Volt Egyszer Egy BTS

9. RÉSZ

-Mit csinálsz?-méregeti kíváncsian a képernyőt. -Kíváncsi vagy, hol laknak a többiek?-nézek rá mosolyogva. -Milyen többiek?-ráncolja a homlokát. -Mármint, azok a többiek? -Ők, bizony!-nevetek. -Gyere! Segíts megkeresni a srácokat! Biztos hiányoznak neked.
-Megkeresni?-értelenkedik Suga. -Tudod! Ahogy én találtam rád!-magyarázom. -Mindenkinek megvannak az iratai. Már csak ki kell böngésznem a jelenlegi lakhelyüket.
-Á, értem. És ha én nem akarok velük találkozni többet?-néz rám lehangoltan Suga. -Akkor nem tartogatnál az éjjeli szekrényeden és a fiókban közös képeket.-mosolygok. -Már nem lepődök meg azon, hogy a fiókomban is turkáltál.-nevet. -Bocsánat. Na, de gyere már! Egyedül túl unalmas! Amúgy is, tudtommal neked sincs jobb dolgod már egy jó ideje.-kacsintok. -Ez igaz. Jól van, segítek.-sóhajtja. -Ez az! Ki legyen a következő?-görgetek a mappák között. -Mármint... -Igen, ki legyen az, Jungkook, Namjoon, J-Hope, SeokJin, Taehyung vagy Jimin? Válassz!-sorolom nevetve. -Miért pont én?-kérdezi flegmán. -Akkor választok én! Legyen Jimi... -Nem kell, én is tudok választani! Keressük meg Jungkook-ot!-vág élesen a szavamba.
-Ömm...Rendben.-nézek rá furcsán. Mi volt ez a szokatlan reakció? -Akkor Jungkook lesz a következő. Elkezdek lefelé görgetni Kook mappájához. -Az lesz az, nem?-mutat rá egy fájlra. -De, az az!-válaszolom és rákattintok, majd elkezdem keresgélni a lényeget: a lakcímet. Hirtelen megcsörren a telefonom, amire kicsit megilyedek. -Ki a franc?!-kapom a kezembe, de rögtön el is dobnám, ugyanis Su Ho az. -Mi van, nem veszed fel?-kérdezi Suga. -Nem tudom mit mondhatnék neki.-nézem szomorkodva a képernyőt. -Az sokkal rosszabb, ha nem veszed fel.-néz rám a fiú, majd megnyomja a zöld gombot. -Mit...Szia Su Ho!-felállok és arrébb sétálok, attól félve, hogy Yoongi kiad valami fura hangot és Su Ho rájön hol vagyok. -Szia Jane! Mikor érsz haza? Sam mondta, hogy elmentél. Szegény srác nagyon szét van esve, történt valami?

-Szia Su Ho! Nem, semmi különös. Aranyos, hogy aggódik, de most tuti nem mondom el mi zajlik köztünk. -Jane, nekem elmondhatod. Minden rendben?-kérdezi aggódva. -Nem. Sajnos semmi sincs rendben. Sam-mel összevesztünk és nekem kell egy kis idő. Nem tudom pontosan mikor megyek vissza.-válaszolom, visszagondolva a Sam-mel történt kínos helyzetre. -Ha akarsz, aludhatsz nálam, van elég hely! Hol vagy most? Érted megyek!-hadarja. -Nagyon kedves vagy, de nem kell. Most egy kicsit egyedül akarok lenni, kérlek értsd meg.-a padlót bámulom és érzem, hogy legszívesebben elmennék Su Ho-hoz, de elhatároztam magam. A munkámmal fogok foglalkozni. -Persze, megértem. Azért megmondod hol vagy? Nyugi, nem kereslek meg, csak ha valami baj történne, azt nem bocsátanám meg Sam-nek.-mondja kicsit indulatosan. -Egyik barátomnál, biztonságban.-válaszolom. Semmiképpen sem akarom elmondani neki, hogy Yoongi-nál vagyok. -Megígéred, hogy vigyázol magadra?
-Igen, megígérem. Most mennem kell. Szia!-leteszem, majd visszaülök Suga mellé. -Minden oké?-néz rám óvatosan. -Nem. Semmi sem oké.-sóhajtok. -Elmondod mi az? Mi nincs rendben?
-Nem akarlak untatni vele.-bámulom a képernyőt. -Nincs jobb dolgom, te mondtad.-mosolyog a fiú. -Igaz.-megköszörülöm a torkom. -Sam a legjobb barátom...

