This is me (Baekyeol ff.) [BEFEJEZETT]

> Prológus <

Fél évvel ezelőtt történt, hogy egybekeltem apám riválisának a fiával. Azóta tökéletes köztük a béke, a cég is jól megy, szóval az égadta világon semmi probléma nem mutatkozik, mégsem érzem magam problémamentesen. Stresszelek a semmin, s akár mennyire akarom sem tudom tökéletesen vezetni a háztartást, pedig elég feminista jellemekkel áldott meg az ég.

Percről-percre, mindenre emlékszem az esküvőm napjából, bár szerintem kizárt, hogy bármi is kiesett volna. Összesen húszan voltunk, a férjem barátai, családja, valamint az enyémek. A mai napig nem értem, miért kellett ebbe belemennem, hiszen nem tartom valószínűnek, hogy kitagadott volna apa, ha nem vállalom el, ám jobb nem kockáztatni.

"Szombati nap van, mi pedig négy napja érkeztünk meg Jeju szigetére, ugyanis holnap házasodom össze apám ellenségének a fiával. Igen, a fiával. Pár éve tudom már, hogy a nők nem érdekelnek, így négy hónappal ezelőtt elmondtam a szüleimnek, akik csak egy kényszer házassággal fogadják ezt el. Belementem, mert nem akarom őket elveszíteni, hiszen a család a legfontosabb. 

Az Aurum vendéglőben szálltunk meg erre a pár napra, amit a két család együtt fog tölteni, s ezáltal mindenki jobban megismeri a másikat. Keddtől péntekig maradunk, s holnap már a ceremónia lesz. A szülők és a barátok már vasárnap elmennek, én pedig az új férjemmel maradok azon a bizonyos nászúton. Náluk különleges a nászéjszaka, míg anyu és apu nem kerít neki különösebb figyelmet. Le kell feküdnöm a sráccal, anélkül, hogy ismerném."

Ahogyan a sorok ömlenek a fejemben, úgy ugranak be az emlékképek arról a hétről. Nem mondom, hogy nem volt kínos, de egész jól megoldottuk az egészet. Visszagondolva, nagyon félénk és szűzies voltam, de fél év alatt jócskán változtam. Én is, és ő is.

Házias lettem annak ellenére, hogy több bejáró nő is ékesíti a háztartást, de jobban szeretem magam végezni a takarítást vagy a főzést. Nem bízom másra az életemet. Rengeteg olyan dolgot hallani, hogy mérget tettek az ételébe, ezért amikor csak tehetem, házikosztot készítek. A higiéniával ugyan ez a helyzet. Mi van, ha a takarítószereiben több bacilus és fertőzés van, mint alapból? Betegesen figyelek az ilyesmire, ezáltal lehet sokkal tisztább is a ház, mint másoknál, ugyanis miután a bejárónők elmentek, mindent megcsinálok újból. Lehet ez egy hatalmas pocsékolás, de az ételt nem kidobom, hanem az egyik kedves barátom jön el érte, és viszi az alapítványnak, mit a férjemmel egy ideje támogatunk.

Mindig is egy nagylelkű ember voltam, ezért nem is volt kérdés az, hogy a későbbiekben támogassak-e beteg, illetve szegény embereket. Szerencsére egy támogató és készséges embert sikerült apámnak kifognia nekem, úgyhogy nem csak egyedül vagyok benne egy-egy kampányban, vagy szervezeti találkozókon. 

A párom egyébként a cégnél alelnök, míg én nem dolgozom hivatalosan. Igazság szerint a bátyám átveszi a  vállalatot, nekem pedig semmi kedvem irodai patkányként leélni életem hátralévő részét, ezért sikeresen elvégeztem egy három éves egyetemet, mi pont az ilyen magára maradt, elhagyott, elszegényedett, vagy nyomorságban élő embereket segíti. Van egy központi szervezet, aminek több pártja is van több támogatóval, és az ő segítségükkel házakat építünk, illetve családokhoz adjuk az ilyen embereket, akiknek van szívük, és szívesen segítenek. 

Öröm látni pár év után a gyerekek arcán a boldogságot, hogy felismernek az utcán, s boldogan újságolják, hogy milyen jó soruk van a családjuknál. Persze vannak olyan gyerekek is, akik már az élet nagy pofonjai miatt bátrabbak, ezáltal visszajönnek a központba panaszkodni, hogy nem bánnak velük jól, s akkor megy a szerződés bontás az illetékesekkel.

Nagy szívem van, s ezt nem csak a szervezetben mutatom ki, hanem itthon is. Igaz, hogy mi nem magunktól ismerkedtünk meg, valamint egyből házasságra lettünk utasítva, azonban a házasságunk felhőtlen. Mindent megtudunk beszélni, a férjem sosem morog, nem veszekszik, csendben végighallgat majd megpróbálja a lehető legjobb módon megoldani a bukkanókat, problémákat, hogy mindkettőnknek jó legyen.

Tisztelem a férjemet, egy kiváló ember, hasonló személyiséggel, mint én, habár ő részben komolyabb, de minden mókában benne tud lenni, akárcsak egy kisgyerek. A cégének jó sorsa lesz vele, hiszen az esze és a türelme is kiváló, s ezt nem azért mondom, mert ő a valakim. Bárhol, bármikor eltudnám ezt mondani. A lehető legjobb választása volt apámnak, ha a kezdetekben elleneztem is, mára már belátom, hogy Chanyeollal tényleg öröm a házasság. Még, ha kényszerítve is lett.