This is me (Baekyeol ff.) [BEFEJEZETT]

> 3. fejezet < + Kihívás

A kettő kicsi, már javában nézte a tévét, mikor mi betaláltunk Chanyeollal. Sokszor jönnek át a családdal egy-egy vacsorára hónaponta, így már jól kiismerték magukat a házban, és nem félnek megkérdezni dolgokat, csak hozzányúlni a tárgyakhoz.

- Chunbyul, Hyukjin, nem vagytok éhesek? Csináljak valami uzsonnát? - kérdezem a fiúktól, megállva az ajtóban, miközben Chan elhalad mellettem, s leül a két srác közé.

- Nem kell semmi - feleli az idősebb, a kisebbik pedig egyetértően bólogat.

- Rendben. Valahol megtaláltok majd, játszatok csak - mosolygok rájuk, aztán elindulok a háló felé, mi a folyosó végén található.

Ma a takarítók nem húzták le az ágyneműt, így kénytelen vagyok én lecserélni ezen a héten, hiszen minden nap beleizzadunk, és nem tesz jót az egészségre nézve, ha sokáig használjuk a huzatokat.

Egy hasonló színű kerül a szürke huzat helyére, ami máris sokkal frissebbé varázsolja a szobában található levegőt, mint azt már jól megszoktam. A lehúzottat azonnal be is teszem a mosógépbe, hiszen minél előbb kimosom, annál jobb.

Amíg a mosógép pörög, kiszellőztetem az összes szobát, s lefertőtlenítem a mosdókat, zuhanyzókat, WC-ket. Nem tehetek róla, de egyszerűen szenvedélyesen űzöm a takarítást, mint egyedi hobbit. Még egy ilyen becsületes takarítót nem lelni Koreában!

Mire végzek a fertőtlenítéssel, a mosógép is leáll, így azon nyomban megragadom a nedves ruhákkal teli kosarat, s indulok el a hátsó kertbe, hogy kiteregessem őket. A természetes szárítás megkíméli a ruhák anyagát, és nem megy ki az illat belőle, legalábbis sokkal intenzívebb lesz így, mint ha a szárítógépből venné ki az ember.

Az utolsó darabokat pakolom, mikor két erős kezet érzek meg a derekam körül, s egy ismerős kölni illata is az orromba kúszik. Mosolyogva teszem le az immáron üres kosarat, majd fordulok meg az ölelésében, hogy szorosan megöleljem a páromat.

- Megint a házimunka - motyogja a nyakamban, miközben szorosan szorít magához, s az ölelésembe bújik, akár egy kiscica.

- Muszáj megcsinálni, ha már a takarítók semmit nem csinálnak... - szakadok el tőle, de még mindig a nyaka köré van fonva a kezem.

- Jó, de nekem is szükségem van rád! - dörgöli össze az orrainkat, mi újabb mosolygásra késztet, s egy apró csókot nyomok az ajkaira.

- Akkor menjünk be - paskolom meg a hátsóját, mire mosolyogva megforgatja a szemét, majd elindul befelé, én pedig a kosárral a kezemben követem őt.

A tárgyat visszaviszem a helyére, aztán már sietek is a férjem után, aki idő közben az alvó gyerekeket próbálja felemelni. Vajon hogy aludtak be? Körülbelül fél, háromnegyed órára tűntem el, ők pedig alszanak. Hihetetlen, hogy a gyerekek milyen gyorsan képesek elaludni.

Végül megfogom Hyukjunt, s a egyik szobába viszem, ahol pár perce Chanyeol is jelen volt, csak éppenséggel Chunbyullal. Mosolyogva nézek a csöppségekre, miután betakarom őket, s azon kezdek el gondolkodni, hogy milyen lenne az életem, saját gyerekkel, mi tulajdonképpen sajnos sohasem fog bekövetkezni.

- Mit csináltatok, hogy így kidőltek? - kérdezem Chanyeolt, amint kiérek a nappaliba, s meglátom őt.

- Autóversenyzőset játszottunk, csak szerintem nem aludtak, mielőtt átjöttek, és így kidőltek - rántott vállat egyszerűen, miközben magához invitált a konyhába.

Mosolyogva sétáltam oda hozzá, hogy megölelhessem, hisz' a széttárt karjai nem azért vannak úgy, hogy szellőztesse a hónalját. 

