Poison Of Angel

Harmadik rész

~Sőt, be kell vallja magának amit próbált elkerülni, nem sok sikerrel.
Tetszik neki Louis.~

Louis eközben még jobban megnézte magának Harryt. Göndör hosszú haja csábosan keretezte formás arcát.Smaragd íriszei emelkedtek ki a legjobban a nem mindennapi fiúnak,folyton kis ráncok keletkeztek a homlokán,miközben tüzetesebben vizsgálta Lou-t.

Mit gondolhat rólam? Szörnyetegnek néz? Azt várja,mikor mutatok még rosszabbat? Hogy utána egy mindent elmondó tekintettel illessen? Abból nem kérek köszönöm.Eleget ostoroztam már magamat,amiért ezt kell csinálnom.-ezeken gondolkodott Louis,folyamatosan elhitette magával,hogy ez a legalja.

Louis látta a göndör arckifejezését,miután ellépett az élettelen kis testtől.Tudta hogy ez szörnyűség,és hogy nincs ennél rosszabb munka.Tudta hogy nála nincsen nagyobb szörnyeteg.Ártatlan gyerekek életét elvenni,miközben szó szerint semmit sem tapasztalhattak meg az életből.Nem tudhatták meg,milyen a felhőtlen gyerekkor,amit aztán követ a viharos kamaszkor,amikor mindenki ellened van.Aztán azt sem tapasztalhatják,milyen a saját lábadra állni,milyen dolgozni.Hogy milyen csodálatos ez mind.Hogy aztán megöregedve,de mindent tudóan meghalni.Nem láthatják a világ szépségeit,ocsmányságait.Nem tudják milyen érzés szerető családban felnőni,milyen ha igaz barátságra lelsz.És végül,de nem utolsó sorban,nem tudják milyen szerelembe esni.

Bár ezt ő maga sem tudta,még.

Már csak a nő maradt a szobában,kezében az első gyermekével.Éppen azt ecsetelte milyen jó dolga lesz otthon.Az arcán még mindig könnyek szánkáztak le,talán még mindig az előbb történt sokk miatt.Louisnak összeszorult a szíve annak hallatán,hogy már berendeztek egy szobát.Egy ágy üresen marad.

Ráébredt,hogy indulnia kéne,hogy időben hazaérjen.Már így is túl sok időt pocsékolt.Amint kicsit is megmozdult,a göndör felébredt elmélázásából,és újból Louisra nézett.

Smaragdjai csillogtak,miközben vizslatott.Ennél édesebb teremtést még nem láttam,be kell valljam.Olyan ártatlan.Hazudnék,ha azt mondanám nem találom ezt egy kicsit.....

Izgatónak.Nagyon is izgatónak.

De indulnom kell.Ki is röppentem egy pillanat alatt a kórházból,hogy minél előbb eltűnjek innen.De a mocskos gondolatoktól nem szabadultam.Egy kéz rángatott ki gondolataim közül. Izzott a ott kezem,ahol hozzám ért.Kellemes bizsergés átjárta minden porcikám,egészen gerincemig hatolva.Szívem elképesztő hevességgel vert.Szerintem az volt a célja,hogy bordáimat kitörve,izmaimat és bőrszövetem szétszakítva,egyenesen Harry elé vesse magát.Mivel nem látnak,és nem tudják hogy létezem,soha nem fogtak meg.

Senki nem érintett még meg.Libabőrös lettem mindenhol.És megrémített,hogy még mindig rajtam van keze.

Ránéztem.Olyan 30 centire volt feje az enyémtől.Ennyire még nem kívántam senkit,hogy megcsókoljon.

Folyamatosan csökkentette a távolságot.

A távolban valaki segítségért kiált.Szemei vággyal teltek meg.A sötét elnyelte az igéző zöldet,ajkai kiszáradva könyörögtek,hogy valami nedvesség érje őket.Csak rám vártak.

20 centi,csak csökken és csökken.

Egy tűzoltó szirénázva megy el alattunk.Göndör illata betölt,még többet akarok belőle.Elzsibbaszt közelsége.

10 centi.

Semmi másra nem tudok gondolni,csak arra hogy végre megérezhessem ízét.De aztán megrémülök.Soha senkit nem csókoltam még meg.

Mi van,ha nem csak a babákra hat?Mi van akkor,ha másra is hat a halálos csók?