A Lángok Gyermeke! [Befejezett]

A főnix hamvai.

8 ÉVVEL KÉSŐBB

Chenji felépítettet egy kisebb felhőkarcolót ahol mindenki együtt folytatta az életét. Chenji az egész munka helyét is átköltöztette a felhőkarcolóba és, így legalább csak pár emeletet kellet lemennie a lifttel, hogy haza jusson. A kis Klara végül abba az iskolába ment ahova mindenki járt. Sara és David is abba az iskolába maradtak mint tanárok, így is a lányuk közelébe maradva és Lana emlékére. Elizabeth ügyvéd lett és mára már őt tartják ott a legjobbnak a városba, Carlt pedig Chenji fogadta maga mellé, hogy segítsen neki elvezetni a céget. Yuko a rend fen tartásban helyezkedettel és így ma már ő ott a legtiszteletreméltóbb parancsok.  Koutarou pedig  tűzoltónak állt és igen hasznosnak bizonyult ugyanis ha nincs víz a közelben és kifogy a tartály akkor azt a varázs erejével megoldja. A varázs erejét mindenki használja mivel Chenji megegyezett a főbb hatóságokkal, hogy amíg nem sodornak veszélybe az erejükkel másokat, addig használhatják azt nyilvánosan is. Viszont most ez a nap mindenben másabb lesz mint az elmúlt nyolc évben...

Mindenki befejezte a munkát és haza mentek, majd onnan együtt a temetőbe ahol Lanának egy saját szobrot építettek. Letettek oda egy tál levest ami Lana kedvence volt és gyertyákat helyeztek még köré. 

-A hamvaidat minap szórtam szét az iskolánál. Úgy gondoltam mivel az életed egy részét ott élted le örülnél ha ott lelnél örök nyugalomra... (mondta Chenji miközben megint a könnyeivel küszködött) 

-Mi is reméljük, hogy most már nyugodtan pihensz... elvégre mindig minket védtél és most tessék mi élünk.... de te... nem. (Mondták a srácok majd sírni kezdtek)

-Ne sírj anya. Minden jó lesz! (próbálta vigasztalni Sarat Klara) 

Miután még elmesélték ott a napi történéseket együtt haza mentek és leültek közösen filmet nézni. Egyszer csak mikor már majdnem mindenki elaludt a film közbe Koutarounak elkezdett a telefonja csörögni ezzel felkeltve mindenkit. Koutarou felvette a telefont és döbbenten hallgatta mi történt...

-Mi?! Értem... rendben már is indulok oda! (mondta Koutarou a telefonban)

-Mi történt drágám? (kérdezte tőle Yuko miközben még a szemét törölgette)

-Az iskolánk... kigyulladt és akkora lángokban ég, hogy nem bírják annyian féken tartani, így mindenkit oda rendeltek...

-Jaj ne... de az osztály nyuszi ma bent maradt az iskolába! (mondta aggódva Klara) 

-Mindenki öltözzön! Koutarou veled megyünk és segítünk eloltani a tüzet... vagy legalább kihozzuk a nyuszit. (mondta Chenji és sürgette a többieket)

Mindenki gyorsan elkészülődött és beültek a kocsikba. Yuko ment elöl, hogy ő legyen a rendőri kíséret és , így mentek szirénázva az iskoláig. Az iskolából kitörő lángok szinte az égbe csaptak, de szerencsére ház nem volt a közelbe amire át terjedhetett volna a tűz. Mindenki próbált víz erejű varázslattal oltani azonban ide még ők is kevesek voltak. A lángokat nem lehetett megfékezni...

-A nyuszi! Valaki hozza ki a nyuszit! (könyörgött síró szemekkel Klara)

-Sajnálom Klara, de nem lehet... a lángok olyan erősek, hogy aki oda belépne nem élné túl.

-És ha varázs pajzzsal mennénk be? (Vetette fel ötletnek Elizabeth)

-Megpróbálhatjuk... rendben tudod mit csináljuk! 

Elizabeth felállított Koutarou és maga köré egy varázs pajzsott és azzal próbáltak a lángok közelébe férkőzni azonban a bejárat teljesen beomlott, így nem tudtak tovább menni és Elizabeth is igen nehezen bírta megtartani a pajzsot, így inkább vissza fordultak. 

-Sajnálom eddig bírtam... (mondta lihegve Elizabeth)

-De így a nyuszika.... (kezdett el sírni Klara)

-Sajnálom kicsim... gyere ide... (mondta neki David)

-Nem! Majd én megmentem a nyuszit! (mondta Klara majd egy kis pajzsot vont maga köré és elkezdett berohanni az égő épületbe)

-Neee!!! 

Futottak utána a többiek, de nem tudták időben elkapni a lángok pedig túl erősek voltak. Chenjiék vissza rángatták Saráékat és az épület abba a pillanatba felrobbant a konyhában lévő gázpalackok miatt. Sara és David sírva rogyott össze azonban a robbanás alakzata egy főnixére hasonlított, majd a füstből elősétált Klara kézen fogva egy tűz vörös hajú lánnyal akinek a másik kezébe ott volt a nyuszi. Senki nem akart hinni a szemének...

-Te most szórakozol velem ugye?! (mondta sokkolódva Chenji)

-Nézd anya megvan a nyuszi! ez a kedves Lana nevű néni segített nekem kihozni! (mondta mosolyogva Klara és oda rohant Sarahoz)

-Mit... mit mondtál?! Hogy hívják?

-Lana. Hasonlít arra a lányra akinek a szobrához beszéltek mindig a temetőben tudod. 

-Rég találkoztunk... Sokat változtatok kivéve te Chenji... te nem változtál szinte semmit.

-Lana! Hát tényleg te vagy! (Rohantak oda hozzá a többiek öröm könnyeikkel küszködve) 

-Soha többet ne hagyj el értetted! Soha, de soha! (Mondta Chenji miközben végig simította az arcát)

-Soha többet nem hagylak el titeket főleg téged Chenji... szeretlek...

-Én is téged... annyira hiányoztál!

-Te is nekem...

Lana letörölte Chenji arcáról a könnyeket és megcsókolta, majd mindenki megtörölgette az arcát és egyszerűen Lana nyakába ugrottak. Majd együtt és boldogan haza tértek a házukba és mindent elmeséltek Lanának ami az elmúlt nyolc évben történt.