Red Rebels - Vörös Lázadók

6.

Kikötötték a kezem, levették a hálót, végül a számból is kiszedték a rongyot, és a szememet is kioldozták.

És utána jött a hideg zuhany. Szó szerint.

Nyakon öntöttek jó pár vödör jeges vízzel. Gondolom arra számítottak, hogy csak állni fogok egy helyben, de nagyon meghökkentek, amikor hirtelen felkaptam a földről egy botot, és elkezdtem vívni a ,,nagyfőnökkel".

A fiúk tanácstalanul néztek vezérükre, erre a szituációra nem igazán számíthattak. West csak leintette őket, megragadott ő is egy nagyobb botot, és elkezdett felém közelíteni.

- Mivan, Black, azt hitted, csak neked vannak spontán ötleteid?-röhögött- Gyere, és mutasd mit tudsz!-nézett rám kihívóan.

-Ó, nem vagyok én olyan kezdő, mint azt hiszed!- válaszoltam neki, és közben már támadtam is. 

Apa járt régen harcművészetre, és otthon megtanított pár dolgot nekem is. A többiek letaglózva álltak egy helyben, míg mi párbajoztunk.

Egyszer csak egy őrszem futott a tisztásra hozzánk.

-Jönnek! Az utcában vannak!- kiáltotta oda Westnek- Nincs sok időnk, mi tévők legyünk?

Peter leeresztette a kardjának kinevezett botot, és idegesen beletúrt a hajába.

-Pont most. Mindig a legrosszabbkor. Az egész egyes szakasz a kapuhoz megy. Előtte menjetek a fegyvertárba lándzsákért! A második szakasz velem jön az erődökhöz. Ki kell találnunk valamit- intézkedett- Harry!

-Igen, Peter?- Harry is idegesen toporgott.

-Vigyázz a csajra! Menjetek az őrtoronyba. Ha bármi furcsát észleltek jelezzetek nekem. Most pedig, mindenki a helyére!

A csoportok elsiettek a helyükre óriási hangzavarral. Nagy volt a sietség és az összevisszaság. Harry megragadta a karomat, és elkezdett a bokrok közé húzni.

-Mire ez a nagy felhajtás? Kik jönnek?-tudakoltam, mivel semmit sem értettem.

-Gyere már, Amy, nem érünk rá tökölni. Majd mindent elmondok neked, de most sietnünk KELL.

Elvezetett egy olyan részhez, amit kívülről nem is lehetett látni.
Bokrokkal takart, kis fa bázisban bújtunk el. A két utca sarkán voltunk.

Egyszer csak megpillantottuk ahogy zöld egyenruhás, nálunk pár évvel idősebb, és talán néhány velünk egykorú fiú közeledett zajosan felénk. Kezükben élesre faragott botok, lándzsák voltak.

-Jaj, ne! Szólok Peternek, te addig maradj itt, és meg ne mukkanj semmi áron se!- figyelmeztetett Harry, és már egyedül is hagyott.

Bevallom kissé megijedtem a helyzettől. Azt sem tudtam, kik ezek az alakok, és miért kell tőlük félni.

Egyszer csak irányt változtattak, és elindultak a tőlem jobbra eső kerítés felé.

Jajj, ne, a fiúk a kapunál várják őket, ezek meg hátba akarják támadni őket!
Úgy vélekedtem, hogy szólok a csapatomnak.

Csendben kuporogtam az erődben.
Próbáltam magam minél kisebbre összehúzni, nehogy meglássanak.

De hirtelen felpattantam, elhagytam a menedéket, és elkezdtem keresni egy utat, ahol visszajuthatok a kapuhoz, hogy figyelmeztetni tudjam társaimat.

Egyszer csak ismeretlen hangot hallottam a hátam mögül:

-Idenézzetek, kit fogtunk, gyerekek!