Egymáshoz tartozunk

10

Közelebb jött hozzám és felkapott,a lábaimat pedig a dereka köré kulcsoltam.

-A legjobb vagy Hercegnő! - mondta, majd az arcával közeledni kezdett felém.

Tudtam mit akar és bár tudtam, hogy nem volt helyes én is akartam. Megakartam mondani neki, hogy mennyire örülök, hogy itt van, de már nem tudtam. Megcsókolt. Ajkait enyémnek nyomva szenvedélyesen de mégis gyengéden csókolt. A gyomromban lévő összes pillangó életre kelt. Nyelve bejutást kért a számba amit meg is adtam neki.
Nem érdekelt, hogy az egyetem folyosóján voltunk, hogy bármikor kiléphettek volna abból a teremből, hogy ez az egész nem helyes még, nem érdekelt. Csak is vele voltam elfoglalva. A csókunkban benne volt minden egyes érzelem. Levegő hiányában váltunk el egymástól.

-Emily.. Én sajnálom, talán túl korai volt, de már nem bírtam magammal, egyszerűen annyira megőrjítesz engem.

-Shh.. Ne kérj bocsánatot. Nem érdekel, hogy talán túl korai volt. Valahol belül már én is vártam erre a pillanatra. Egyáltalán nem bántam. Sőt kifejezetten élveztem is. - mosolyogtam.

-Annyira örülök, hogy így gondolod és, hogy nem bántad meg. Tudom sokat kell még azért tennem, hogy újra bízz bennem, de bármit megteszek miattad és miattunk, mert nagyon szeretném ha lenne olyan, hogy MI! Kellesz nekem Emily! Nagyon!

Ha most ez egy vallomás akart lenni, akkor nagyon jól csinálta. A szemében is láttam, hogy ezúttal az igazat beszéli. Adok neki egy esélyt.

-Abban igazad van tényleg, hogy sokat kell tenned, hogy újra bízzak benned, de csak mondom nagyon jó úton haladsz eddig! Egyet azért árulj el nekem. Miért nem kerestél két hétig? Üzenhettél volna legalább egyet.

-Tudom és ezt is nagyon sajnálom. De egy költözés nem egyszerű dolog. Főleg nekünk nem volt. Gondok voltak a házzal, papírokkal, szinte mindennel és anyáékkal is sikerült sokszor összevesznem. Ezek nem mentségek arra, hogy miért nem írtam, de elég kemény volt az elmúlt két hét számomra. Tényleg sajnálom.

-Semmi gond. De ezt tényleg megirhattad volna, na mindegy. Legalább megoldóttak a problémák?

-Igen, most már minden rendbe jött. Hiányoztál ugye tudod?

-Igen tudom, de te is nekem! - kuncogtam.

Majd ott az egyetem valamelyik folyosóján Adam White újra megcsókolt.

-Gyere velem, elviszlek valahova. Van egy meglepetésem.