-És ezért eljöttem.-fejezem be a mesémet. Yoongi csak néz maga elé, de nem mond semmit. Biztos szerinte is egy aljas féreg vagyok.
-Úgy érzem mindenkinek csak egy teher vagyok. Mindenkinek hazudozok, aztán meg úgy teszek, mintha minden rendben lenne.-mondom félig könnyek között. Még mindig nem szól semmit.
-Nyugodtan mond ki. Egy undorító ember vagyok!-keresem Yoongi tekintetét, de a fiú továbbra is a gondolataiba van mélyedve.
-Az emberek tesznek néha undorító dolgokat.-szól elgondolodva. -De bármikor odamehetünk az illetőhöz bocsánatot kérni. Azt mindenki értekeli.-néz most már a szemembe.
-Szóval, szerinted nekem kéne bocsánatot kérnem Sam-től?-kérdezem kissé hitetlenkedve.
-Hát, te érzed, én nem tudom, hogy milyen érzések vannak benned. Ahogy jónak látod. Nem akarok beleszólni.-válaszol kicsit megilyedve. -Még én sem tudom. Talán jobb lenne, ha soha nem mennék haza.
-Nem! Azt nem teheted vele. Gondolj bele, mit érezhet.-mondja érzelgősen. Egyre furább a helyzet Suga-val.
-Talán igazad van.-felelem.
-Ez nem egy egyszerű helyzet, de biztosan túl teszi magát rajta Sam. Nem így van?
-De, igen. Sam erős. Ahogy én is, szóval folytassuk a munkát.-újra a monitor felé fordulok, és elküldöm magamnak az adatokat. -Ha holnap indulunk az megfelel?-rá sem nézek Suga-ra, csak kikapcsolom a laptopomat. -Nincs semmi dolgom.-válaszol. Hallom a hangján, hogy mosolyog. -Rendben. Bírni fogod a hosszú autóutat?
-Persze.-válaszolja egy vállrándítással. -Rendben. Akkor holnap délelőtt elindulunk.-meghajolok, majd elindulok a szobám felé, hogy bepakoljam, ami szükséges. -Irány Busan!-feláll a székről és mosolyogva rám néz. -Jó kis kaland lesz, és legalább kicsit kimozdulsz a mindennapos gondjaidból.-mondja. -Ezt nem nekem kéne mondanom?-elmosolyodok. -Az előbb még én győzködtelek téged. Na, menj pakolj össze!-intek nevetve. -Megyek már!-kisétál, majd becsukja maga mögött az ajtót.

Elkezdek pakolászni, de közben erősen agyalok Sam-en. Nem tudom kiverni a fejemből a fiút. Talán fel kéne hívnom? Nem, biztos nem! Más témára próbálok összpontosítani, mondjuk Jungkook-ra, akivel remélhetőleg hamarosan találkozok is. Olyan kíváncsi vagyok, hogyan fog reagálni, amikor meglátja Suga-t. Vajok örülni fog neki? Biztosan! Vagyis remélem.

Megpróbáltam mindent összesűríteni egyetlen egy bőrönbe. Hát, kicsit több dolog van benne, mint amennyit elbírna. Ma hamar lefekszek, hogy holnap megállás nélkül tudjak vezetni és hogy ne aludjak be útközben.

Mik ezek a hangok? Kinyitom a szemem és álmosan átsétálok a konyhába, hogy megnézzem ki van ott. -Su...Vagyis...Yoongi?!-dadogom fáradtan, közben pedig a szemeimet dörzsölgetem. -Te meg mit csinálsz?!
-Kávét.-mondja, mintha teljesen természetes lenne hajnali ötkor kávét főzni a szomszédban. -De...Még csak hajnali öt óra van! Miért nem alszol?-kérdezem, mert nem tudom felfogni ezt az értelmetlen helyzetet. -Elromlott a kávéfőzőm, meg amúgy sem bírok aludni. Már nagyon régóta.-válaszol Suga. -Légyszi, menj az ágyadba és próbálj aludni, mert én is próbálnék. Holnap végig én fogok vezetni és ki akarom pihenni magam.
-Hát, majd vezetek én!-mondja, és még mindig a kávéfőzővel babrál. -Tudtommal nincs jogsid, vagy tévednék?-nézek kissé meglepődve. -Mióta ráérek és nincs semmi dolgom -fordul felém mosolyogva -azóta volt lehetőségem jogsit szerezni.-meséli. -Óh, értem. De miért kell mindig fennakadni azon, hogy "nincs semmi dolgod"? -kérdezem értetlenkedve. Túl álmos vagyok még Suga hülyeségeihez. -Mert csak. Tetszett ahogy mondtad.-magyarázza a fiú. -Aha. Viszamegyek aludni.-közlöm ásítva, majd visszacsoszogok az ágyamba. -A kávéd az asztalon lesz!-kiáltja utánam Yoongi. -Hogy mi?-kérdezem már félálomban, de meg sem tudom várni a választ, ugyanis elalszok.

