A Lángok Gyermeke! [Befejezett]

Ideje haza térni.

-Már vagy másvél év telt el, de Lana még mindig nem válaszol, nem eszik, nem csinál semmit és még a vörös haja is fehérre vált... (mondta Carl a kórházi váróterembe)

-Vajon meddig bírja még a teste? (kérdezte aggódva Sara a többiektől)

-Nem tudom... De menjünk be beszéljünk vele megint hátha most legalább tesz egy fejmozdulatott vagy valami! (mondta reménykedve David)

A srácok bementek a kórterembe, de mintha csak egy élettelen test lett volna elöttük ami folyamatosan, csak bámúlt ki az ablakon.

-Lana megint mi vagyunk azok, tudod a volt osztályod. A ház még mindig nagyon szép rendbe van és még Chenji hátra maradt pénzéből is rengeteg van. Koutarou remekül vezeti még Chenji üzletétt bár egy kicsit nehéz neki, hisz nem látja át annyira a dolgokat mint Chenji, de próbálkozik. És mi is próbálkozunk, mind keményen dolgozunk még mindig a ballagás óta és képzeld meg kértük a lányok kezét is! Mindenki igent mondott szóval azon gondolkozunk, hogy egybe tartjuk a 3 esküvőt. Természetesen neked is csináltunk meghívót, úgy, hogy ha szeretnél gyere el mi várunk rád továbbra is. (mondta David)

-Lana kérlek gyere vissza hozzánk már hiányzol nagyon és Chenji se akarná ezt, hogy így legyen. Nem gyászolhatsz örökké hisz te mondtad, hogy nem menthetünk meg minden életetett! (mondta Elizabeth)

Lana arcán egy könnycsepp gördült végig, de a szemeiből még mindig csak a halál vetődött ki se boldogság, se bánat nem látszódott rajta, csak a szín tiszta üresség és még mindig tovább bámulta az ablakot. 

-Lana szeretném, ha te lennél a gyermekünk kereszt anyja! (mondta Sara)

-Micsoda?! Az az... apa leszek?!!! (mondta öröm könnyekkel telt szemekkel David, majd átölelte Sarat)

-Nem... tudnám... meg védeni... (motyogta ki Lana)

-Majd én meg védem elvégre az én.. akarom mondani a mi lányunk lesz. Ő lesz majd a kis Klara...

-Már nem tudok megvédeni senkit tőle... (fordult feléjük Lana az üres tekintetével, miközbe végig folytak könnyei az arcán)

-Kitől?! Azon a napon kinek a hangját hallodtuk és mi történt veled? Lana kérlek mesélj el mindent...

-Chenji már mesélt róla nektek... De valahogy reméltem, hogy ő is halott, de naív voltam, hisz mégis csak ő a legerősebb "szörnyeteg" végül is apám erejének egy részét is birtokolja...

-Ki?!

-Zeno! Ő az aki még régen kijött abból a szobából amiből apám többet nem tudott... Ő is állati DNS-el rendelkezett mint mindenki más. Ő a denevér DNS-ét kapta meg, azonban miután meg kapta azt a szert amit apám is, azután ébrett fel az igazi ereje a denevér DNS-ének...

-Milyen ereje lett?

-El tudja venni mások erejét és annak bizonyos töredékét birtokolhatja is. De ahoz, hogy elvegye valaki erejét meg kell, hogy ölje! Az álldozatt véréből iszik és, így szerzi meg mások erejét azonban annyi vérre van szüksége, hogy vérveszteségbe meghallt mindenki akinek az erejét megkaparintotta. Ha úgy vesszük olyan mint a filmekbe a vámpír, csak rengeteg erővel és ő az egyettlen erőhasználó aki az elemeket is tudja használni.

-De nekünk nincs erőnk így nem kell aggódnod attól, hogy bajunk esik.

-Ti rengeteg varázs erőt birtokoltok és mivel nekünk erővel rendelkezőknek a varázs erő az egyetlen ami lehetővé teszi, hogy használhassuk az erőnket így ti lehetnétek az ő kis forrása föleg mivel neki rengeteg varázs erő kell a rengeteg erő használhatához. De belőlem már nem merít hasznott...

