Sötét lelkemben sétáltam hol virágos kertre találtam
Fénnyel körbe vett kertben a gondjaim egy szempillantás alatt elvesztek
virágokközöt egy árnyékot leltem mi szerelmemet tükrözte
közelebb lépve eltűnt mint egy hirtelen álom
szememben a könnyekkel virágokat szedek
majd kezemben egy csokorral vonultam eléd de te csak úgy eltűntél
már a kezemből a vér kicsordul csak hogy minél szebb virágot adhassak kit csak egy árnynak láttok naponta vissza vissza tértem hogy újból láthassalak azt a kertben lévő árnyat
mi gondjaim voltak egy mosollyal az arcodon az arcán eltüntette
végül a remény hogy meglelem ki mindig a kertben várt lassan feledésbe merül
szívem gondjai hangosabbak lettek mint valaha
majd a kínok között össze rogyva jöttél el elém hogy meg mutasd arcodat
könnyeid mint egy gyógyító méreg hatolt mélyen a szívembe
feltápászkodva a kínokból egy kis mosollyal öleltelek át mikor meg láttam mesés arcodat