-Kösd be magad!-szól Suga, majd elindítja a motort. -Jó, jó mindjárt.-idegeskedek.
-Megittad a kávét? Mondtam, hogy idd meg.
-Nem, mert akkor nem tudok aludni, amíg vezetsz. Azt is mondtad, hogy nyugodtan aludjak, de nem tudok, ha teli vagyok koffeinnel.-magyarázkodok. -Jól van, ez igaz. Aludj.-vált komolyra hirtelen. Hallgatok rá és lehunyom a szemem. Nem sok kellett, hogy ismét elaludjak.

-Jézusom!!
-Mi van?!-kapom fel a fejem azonnal. -Mi a szart csinálsz te f*szfej!?-ordibál Suga. -Hogy lehet valaki ennyire paraszt?!-káromkodik tovább, én pedig lassan rájövök, hogy mi volt a baj. -Bocsi, csak nem tudom, hogy képesek engedni az ilyeneket vezetni.
-Semmi. Átvegyem?-nyújtózok egy nagyot.
-Csak ha kipihented magad.-néz rám a fiú. -Kipihentem magam.-mosolygok. -Rendben, akkor a következő benzinkútnál megállok.
-Oksi. Amúgy, mennyi idő még?-kémlelem közben a tájat, ami különösen szép. -Úgy egy óra nagyjából.

-Jól vezetsz. Jobban, mint én.-mondja Yoongi. Ezen elmosolyodok. -Te tényleg nem vezetsz valami jól.-nézek rá nevetve. -Jó, nem tehetek róla, hogy én kapom az ilyen f*szkalapokat, akik nem tudnak vezetni.-védekezik idegesen. -Ez mindenkivel előfordulhat. Tudni kell nyugodt maradni.-mondom és közben mély levegőket veszek. -Be és ki. Be és...-Jó, köszi, köszi -szakít félbe a fiú -Alszok egy kicsit.

-Nem, ide az van kiírva, hogy lehet parkolni!-magyarázom idegesen az idegennek. -Maga mennyen arrébb! Én parkoltam ide először!-mutogatok.
-Mi a szar?!-szól közbe Yoongi, aki az imént ébredt fel. Kiszáll a kocsiból, és mellém lép. -Mi a baj?-súgja a fülembe. -Nem hiszi el, hogy ide lehet parkolni, pedig nagyon is lehet!-mesélem. -Elnézést kérünk.-kezd hajolgatni Suga, majd megfogja a kezem és betuszkol a kocsiba. -Te meg...-Csak vezess tovább. Találunk más parkolót is, nyugi.-mondja tök nyugodtan. Lehunnya a szemét és hátrahajtja az ülést. -Oké.-nézek rá furcsán, de engedelmeskedek és tovább megyek.

-Sug...Yoongi, már húsz perce üres parkoló után kutatok, de nem sok sikerrel. Nem segítenél egy kicsit?-méregetem idegesen a sűrűn lakott városnegyedet. -Szólj, ha megérkeztünk.-ásít egyet, majd megfordul a másik oldalára. -Chh, tipikus.-mosolyodok el. Kénytelen vagyok egyedül folytatatni tovább az üres parkolók utáni keresést. Ez van, ha az ember Min Yoon Gi-val utazik. Meg kell hagyni, nagyon jó társaság. Egész úton, amíg én vezettem, meg sem szólalt.

Végre kiszúrok egy kis helyet, ami üres. Azonnal rálépek a gázpedálra és villámgyorsan bekanyarodok a parkolóba. Olyan éles kanyarral, hogy Suga felriad. -Ez...Meg...Mi a szar volt?-hunyorít ki az ablakon. -Csak szóltam, hogy megérkeztünk.-válaszolok egy laza vállrándítással. -Vicces.-méreget haragosan. -Na, gyere találkozni Jungkook-kal! Már olyan izgatott vagyok!-vigyorgok és húzom magam után a fiút egy kisebb házhoz.

-Ez lesz az.-kezdem méregetni a kicsike házat. -Kopogsz?-nézek Suga-ra. -Miért én?-háborodik fel. Felhúzom a szemöldököm és már nyúlnék az ajtóhoz, amikor Yoongi ellöki a kezem és bekopog. -Néha nem értelek.-nevetek halkan. -Nem is kell. Én vagyok Min Yoon Gi.-húzza ki magát büszkén. Valaki kezdi kinyitni a kulcsra zárt ajtót. Jungkook?

Sziasztok! Bármilyen nehéz is elhinni, nem volt ihletem. Egy csomó nap úgy ment el, hogy eldöntöttem, ma storyt írok, de aztán ismét nem lett belőle semmi. Na, de mindegy is, itt egy újjabb rész, ami remélem tetszik nektek<3❤❤❤
Hamarosan jövök a folytatással!
Sok puszii❤❤❤
#szeretemazolvasoim