NEXT...az új hősök.

6.fejezet

Ebben a részben Jungkook nem lesz benne....ez egy Jisho és családja rész lesz egy kis fordulattal a végén.

Jisho:
Jungkook egy olyan fiú akire mindíg is vágytam. Mindenben jó és tökéletes a megjelenése is aranyos mégis olyan vad és erős. Tökéletes hős lesz ebben a világban erre engem akar engem egy senkit.

Miután elváltam tőle bent lila ködben néztem a világot és bátyám se volt itthon.
Levettem a ruhám és készültem volna fürdeni mire akkora ajtó csapódást halottam mint még soha a ház is bele remegett.
Megijedtem igy magamra tekerve a törölközőt és hajam fejem tetejére kontyolva mentem ki és rohantam le az emeletről.

Baekhyun sétált fel az emeleten, de rám emelte szemét. Most először éreztem, hogy arcom vörös lesz, ahogy végignézi testem.
Kicsit hátrébb léptem igy tovább kezdett fel sétálni.
Ahogy mellém ért negfogtan kezét, de elrántotta tőlem. Mögötte sétáltam a folyosón erősen fogva a törülközőt testemen.

-Baekhyun. - fogtam meg kezét újra, de erősen megrántotta igy a falnak estem közben lábam felhúztam,hogy ne látszódjon ki semmi és fejem is be ütöttem.
-Jisho. - guggolt le elém és fogta meg kezem, de elrántottam tőle majd nehezen fel kelve indultam szobámba.

Gyorsan mentem a folyosó végén lévő szobámba, de utol ért csuklóm megfogta és a falnak lökte testem. Szemem az ütés miatt össze szorítottam majd nyitottam is ki őt nézve.
Erősen szorította kezem és idegesnek tűnt szemei.
Remegni kezdtem őt nézve és könnyezet be szemem is.

-Sajnálom. - hajtottam le fejem bár nem tudom miért kérek bocsánatot tőle, hiszen neki kéne tőlem.

Nem mondott semmit se csak nézett, ahogy bocsánatot kérek és félek tőle. Kezét felemelve simtotta meg arcomat.
Döbbenten néztem arcát, de lejjebb hajolt hozzám és adott egy apró puszit ajkamra.

-Sajnálom, hogy olyan voltam, de kint találkoztam Jungkook-kal. - szólalt meg végre. - Azt mondta, hogy jártok. Ideges lettem hiszen a húgom vagy és ígéretet tettél, hogy kerülőd őt.
-Tegnap elájultam. - hajtottam le fejem nem akartam látni arcát, hogy mit gondol rólam. - Jungkook segített nekem. Ezután azt mondtam neki, hogy átgondolom.
-Megcsókolt? - tette fel hirtelen a kérdést mire olyan vörös lettem, hogy szerintem a fülem is vörös. - Jisho megcsókolt?
-Igen. - válaszoltam úgy hogy végig le volt hajtva a fejem.
-Az a szemét.. - csapott a falra idegesen a fejem mellett amitől megijedtem. - Menj öltözz fel.
-Rendben. - léptem el a faltól és tettem kezem a kilincsre, de megölelt hátulról. - Bátyó minden rendben?
-Igen. - húzott közelebb. - Nem akarom, hogy Jungkook elvigyen tőlem. Te vagy a legfontosabb nekem.
-Tudom. - simogattam kezét meg. - De most had menjek be. Fázok egy kicsit.

Baekhyun elengedett igy betudtam menni szobámba.

Már az ágyamban feküdtem és próbáltam aludni, de valahogyan nem ment. A plafont néztem sokáig, de egyre furcsább dolgokat láttam. Vörös madarakat amik a falon repültek kezem a plafon felé emeltem, de úgy éreztem, hogy egyre melegebb van igy felültem az ágyban kitakaroztam, de bőröm egyre vörösebb lett. Dörzsölni kezdtem bőröm kábé úgy nézhetem ki mintha valami bogár támadás áldozata lennék, de ez volt a legkevesebb gond.
Féltem szívem hevesen kezdett verni és egyre jobban éget a testem és lettem vörösebb is fel akartam kelni az ágyból, de ahogy hozzá értem lángra kapott alattam. Nem tudom sikítani csak remegtem az ágy közepén, de egy idő után már a szóba többi része is égni kezdett, de a furcsa az volt, hogy csak a szóba.

-ANYA. - sikítottam, de semmi igy folytattam. - ANYA, BAEKHYUN.

Az ajtó hirtelen csapódott ki és bátyám arca jelent meg, ahogy körbe néz sokkosan. Gyorsan kiszalladt és úgy ötperc múlva jelent meg anyuval anyu kezdte oltani a szobát, de így kezdtem sírni féltem nagyon.

