It vagyok halgatok lelkem moraját csönden meg hallod
hol van az ki komor napokba fényt tesz lelkembe
kit kezét nyújtja ha baj van
Egyedül maradtam igy bánatomat elfojtóm a világ elől
lasan megyek kötél a nyakamon és gojó a fejemben űrösség a szívembe
Te mint egy ragyogó rubin eldobtalak egy bizuért
De mint hibámat is bevalva veszem fel téli ruhámat és tűnök el mindenki életéből
