A Szomszéd Srác ~Shawn Mendes~

2. Nem az én napom

A hányinger kerülgetett. Az igazat megvallva nem a szívem csücske ez a srác... de mivel fellöktük egymást így elfogadtam a segítséget nyújtó (eres) kezét, hogy fel tudjak kelni a hideg betonról.

Majd még egyszer egymás szemébe néztünk aztán kikerűlve a másikat futó lépésekben mentünk el a másik mellett.
Besiettem a kávézóba, körbenéztem és megpillantottam Lucyt egy ablak melletti ülőhelyenél.

Odasiettem hozzá majd leűltem vele szembe. Kicsit feszült voltam a nemrég történtek miatt, ami fel is tűnt neki.

-Mi történt? Idegesnek tűnsz...

-Idegesnek nem vallom magam,de történt megint valami.

-Na mesélj!~mosolygott kíváncsian

-Shawnal az előbb "ütköztem" össze.

-Uram atyám!! És én erről csak most tudok?!~alig bírt a helyén maradni

-Igen mert most történt kb. két perce.

-De,hogy találkoztatok??

-Egyikünk se figyelt, majd ennek következménye az lett, hogy egymásnak mentünk. De nagyon remélem, hogy nem voltak paparazzik vagy hasonló újságíró emberek akik pont követték...

-Annyira mázlis vagy! Lehet címlapra kerülsz!!!

-Ne kezd kérlek... tudod, hogy utálom.

-De hát már mióta egymás szomszédjai vagytok? És még nem volt semmi?

-Kérlek fejezd be ezt a butaságot~emeltem fel a hangomat

-szívesen lennék a helyedben...

-ELÉG!~ kiabáltam.

Mindenki felénk nézett de nem érdekelt. Fogtam magam és ki sétáltam a kávézóbol, egyenes az útra. Nem figyeltem és egy autó közeledett felém, egyre gyorsabban amikor is valaki mellém rohant és PONT el lökött az autó elől. Ismételten a földön voltam, csak feküdtem az enyhén napmelegítette aszfalton. Mintha a földhöz ragadtam volna, nem bírtam felkelni. Nem is akartam.

Elég sok helyen meghorzsolódtam, enyhén a homlokom is kivérzett, hirtelen még azt se tudtam hol vagyok. Egy kevés idő elteltével észbe kaptam, hogy mi is történt,
nehezen de felkeltem az aszfaltról majd "megmentőmhöz" siettem aki úgyszintén a földön feküdt mint én. Ő jobban meg volt sebesűlve, vérzett a homloka és a könyöke, de rendesen. Emberek áltak körénk, akik segítettek neki felállni a földröl, majd egymás vállába kapaszkodtunk és el akartunk indulni, fájt mindenem, de ha ő nem lök el az autó elől... most lehet... már nem lennék?

Vagy lehet a kórházban feküdnék és az életemért küzdenének? Azt nem tudom, de mindenesetre is, jövök neked eggyel, Shawn...