-Baekhyun menj be. - mondta neki anyu, de megijedtem, hogy baja esne igy kezem felemelve.
-Ne! - mondtam, de a kezemből tűz jött ki, de Baekhyun erejével terelte el a tüzet. - Sajnálom.
-MENJ! - kiabált rá anyu.

Baekhyun szemei fényesen ragyogtak és rohant be hozzám ugrott az ágyra megfogva kezem. Elakartam húzni kezem tőle nehogy baja legyen, de megfogta derekam és közelebb hajolt.

-Mit csinálsz? - kérdeztem majd anyura néztem.
-Jisho segítek. - nézett szemembe, de csak azt a fényt láttam szemét nem. - Jegyezd meg, hogy csak én segíthetek ebben.
-Mi? - kérdeztem, de megcsókolt.

Döbbenten meredtem magam elé szemeit nézve hirtelen csukta le és nyitotta ki azt újra. Kezdtem álmos lenni és a tűz a szobában enyhült egyre jobban Baekhyun szíve hevesen vert igy arra figyeltem. Elengedte kezem csak derekam fogta az utolsó emlékem erről a napról egy szó.

"Emlékezzünk"

Reggel szemeimet lassan nyitottam ki és Baekhyun szobájában voltam egyedül.
A tűz rémlett majd a csók. Kezem ajkaimra tettem majd felemeltem kezem és azt néztem, de a csuklómat egy éget jel díszítette egy Főnix madár.

-Főnix. - simítottam meg, de fel villant igy elkaptam kezem.
Ajtó nyitodásra kaptam fejem fel és egy félmeztelen Baekhyun-ra meredtem.
-Szia. Remélem, hogy kényelmes az ágyam. - dörzsölte haját.
-Baekhyun. - szólaltam meg.
-Mi az? - terítette vállára a törölközőt.
-Tegnap én bántottam valakit? - kérdeztem a takarót szorítva.
-Nem. Senkit. - indult meg hozzám. - De ha pl Jungkook lett volna akkor megsérül.

Egy kép ugrott be, ahogy a falnak repül Jungkook. Kezem remegni kezdett és kezdtem újra fényleni, de Ő simította meg hajam igy lenyugodtam.
Felemeltem fejem, de csak mosolygott ajkát néztem és azon agyaltam, hogy miért csókolt meg tegnap hiszen nem vette el az emlékeim.

-Baekhyun? - néztem szemét.
-Mi az? - kérdezte enyhén hátra dőlve.
-Miért emlékszem? - kérdeztem rá végül.
-A tűz miatt. - válaszolta. - Na meg jel miatt a kezeden. A Főnix ez az erőd.
-Mióta veszed el az emlékem? - kérdeztem a takarót nézve.
-Hmmm kábé.. - gondolkozott mire ránéztem. - Úgy hatéves korod óta.
-Ez nem lehet. - suttogtam magam elé.
-Tessék? - kérdezte közelebb hajolva.

A kezem piszkáltam azt a szart rajta a Főnix jelét majd lettem ideges és kezdtem marni a bőröm.
Nem akartam ezt félek nagyon, hogy megsérül valaki úgy mint Jungkook.

Sírni kezdtem, ahogy kezem martam nem a fájdalom miatt csak egyszerűen vissza akartam térni az év elejére mikor még semmit se tudtam. Bátyám megfogta kezem igy meg állítva, de rángatni kezdtem, hogy engedjen el.

-Engedj el. - sírtam, de nem tette. - Kérlek vedd el az emlékem.
-Sajnálom, de nem megy. - fogta meg a másik kezem is. - Meg tenném, de nem emgy. Fáj igy látni utoljára hatévesen sírtál igy nekem.
-Nem akarom ezt. - öleltem meg őt magához húzott teljesen én pedig mellkasába fúrtam fejem. - Kérlek.
-Nem megy Jisho. - bújt hozzám.
-Próbáld meg. - hajoltam el tőle. - Kérlek.

Szemei világítani kezdtek és csókolt meg, de valahogyan más volt mert szemei már nem villágtotak és mozgatni kezdte ajkait és fogta meg derekam magához húzva. Szíve ugyan úgy vert mint tegnap este hevesen és bőre forró volt. Nemtudtan, hogy mit tegyek igy derekára téve kezem toltam volna el, de nem tudtam.
Ami a legfurcsább volt az a szeme mintha azt kérte volna, hogy ne toljam el magamtól.

Kezem leeresztettem és szemeit néztem, de megijedtem mikor hátra döntött nem meg szakítva a csókot.

Uhh remélem, hogy tetszett. Várjátok a következő részt?