Red Rebels - Vörös Lázadók

5.

Ametist szemszöge

Nagyon örültem, mikor Peter azt mondta, hogy maradhatok! Most este lesz a beavatásom, és kicsit izgulok.

Nem hiszem, hogy anyáék boldogan fogadnák a hírt, hogy este nyolc után teljesen egyedül bolyongjak a városban. Na megy persze azzal sem büszkélkedtem, milyen társaságra akadtam.

Na meg a beavatás. Harry azt mondta, hogy nem lesz, vészes, de hát ha ő  Peter Westet (idézem) ,,tök jó arcnak" tartja, akkor azt hiszem, van okom aggodalomra. És ez most más. Merthogy én lány vagyok.

Peter szemszöge

Már alig várom az estét! Úgy gondoltuk a srácokkal, hogy egy kicsit megszívatjuk Blacket. Nem nagyon, de azért, hogy mégiscsak lássa, hogy hová keveredett.

     _________este nyolckor_________

Minden készen. Várjuk a madárkát, hogy berepüjön a csapdába. Talán, ismétlem TALÁN később a fészkére. Ha kiérdemli.

Minden készen áll. Indul a mandula!!

Ametist szemszöge

A fiúk azt mondták, hogy fél kilencre menjek. Felvettem egy fekete ruhát, hogy könnyen elvesszek az éjszakában.

Beraktam három párnát a takaróm alá, és előszedtem egy kishátizsákot, amibe raktam egy kulacs vizet, zseblámpát, kötelet, iránytűt, és térképet.

Most biztos azt hiszitek, hogy teljesen hülye vagyok, miért nem a telómat vittem, amikor sokkal egyszerűbb lett volna. Csak egy megérzés volt, de higyjétek el milyen jól tettem! De erről majd később.

Először is kinyitottam az ablakomat. Mivel az első emeleten laktunk, és mint már említettem, volt ott egy fa is, elméletben a lejutás könnyűnek tűnt. Sajnos csak TŰNT, mivel gyakorlatilag félméterre volt a faág. Tök stabilnak látszott, ezért kitaláltam, mi lenne, ha bevetném Kötél barátomat?

Ne kérdezzétek hogyan de valahogy majom-módra átlendültem az ablakomból az ágra. Azt hiszem Tarzan veszett el bennem.

A kötelet gyorsan elrejtettem, mikor már biztos talajon álltam. Kimásztam a kerítésen, és elindultam a kis Grundunk irányába.

Mikor megérkeztem, megpróbáltam belökni a kaput. Sikerrel jártam, ez kissé furcsának  találtam. (Hejj, ez rímelt! Azt hiszem egy Költő veszett el bennem)

Bementem. Mivel sötét volt, megbotlottam, és elestem. Tiszta sár lett a nadrágom. Mielőtt még egyszer megtörténne az incidens, gyorsan elővettem a zseblámpámat.

Léptem kettőt előre, majd hirtelen két pár kar ragadott meg, és valami hálószerűséget tekertek körém. A kezemből kicsavarták a lámpámat, és hátul összekötötték a kezemet.

-Hé, fiúk, értem én, hogy beavatás, meg minden, de azért nem gondoljátok, hogy ez egy kissé durva? Hahó, hozzátok beszélek, gyökerek!

-Jajj, el is felejtettem, bocsáss meg -röhögött az a rohadt West. Azzal a számba valami rongyot tömött, a szemem meg bekötötte.

Innentől kezdve, már csak azt éreztem, hogy felkapnak a vállukra, és elcipelnek valahova.

Nem sokkal később leraktak.