Egy kisebb sóhaj hagyja el a számat, mikor körém fonja a karjait, ugyanis mostanában egyre ritkább, hogy van időnk egymásra. Sokszor szokott olyan lenni, hogy amikor én itthon dolgozom, ő akkor jön haza, csak a munka nem halasztható másnapra, így esély sincs arra, hogy egy óránál többet vele töltsek, valamikor pedig ugyan ez a helyzet fordítva.

Számoltunk azzal, hogy így lesz, most mégis agyon nehéz ezt megszokni. Néha még egy-egy csókra sincs idő, annyira kell kapkodni a munkával, hogy minél több hasznot húzhassunk belőle, és ha anyagi nehézségek állnak fel, ne legyen gondunk, csak odaadjuk a pénz, s minden el van intézve.

Abszolút... csók. Fél év után is tisztán emlékszem arra, hogy mikor és miként csókolt meg először. Már jócskán együtt laktunk, az esküvő után két hónapja, amikor a fejemből kipattant, hogy menjünk el a parkba, közel este tizenegy órakor.

Chanyeol, mint mindig, először átgondolta, hogy vajon mennyire lesz az jó nekünk, majd végül rábólintott, s az ágyból kiszállva felvett magára jó sok meleg holmit. Ezután már minden könnyebben ment. Kéz a kézben sétáltunk le a közel ötszáz méterre lévő parkhoz, s a hozott pokrócot kiterítve ráfeküdtem, és a csillagokat kezdtem el nézni.

Természetesen ő sem maradt ki a buliból, mellettem fekve kémlelt ő is az égboltot, s az azon lévő apró égitesteket. Közel hajnali háromig feküdtünk ott, halkan beszélgetve, miközben csillagképeket fejtettünk, s kerestünk. Már indultunk volna haza, mikor hirtelen bevallotta, hogy örül, hogy rám talált az apja, és annak is, hogy engem vett el, nem pedig egy másik embert - tudniillik, Chanyeol biszexuális, így nem száz százalékban vonzódik a férfiakhoz -, akivel lehet százszor rosszabb lett volna, mint velem. Hirtelen vallott be sok mindent, én pedig annyira fellélegeztem a kedves szavaktól, hogy elsírtam magamat, ő pedig magához vont, és elmondta, hogy még sírás közben is gyönyörű vagyok, valamint nem kell semmit mondanom, mert érzi, hogy a szerelem kölcsönös. Ezután megcsókolt, most pedig a házasságunk jobb, mint azt előreláthatólag terveztük.

Ezt a kettőnk érdeme. Lehetett volna néma házasság is, hogy a ceremónia után nem szólunk a másikhoz, mert utáljuk a helyzetet, mi viszont barátságosak voltunk, s szerintem remekül kezdtük az elejét.

Végül is... most már tényleg nem tudnám elképzelni magam mással.

Köszönöm a kihívást Kookie0801-nek!

10 tény magamról:

1. Imádok takarítani, és egyéb házimunkát végezni, a mosogatáson és a teregetésen kívül.

2. Jobban kedvelem a hideget, mint a meleget, mert a hideg ellen tudok védekezni, a meleg ellen, pedig annyira nem.

3. Szeretem a bő pulcsikat, ezért ha tehetem, mindig egy számmal nagyobbat veszek.

4. A tavasz a kedvenc évszakom.

5. Elítélem a hűtlenséget, vagy az egyéb kapcsolaton belüli lelki, testi bántalmazást.

6. Az Ultimate Biasaim nagy része férfi nemű.

7. Csak pár lány bandát hallgatok, ugyanis inkább a fiú bandák felé húz a szívem.

8. Mielőtt k-popper lettem, imádtam a One Directiont (SeoBona), és mikor szünetre mentek, még két évig őket hallgattam, utána egy fél évig csak Spanyol zenét hallgattam, most pedig teljes állású k-popper:3

9. Már egy pár hónapja (körülbelül 4-5) csak Jana vizet iszok, ugyanis az egészségügyi állapotom nem mindig engedi meg, hogy üdítőket, illetve egyéb más italt fogyasszak.

10. Nem igazán szeretek faluban élni, ugyanakkor a nyüzsgést sem szeretem, egyszer mégis egy városba fogok költözni.

Most kivételesen nem hívok ki senkit sem, remélem ez nem jelent problémát:))