A Lángok Gyermeke! [Befejezett]

A múlt rejtelmei és egy ismeretlen ismerős.

-Min gondolkozol ennyire Lana? Lassan ott vagyunk, de te még nem is szóltál hozzám egy árva szót se.

-Még jó, hogy nem! Haragszom rád! Az rendben van, hogy én kértelek arra old meg a dolgott, de nem azt mondtam, hogy szegdmeg a törvényeket!

-Ugyan... nem öltem meg senkit ezért.

-Mázlid van, hogy ennyire hülyék a srácok szülei különben most megint a nyakunkra szakadt volna a hatóság a hamis papírjaid miatt.

-Hát nem mindenkinek. Elizabeth szüleivel elég nehéz dolgom volt, de végül meg állapodtam velük. És különben is mindig azt mondják mi "szörnyetegek" sose tartjuk be a szabályok és mivel a srácokat is "szörnyeknek" állították már be, így nekik se kötelességük betartani a szabályokat.

-Te egy igazi idióta vagy! Azért mert több varázs energiát tudnak össze gyűjteni és felhasználni mint egy normális ember, attól még ők nem lesznek szörnyetegek.

-Hát az emberek nem így vélekednek...

-Ugyan mit tudnak az emberek! 5ével ezelött mikor lelőtték az osztályomból 17gyereket, csak mert féltek tőlük nem is tudom ki volt a szörnyeteg akkor igazán.

-Te! Vagy is téged neveztek annak mivel megöltél 64 rendőrt és 97 katonát ja meg 5 tankot pusztítottál el és vele együtt az iskolát és annak 500méteres hatókörében minden mást.

-Jogos! (Nevetett fel Lana) Mondjuk nem tudom mit vártak azok után, hogy megölték az osztályom nagy részét. Saraék is csak azért élték túl, mert ott voltál te is és felerősítetted a varázspajzsot amit csináltak.

-Sajnálom, hogy akkor nem voltam erősebb akkor talán mindenkit meg menthettem volna.

-Chenji mindenkit nem lehet megmenteni, ezt már meg tanultam az eddigi évek alatt... Hisz hány embert vesztettem el az évek alatt. Gyerek koromból is, csak te maradtál meg nekem. A többieket pedig megint csak az emberek ölték meg, én pedig az embereket.

-Na ez az, ha akkor megtudtalak volna állítani akkor nem haltak volna meg annyian.

-A végén így is te állítottál meg, szóval így is elég sokan köszönhetik még neked az életüket, köztük Sara-ék is.

-Az lehet... (Mondta Chenji majd egy rövid ideig kínos csend volt az autóban majd Lana megtörte azt)

-Ja és Chenji!

-Igen?!

-Inkább az utat nézd, ne pedig a sétálgató csinibabákat, különben kikaparom a szemed.

-hmmm... csak nem féltékeny vagy?!

-ÉN.... nem vagyok féltékeny! Csak... nem akarom, hogy árokba menj ennyi az egész!

-Aha... Akkor a fejed mért lett hírtelen olyan vörös mint a hajad?! (Nevette el magát Chenji)

-Óhhh... Fogd be! (kezdet el nevetni Lana is)

-Nézd Lana már meg is érkeztünk. (Mondta Chenji miközbe hátra intett a taxinak amiben a többiek utaztak)

Mindenki kiszált az autókból, majd kipakolták a cuccokat és bőröndöket, Chenji pedig kifizete a szállítokat és a taxist.

-Nos üdvözlök mindenkit az új otthonunkban. (Mondta Chenji miközbe a többiek még sokkba voltak a látványtól)

-Ugye most csak szórakozol velünk?! (szólaltak meg a többiek)

-Chenji azt mondtad új házba költözünk nem új palotába!(mondta Lana meglepődve)

-Igen de nem volt akkor ház amibe elfértünk volna kényelmesen mind annyian, szóval megvettem ezt a villát. Viszont te vagy a szakácsnő Lana, előre szólók nem vagyok hajlandó mást enni, csak a te főztöd meg piizzát, de leginkább a főztöd!