Egymáshoz tartozunk

14

-Végre, annyira sajnálom ezt az egészet én el akartam mondani, hogy.. Várj te sirtál?

-Miért mit vártál, hogy boldog leszek amiért a legjobb barátaim hazudtak nekem?

-Nem dehogy is, de beszéljük ezt kérlek meg nyugodtan. Gyere!!

Gyengéden átkarolt majd odavezetett az ágyamhoz. Nagy levegőt vett majd a szemembe nézve nekikezdett.

-Nézd mi nagyon rég óta barátok vagyunk, sőt inkább már testvérek. Nagyon sok mindenen mentünk együtt keresztül és mindig megoldottunk mindent. Hiba volt nem megosztani ezt veled, mert amikor láttam, hogy sírva kifutottál a házunkbol egyszerűen megszakadt a szívem. Kate-tel akkor kezdtünk jóban lenni mikor te éjjel-nappal a vizsgádra gyakoroltál. Nem találkoztál velem, se vele ezért úgy döntöttünk, hogy lóghatnánk együtt. Egyre többször találkoztunk, így egyre jobban kezdtem megkedvelni. Meg akarok állapodni mellette, mert vele érzem, hogy boldog lehetek. Igen bármilyen viccesen is hangzik a nagy David Hill megakar állni egy lány mellett. Kedvelem Kate-t, tényleg. Remélem ha képes leszel nekem megbocsátani a hazugságomért, akkor majd velem együtt örülhetnél. Tényleg sajnálom, nem így kellett volna megtudod.. - hajtotta le a fejét.

-Héé! - emeltem fel a fejét.
Igen fájt, amiért ezt tetted, tettétek velem és haragudtam is, de látva, hogy milyen őszintén meséltél az érzelmeidről és arról, hogy mennyire sajnálod megbocsátok. Végülis te mondtad nem, hogy testvérek vagyunk?! A testvérek pedig bármilyen rossz hibát is követnek el, meg kell bocsátaniuk egymásnak.

-Annyira örülök, hogy megbocsátasz. Jaj gyere ide!-szorosan magához húzva megölelt.

-Szeretlek David!

-Én is téged Emy! De ezt a hibát jóvá kell tennem akkor is és már tudom is hogyan.

-Nem kell itt semmit jóvá tenned, hiszen már megbocsátottam.

-De igen Emy, igenis kell! Gyere be! - szólt ki az ajtón.

Odanéztem, hogy kit hívhatott ide. Remélem Kate-t, nagyon szeretnék vele beszélni. De nem. Nem ő állt az ajtóban.

-Miért hívtad ide? Nem akarok vele beszélni! - háborodtam fel Davidre.

-De igenis megfogod hallgatni Emy, mert csakis a szín tiszta igazat fogja mondani. Hallgasd meg kérlek én tudom mi történt pontosan, ott voltam. Bízz bennem, nem fog hazudni.

-Jó meghallgatom. - adtam be a derekam.

-Köszönöm Emy! - puszilt homlokon.
Most rajtad a sír tesó hozd rendbe!

David kezet fogott Adammel, majd kisétált az ajtón, ezzel kettesben hagyva vele.

-Emily akkor megbeszélhetjük?

-Igen meg, csak maradj a szoba másik végében.