor elváltak egymástól, beültek a kocsiba és elhajtottak onnan, amilyen gyorsan csak tudtak.
Nem érdekelte, hogy a szülei mit fognak szólni hozzá, egyedül az érdekelte, hogy a barátjával lehessen. Tudta is a megfelelő helyet, ahol senki nem fogja őket zavarni.
- És pontosan merre is megyünk? - kérdezte Bram mikor már egy jó húsz perce mentek.
- Majd meglátod. - kacsintott Simon és folytatta az útját céljuk felé.
Pár perc múlva meg is érkeztek egy hegy lábához. Simon leparkolt, majd bevárta Bramet és összekulcsolta a kezeiket. Egy pár perces séta után felértek a hegynek a tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az alattuk elterülő városra.
- Mi ez a hely? - kérdezte a barátja elalélva.
- Nemrég találtam rá. Amióta mindenki a továbbtanulásról beszèl, egyre sűrűbben járok ide ki.
- Mi az, ami miatt ennyire nem kedveled ezt a témát? - kíváncsiskodott a fiú.
- Mert már annyira elegem van belőle! - Simon nem tudta tovább magában tartani az indulatait, kitört minden belőle.
- Annyira utálom, hogy èn még nem tudom, hogy mit akarok. Nem tudom, mi érdekel. A színjátszást szeretem, de nem bírom magam elképzelni színészként. Mindenki más meg körülöttem már rég tudja. - rendületlenül törtek belőle a szavak. - Nick sportösztöndíjjal megy egyetemre, Leah fotózásra megy, Abby pedig színjátszásra jelentkezik, te pedig rajzra mész. Csak èn nem tudom, hogy mit akarok.
- Simon...- kezdett bele Bram - ez az ami téged annyira bánt?
- Igen. - felelte a fiú. - Semmit nem tudok mèg. A szüleim meg mondják, hogy nem muszáj egyetemre mennem, de tudom, hogy kicsit csalódottak lennének, ha nem mennék. - itt vett egy nagy levegőt - Egy dologban azonban biztos vagyok.
- És mi lenne az? - kèrdezte barátja.
- Az, hogy veled szeretnèm tölteni az egész èletemet. Mert szeretlek, Bram.
- Én is szeretlek Simon. Mindennèl jobban. - majd megcsókolták egymást.
*Fél évvel később*
- Ugye tudjátok, hogy ez az utolsó alkalom, hogy ide jövünk, együtt? - kérdezte Nick.
- Ne légy ilyen pesszimista. Ha majd egyetemre járunk mindannyian, akkor is eljöhetünk ide szórakozni. - mondta Abby.
- Persze. Hiszen itt kezdődött minden. - Simon rámosolygott a mellette álló fiúra, mire az megcsókolta.
- Lenne kedvetek dodzsemezni? - kérdezte hirtelen Leah, mire mindannyian elkezdtek a játèk felé futni.
Két óra múlva, nevetéstől részegen álltak meg. Az elmúlt percek mindannyiuk életében nagyon fontos szerepet kaptak. Mikor Simon felnézett, ráeszmèlt, hogy èpp az óriáskerék előtt àlltak meg.
- Mit gondolsz Bram? - kèrdezte, mire a baràtja is felkapta a fejét, majd elmosolyodott. Simon kinyújtotta a kezét, mire a másik rákulcsolta az ujjatit a fiúéra, és együtt indultak el a kerék felé.
Beültek az egyik kocsiba, majd elindították a szerkezetet. Azonban az alighogy felért a tetejére, megállt.
- Mi a...? - Simon nem tudta nem észrevenni, hogy ezt a barátai csináltàk.
- Simon. - szólt neki Bram, mire odakapta a fejét a fiúra. - Amióta elkezdtünk levelezni, és amióta jobban megismertelek, te vagy az èletem. Nagyon szeretlek, és a világot jelented nekem. Úgyhogy szeretnèm megkérdezni. Van kedved összeköltözni velem?
Simon először csak szóhoz sem jutott, majd a döbbenetből felocsúdva csak ennyit bírt kinyögni:
- Igen, Bram, IGEN. Szeretnék veled összeköltözni, mert èn is szeretlek. - majd megcsókolta azt a fiút, akiért bármit megtett volna.
