Hello embik.
Az utóbbi időben nagyon elvette az időmet a tanulás és minden, és szerintem ez lesz az utolsó fejezet, amit ebbe a könyvembe rakok. Köszönöm azoknak, akik eddig kéréssel fordultak hozzám, hogy megbíztak bennem annyira, hogy megírhattam nekik a one-shotjukat.
És akkor ClemClementine élvezd a one-shotodat sok szeretettel💕
Nico egész nap idegesen járkált fel és alá. A mai nap különleges volt számára. Ma akarta megkérni Karolina kezét. Mindent percre pontosan megtervezett, hogy az egész tökéletes lehessen szerelme számara.
Karolina eközben az ékszerboltokat járta sorra Mollyval és Gerttel az oldalán. Gyűrűt keresett Nico számára. Ő is a mai napot választotta arra, hogy eljegyezze kedvesét.
- Nem hiszem el. Már két órája barangolunk az üzletekben és még mindig nem találtam meg a megfelelő gyűrűt Niconak. - mérgelődött Karolina.
- Ne aggódj. - nyugtatta Molly. - Niconak nem az fog számítani, hogy milyen a gyűrű, inkább az hogy tőled kapta.
- Pontosan.- helyeselt Gert. - Egyébként mennyi időnk van még a randitokig?
- Még egy óra. Ahj, csak találnám addigra meg a tökéletes ékszert, különben kénytelen leszek a sajátjaim közül adni valamilyet. - bosszankodott a szőke lány.
Betértek a következő üzletbe. Rögtön szétszéledtek, és a gyűrűk közé vetették magukat. Röpke 10 perc után, Molly boldogan felkiáltott.
- Azt hiszem megtaláltam Nico gyűrűjét! Karolina, Gert, gyertek gyorsan ide.
- Mutasd, Molly. - szólt Karolina, mire a lány egy fekete ónixgyűrűre mutatott rá.
- Igazad van, mi corazón. Ez a tökéletes gyűrű. Most pedig siessünk, nehogy elkéssek. - azzal rohantak is kifizetni az ékszert, majd siettek vissza a közös lakásukba.
Nico ezidő alatt mindent előkészített, és szépen felöltözött. Kedvenc fekete ruháját és füstös sminket tett fel, és úgy érezte, mostmár semmitől sem fél. Szerelme gyűrűjét a süteménybe sütötte bele, ezzel majd még nagyobb meglepetést okozva Karolinának.
Hirtelen ajtócsapódásra, és beszédre lett figyelmes mire kikukkantott a folyosóra. A három lány gyorsan felrohant, majd bezárkóztak mind Karo szobájába. Nico kicsit furcsállta ezt, hiszen Gert és szőke kedvese nem voltak éppen legjobb barátok, de most nem foglalkozott ezzel. Inkább lement a konyhába, hogy megterítsen a vacsorához.
Percekkel később Karolina is csatlakozott hozzá, egy lélegzetelállító kék ruhában. Niconak egy percre még levegőt is elfelejtett venni, olyan szépen nézett ki a lány. Mikor magához tért, megköszörülte a torkát, és hellyel kínálta Karolinát.
Az egész vacsora alatt egyikük sem szólt semmit. Érezni lehetett rajtuk, hogy mindketten izgatottak. Mikor befejezték az evést, Nico felállt és behozta a desszertet, majd szerelme elé rakta.
- Köszönöm, de igazán nem kellett volna. - pirult el Karolina, de Nico csak elmosolyodott, majd puszit nyomott a homlokára és visszaült a lánnyal szembe.
Karo nekilátott a süteménynek. Pár falat után érezte, hogy valami keménybe ütközött a villája. Kibogarászta, majd mikor meglátta a gyűrűt, azt hitte, sokkot kap.
- Karolina. - szólt ekkor Nico. - Amióta csak megismerkedtünk, mindig is többet éreztem irántad, mint barátságot. Életem legszebb álma vált valóra azzal, hogy a barátnőm lettél, és most szeretnék neked feltenni egy olyan kérdést, amely megváltoztathatja az életünket. Karolina, hozzám jönnél feleségül?
A szőke lány nem kapott levegőt, annyira meglepődött, majd mikor feleszmélt, boldogan Nico nyakába ugrott.
- IGEN, IGEN, IGEN!!! - és megcsókolta a lányt. Mikor elengedte hátralépett és elővett egy kis ékszerdobozt a ruhája egyik szegélyéből.
- Igazából én is ezzel a meglepetéssel készültem neked, de ahogy látom, már lelőtted a poént. - nevették el magukat. - Nico, lennél a feleségem? -kérdezte egyszerűen Karo, mire Nico könnyes szemmel csak bólintott egyet, és kedvese ölelésébe burkolózott.
Ezek után felhúzták egymás ujjára a gyűrűket, majd egy csókkal pecsételték meg ennek a szép napnak a lezárását.
