Hibásak vagyunk azok is maradunk
kinek régen titkainkat elmondtuk mára már vétkeink miatt hozzánk se szól
mikor vétkedre ráébredsz addigra már elkésel
majd napokon keresztül reménykedsz hogy egy árva sziával rád köszön
de ez már csak egy álom válik mi régen megszokottá vált
szemedben a remény szemében pedig a kin hogy elfelejtsen mint hogy rád emlékezzen
ha végül keresnéd kit régen barátként majd szívedből szerettél
addigra már csak a régi rímekben találsz rá
