Vissza mentem a szobámba és elkezdtem szenvedni. Mivel nyár van és nagyon nem hagyom el a házat és apámon kívűl nem lát senki, elég 9 óra után felőltöznöm, addig elég ha pizsamában mászkálok.
8 óra lehetett amikor csöngettek. Úgy voltam vele hogy apa majd kinyitja, de nem... mert az illető tovább csöngetett egyre többszőr... már idegesített ezért lerobogtam a lépcsőn, a nappalin és a konyhán átcsoszogtam és az ajtóhoz léptem aminek a kilincsét lenyomva flegmán szólalok meg...
-Mit akarsz???
-Neked is Szia... nem láttad a húgom?-kérdezte aggódó arccal
-Nem, szóval ha ennyit szerettél volna...-válaszolom lerázósan
-Te is hatalmas segítség vagy...-forgatja szemeit
-Tudom - mosolygok, majd becsukom az ajtót
Tudom nagyon bunkó volt ez most... de engem ne keressenek, főképp ne a NAGY SHAWN MENDES...
Nagy nehezen vissza szenvedtem magamat a szobámba és vidochatet indítottam Lucyval.
Kb 1 órán át beszélgettünk, elmeséltem neki, hogy Shawn becsengetett és a húgát kereste, erre Lu megbolondult és át akart jönni hozzánk, de én lenyugtattam és inkább megbeszéltünk délután egy találkozót a közeli kávézóban, majd leraktuk a telefont.
11 óra lehetett amikor elkezdtem készülődni (ezt vettem fel):
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Majd pont 11:30-kor telefonomat és a lakás kulcsomat zsebembe süppesztve indultam el. Amíg sétáltam olvasgattam a hírdető táblákat hisz hetente cserélgetik, és amúgy is már rég jártam erre. Pont fordultam be abba az "utcába" ahhol a kávézó található... amikor valakinek véletlen nekimentem (vagy ő nekem?🤷🏼♀️) és mindketten lehuppantunk a földre. Nem néztem rá az illetőre, a hideg betonra nézve kértem tőle egy hatalmas elnézést. De amikor a kezét nyújtotta,hogy felsegítsen és én arcára néztem... elkapott a hányhatnék...
