A Lángok Gyermeke! [Befejezett]

"Szörnyetegek"?! És egy szörnyű vég.

Lana sétált haza fele amikor egyszer, csak meg láttam maga elött az apját.

-Apa?!

Az apja elkezdett neki integetni majd besétált egy ajtón. Lana utána szaladt, de mikor kinyitotta az ajtót nem az apja állt elötte, hanem egy fehér haju fiú akinek a szemeiből a halál nézet vissza rá. A fiú oda hajolt Lana füléhez és belesúgott valamit...

-Remélem emlékszel még rám drágaságom. egyszer te is az enyém leszel!

Lana ekkor hírtelen felriadt és arra eszmélt fel, hogy Chenji átölelte.

-Minden rendbe Lana?! Már megint rosszat állmodtál?

-Igen... Amióta csak elkezdődött az új év furán érzem magam mostanság. Egyre gyengébbnek érzem magam és állandóan rémálmok gyötörnek... és mindig őt látom állmaimban... Szerinted túlélték mások is?! Kérlek mond, hogy akkor legalább ne csak ő éljen... Neki nem szabad élnie különben az egész világ veszélyben lehet.

-Ezek csak álmok nem hinném, hogy bárki is túlélte, hisz azokat a fegyvereket használták amik képesek megölni minket, hisz elpsztítja az állati DNS-eket.

-Remélem igazad van... Holnap után úgy is utazunk haza és újra elkezdődnek a tanítások. A srácoknak is van még mit tanulni, hisz ugyan úgy meg kell csinálniuk a vizsgákat mint bárki másnak.

-Most ne foglalkoz ezzel. Aludjuk, hisz még csak hajnali 2 van.

Chenji vissza húzta Lanát az ágyra, majd átkarolta és megcsókolta

Reggel mire fölkellt mindenki más addig már Lanáék kint beszélgettek az ebédlőbe.

-Úr isten! Hogy az atya úr istenbe lehettek ennyire kipihentek már kora reggel? (kérdezte David Lanáéktól)

-Nem nehéz tudod időben lefeküdtünk aludni, hogy feltudjunk kellni frissen és üdén nem pedig ijesztgettük egymást rémtörténetekkel mint ti. (nevette el magát Lana) 

-Jól van na... hmm.. Chenji milyen volt?! 

-Micsoda?

-Hát Lanával aludni végre egy lányt ölelhettél a plüs mackód helyett!

-David...

-Mivan?! Így is sok időbe telt rábeszélni Lanát, hogy veled aludjon ám. A lányok olyan makacsok tudnak lenni néha...

-Vigyáz mit mondasz mert ez a "lány" letépi a tökeidett.

-Na ne! Az még kell nekem.

-Ne aggódj ami nincs azt nem tudom letépni. (felelte Lana)

-Ha.. ha.. nagyon vicces, de majd Sara megvéd ugye tündérkém?

-Hát... az sajnos már menthetettlen. (kezdett el mindenki nevetni)