Hihetetlen, hogy már költözünk is! Még csak most kezdtem el a gimit, és máris másik iskolába kell járnom. Angliába költözünk a szüleimmel, egy kisvárosba. Apa a reptéren vár, és sürget.
- Ametist, ne késsük le a gépet! Gyere!- hallottam.
-Kislányom, majd a repülőből bámészkodsz! Indul a gép!!!- ez anya hangja volt.
Nagy nehezen becsekkoltunk, és felszálltunk a repülőre.
Egyszer csak elindult a gép. Hosszan gurult a kifutón, majd hirtelen felemelkedett.Én mekkora egy **** ********* vagyok!!!!! Be sem mutatkoztam!!!
Ametist Black vagyok, 16 éves. Ez az uccsó pár napom a szünetből, mert hamarosan kezdődik a suli. Ajjj, vissza fogom még sírni ezeket a nyugis perceket!! Egy lányiskolába fogok járni. Nem számitok sok jóra. Mindig is kissé.... antiszoc voltam. Mondjuk amilyenek manapság a lányok, el is tudhatjátok képzelni milyen okokból.Amikor leszálltunk, összeszedtük a csomagjainkat, és fogtunk egy taxit.
Kis utazás után megérkeztünk egy társasházhoz.
- Aztmondja, hogy...... 1. Emelet 4. Lakás..... Ááá, igen itt a kulcs is. Megvagyunk!- apa előhorgászta a táskájából a kulcsot, és beléptünk a lépcsőházba.
Mindenki megfogott pár csomagot. És elkezdtük megmászni a lépcsőket.
Egyszer csak lábdübörgést hallottunk, és a kanyarban feltűnt egy magas, barna hajú fiú. Látszólag nagyon siethetett valahova, mert kettesével ugrált lefele a lépcsőfokokon.
- Jónapot!!- köszönt nekünk.
- A mai fiatalok folyton- folyvást sietnek valahova! Jót fog tenni neked, lányom egy kis nyugis légkör abban a lányiskolában. Oda pedig bizony mondom, nem tehetik be a lábukat az ilyen suhancok!- csóválta apukám a fejét.
Rögeszmélyévé vált, hogy bárkor, és bármikor korlátlanul szidja a „suhancokat".
-Ahha persze, király- jegyeztem meg félvállról.
Huhh.A lakás gyönyörű volt. Két szobás lakás (anyáék+én) +konyha és nappali egyben van. A konyhából egy kis éléskamra nyílt. Még volt egy gardrób, egy fürdő, meg egy vécé.
A bútoraink már itt voltak. A szobámnak egy ablaka volt, az nézett az utcára. Mellette egy ereszcsatorna helyezkedett el, meg volt egy fa is. stabilnak tűnt. Ohhh milyen jól tudok majd kilógni innen! Elkezdtem berendezkedni.
Pár óra múlva anya felkiabált:
-Vacsora! Gyere!
Leültünk az asztalhoz.
- Amy, kislányom, holnap elmegyünk, intézünk pár papírt az iskoládban, jó?
- Felőlem....
-Berendezkedtél már, hogy tetszik a szoba?- kérdezősködtek.
- Ahha, igen. A szobám tényleg szép. Köszi, hogy mégis pirosra és szürkére festettétek!
Ja, igen. Volt egy kis kavarodás a szobám falait illetően. Anyáék mindenképpen sárgára akarták. Viszont én kitartottam a szürke-piros kedvenc színpárosom mellett.
- Na köszi a vacsit, finom volt. Szerintem megyek lefekszem.- elköszöntem tőlük, elmentem fürödni, befeküdtem az ágyba, és már el is nyomott az álom. . .____________________________________________________________________________
YOU ARE READING
Red Rebels - Vörös Lázadók
RandomSzereted a Pál utcai fiúkat, de eleged van a sok unalmas utánpótlásból? Ez egy új történet, új szereplőkkel! Ez NEM egy ,,évekkel később" történet lesz, itt nem lesznek uncsi jelenetek! Olvass bele!