Volt Egyszer Egy BTS

10. RÉSZ

Kis ideig matat a zárral, majd nagy lendülettel kinyitja az ajtót, azonban amint észrevesz minket, lefagy. Először Yoongi-n időzik a tekintete, aztán engem kezd enyhén tátott szájjal bámulni. Ismét Suga-ra néz, és valamit motyog az orra alatt. Talán azt mondta "Suga" de nem vagyok benne biztos.
-Jeon Jeong Guk.-szólal meg Yoongi végül. Miért nem örülnek egymásnak? Más reakciót vártam tőlük. Bár azt nem tudom mi történt köztük a múltban, ami miatt esetleg haragban lennének. Jungkook továbbra is csodálkozva bámul minket. Leginkább Suga érdekli. Nagyon meg van lepődve.
-Yoon Gi?-nyög ki végre valamit a fiú. -Mit...Mit keresel itt?-kérdezi óvatosan.
-Téged nyuszipofa. Na, beengedsz minket végre?!-tör ki Suga "Suga-s" személyisége.
-Ja, persze.-feleli a még mindig sokkolt állapotban lévő Kookie. Szegényt kezdem kicsit sajnálni.
-Jane vagyok.-mutatkozok be, ahogy belépek az ajtón, majd mosolyogva elsétálok Jeon mellett.

Suga már leült az ebédlőasztalhoz és ott könyököl. Jungkook lassan becsukja az ajtót, majd még annál is lassabban idevonszolja magát. -Nyugodj meg.-mondom neki mosolyogva. -Ez nem valami kihallgatás lesz. Miért nem örültök egymásnak?-nézek most már Suga-ra. -Én örülök, hogy látom.-vigyorog Yoongi Jungkookra. Erre a fiú még furcsábban néz rá. Szegény nem tudja hova tenni ezt a helyzetet. -Régen sokkal beszédesebb volt.-súgja nekem Yoongi, de úgy, hogy Kookie is meghallja. A fiú mellém tol egy széket, majd megköszörüli a torkát. -Ömm...Hogy találtatok rám?-kérdezi bizonytalanul. Kezdem megszokni ezt a kérdést.
-Ha annyit mondok, hogy a csaj újságíró, akkor már érted?-kérdez vissza Suga nevetve. -Újságíró?-néz rám Jungkook. Egyem a kis nyuszipofiját! Mondom magamban. -Jane, minden oké?-néz rám Suga kérdően. -Ne bámuld már ilyen feltűnően.-suttogja tovább a fiú. Óh, hogy emiatt szólt! Igen, elkezdtem bámulni Kookie-t ilyen tipikus olvadozó fejjel. -Khm-váltok újra rendes arckifejezésre- Igen, az vagyok. Újságíró.-válaszolok mosolyogva.
-Aha...Értem.-mondja nagy szüneteket hagyva a szavak között. -Nem érted, igaz?-terül el Suga a székében és úgy szugerálja tovább Kookie-t. -Nem.-nézi a földet szégyenlősen a kis Nyuszipofa. -Na várj, elmagyarázom! Szóval...-kezdek bele lelkesen az izgalmas történetbe, de vetek egy pillantást Yoongi-ra, aki mosolyogva bólint egyet, hogy őt nem zavarja.

Kookie végig tátott szájjal bámult, miközben elmeséltem neki, hogyan jutottam el idáig és hogy miken mentünk keresztül eddig Suga-val. Szegény sokszor elvesztette a fonalat.
-Ez elég durva.-mondja nevetve Jungkook. -Komolyan randiztál Su Ho-val?
-Igen.-válaszolom mosolyogva. Már nem olyan szégyenlős, mint az elején volt. Bátran belebeszél, ha éppen beszélek vagy csak nevet rajtam egy jót. Örülök, hogy jól érzi magát és nincs semmi baja. Milyen furcsa újra látni, ahogy együtt nevetgélnek Yoongi-val meg viccelődnek az "élettörténetemen." Márcsak Jin béna poénjai hiányoznak. Erre a gondolatra halkan elnevetem magam, mire a két fiú furcsálva, nevetéstől vörös fejjel rámnéz, majd újra elnevetik magukat. -Ahss, de édesek együtt.-mondom és akaratlanul is szélesen elvigyorodok. -Édesek?-kérdez vissza Suga. -Hoppá.-kapok észbe, ugyanis ezt nem akartam hangosan kimondani. Kookie ismét elneveti magát és aranyosan rám néz. Hát, Istenem megzabálom, olyan édes! Olyan más így közelről és úgy, hogy csak hárman vagyunk. Nem fotóznak és nem kiabálják folyamatosan, hogy 'oppa!' Vajon most mi lenne a reakciója Jungkook-nak, ha mondanám neki: 'oppa!'
-Jungook?-nézek a fiúra.
-Igen?
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.-feleli mit sem sejtve.
-Még mindig nem szereted, ha úgy hívnak OPPA?!-kérdezem aranyosan kihangsúlyozva az 'oppa' szót. -Jungkook arca hirtelen megváltozik, mire megijedek és legszívesebben visszaszívnám, amit mondtam. Azonban pár másodperc múlva Nyuszipofi hangosan elneveti magát, de már olyan szinten röhög, hogy alig bír egy helyben maradni.