-Ezt meg, hogy érted, hisz te vagy az egyik legerősebb nem?! 

-Már nem... Tudjátok miért lett fehér a hajam?

-nem...

-Hát azért mert oda a varázserőm! És így nem tudom használni se a főnix se a sárkány erejét többé... ugyan úgy ahogy járni se fogok tudni többet...

-Ezt meg, hogy érted azt mondtátok, hogy neked és Chenjinek örökös varázsereje van. És, hogy érted, hogy nem járhatsz többé?! Miért nem mondtad el ezeket nekünk korábban? 

-Igen azonban mivel Chenjinek és nekem volt az egyik legveszélyesebb erőnk, így varázs pecsét van rajtunk... Ha túlzásba merülne az erő használatunk akkor automatikusan aktiválódik a pecsét ami elzárja a varázs erőnket. De a pecsét lassan aktíválódott, így az erő túl használattól oda a járásom. A hajam pedig azért lett fehér mert nincs varázs erőm Chenjinek pedig a szeme volt szürke, ha elvesztette a varázs erejét.

-Te pedig másfél éven keresztül, csak itt ültél kussba nem mondtál semmit és egyedül hagytál minket, pedig segíthettünk volna átvészelni mindent! (mondták felháborodva)

-Tudom sajnálom... De ti legalább ott vagytok egymásnak nekem viszont nem maradt már semmim elvesztettem az egyetlen embert kit igazán szerettem, de közbe rájöttem, hogy cserben hagytalak titeket is... nem is értem miért pont engem kértetek meg, hogy a gyerek kereszt anyja legyek, hisz szánalmas vagyok.

-Nem vagy az! És pont azért mert mindenek ellenére ugyan úgy te vagy a volt osztályfőnökünk és egyben a legjobb barátunk. (mondták Saraék)

-Kérlek hadjatok egy kicsitt magamra... (mondta Lana miközbe a könnyet törölgette arcáról)

Mindenki kimet a kórteremből és leültek a váróba gratuláltak Davidnek és Saranak a gyerekhez, majd elbeszélgettek a bent elhangzott dolgokról, majd egyszer csak Lana gurult ki a szobából egy kerekes székben.

-Na menjünk haza kíváncsi vagyok, úgy is mennyire tartájok rendbe azt a házat. (mondta mosolyogva Lana)

-jó látni végre az igazi Lanát! Üdv itthon. (mondták boldogan a többiek)

Miután haza értek Lana kérésére fölvitték az emeletre Chenji szobájába. Lana elkezdett keresgelni, hátha talál valami utolsó üzenetettet Chenjitől valamerre. Majd talált egy naplót amibe Chenji leírta, mikor elöször beszélt vele telepatikusan Zeno és, hogy mit is mondott akkor. Lana hírtelene nem tudta, hogy szomorú vagy mérges legyen mert Chenji nem mondott neki semmit, aztán tovább lapozott majd elolvasta amit utoljára írt Chenji... [Ma megyünk le a kis nyaralónkba, hisz itt a várva várt osztály kirándulás amit Lana is annyira várt. Igaz hazugsággal oldottam meg, hogy minden sikerüljön, de Lanáért bármire képes vagyok. Azonban kezdek félni, hogy talán Zeno megtalál minket és megint Lanát akarja majd, de semmi kép nem adom át neki. Miután sikeresen haza érünk elhatároztam, hogy megkérem Lana kezét, hisz már szeretem kiskorunk óta, ha pedig vissza utasít, majd addig próbálkozom amíg igent nem mond végre.] A lap szélén pedig ott lógott a gyűrű amit Chenji Lanának szánt. Amikor a srácok beléptek, hogy Lanára nézzenek minden rendben van-e Csak annyit láttak, hogy Lana ordított a sírástól, majd meglátták a naplót és elolvasták. Miután befejezték a felolvasást Lana felvette a gyűrűtt mint utolsó emléket Chenjitől. A többiek megvígasztalták és vissza mentek a föld szintre, majd bementek a konyhába és neki láttak főzni Chenji kedvenc ételét a Curryt.