A Szomszéd Srác ~Shawn Mendes~

7.Kórház Akció 2.

Lucy kiviharzott a rideg fehér kórtermemből. Ez a pillanat jelentette azt, hogy innentől a barátságunk semmissé vált.
A sírógörcs kerülgetett ami ilyenkor teljesen érthető. Később apa is meglátogatott... le is szídott, hogy mostantól nem hagyhatok ki egy étkezést se. Mindig mindent meg kell majd ennem. Beszélgettünk még egy    kicsit aztán apa elment. Én meg maradtam tovább hosszú órákon át a hófehér kórtermemben...

Még pár napig benttartottak...

2 nap elteltével

Saját felelősségre haza engedtek! Boldogan sétáltam ki a Kórház üveges ajtaján. Haza sétáltam, hisz mindenkinek jól jön néha a friss levegő, és nekem pont most nagyon erre volt szükségem.
Hazaértem, apa már tárt karokkal várt, na meg az ételekkel teli asztallal. 
Leültetett és elém rakott csomó kaját. Volt tészta, leves, szendvics és még sok más... minden amit csak kívánni lehet.  Mivel nem szerettem volna megint azzal jönni, hogy nem vagyok éhes így megfogtam pár szendvicset és mosolyogva felsétáltam vele a szobámba. El nyammogtam a szendvicseket majd elhatároztam, hogy edzeni fogok.
Amíg a kaja emésztődik, szekrényemet teljesen át kutattam. De, kutatásom sikeres volt mert megtaláltam a régen használt, szekrény aljában porosodó edzős ruhámat.

Felvettem, és be is melegítettem.
Eléggé tetszett, ezzel teljesen ki tudtam  kapcsolni. Pont úgy mint a takaritással, mostmár 2 ideg levezető  hasznos "hobbim" van. Végeztem a rövid edzéssel, levetkőztem majd nekiindultam drága kádamnak. Langyos vizet kezdtem el bele engedni, közben minden földi jót belenyomtam amit csak találtam. Jó habos és illatos lett a víz. A kád félig tele volt, ajtómat behajtottam, majd a vízben kerestem a nyugalmamat.
Nagyon pihentető volt, az egész mindaddig tartott míg valaki be nem nyitott a fürdőbe és a hideg csempére rogyva nézett rám...